"Ez csak haj, majd visszanő!" Marietta igaz története, akinek szülés után az összes haja kihullott!

Marietta hangja mosolygós, kedves és közvetlen az első pillanattól fogva, amikor elkezdjük a telefonos interjút. Nem is gondolná az ember, hogy a vonal másik oldalán egy fiatal nő és édesanya, akinek nemrég teljesen átformálta az életét az anyaság, csak éppen nem a szokásos éjjeli kelések és pelenka cserék körforgása miatt, ahogy azt elsőre gondolnánk.

Gyönyörű terhességem volt, problémamentes, természetes szülésre készültünk. Még a szülés beindulásánál is azt gondoltam és éreztem, hogy erősen és magabiztosan tudom kezelni a fájásokat.

Mi alakult mégis másképp?

Egyszerűen nem ment. Azt éreztem, hogy rosszul nyomok. Már be volt vérezve a szemem, annyira erőlködtem és végül a szülés felénél elájultam. Csak emlékfoszlányaim vannak arról, hogy Hanga megszületik és nem sír, a gyerekorvosok pedig elrohannak vele.

Csak később tudtam meg, hogy a köldökzsinór kétszer is rá volt tekeredve, ezért volt nehéz megszülnöm őt. Elhúzódó kitolás miatt 4-es Agparral született és én

meg voltam győződve arról, hogy a gyermekem meg fog halni vagy legalábbis maradandó károsodása lesz ilyen értékekkel.

Ilyen szülésélmény után hogy érezted magad?

Úgy éreztem, hogy halálélményem volt ott a szülőszobán. A lelkem teljesen összezuhant az élmények hatására és kimerültnek éreztem magamat. Napokig alig tértem magamhoz.

Amikor először kivettèk az inkubátorból és megfoghattam, tudtam, hogy Ő az én gyermekem, de fogalmam sem volt, mit kezdjek vele!

Jól gondolom, hogy ami ezután következett a kórházból hazatérve, az egyfajta válasz volt a szülésélményedre?

Persze, teljesen! Ma már tisztában vagyok vele, de akkoriban senki sem tudta volna elhitetni velem, hogy Hanga egészséges és nem lesz valami nagy baja. Az gondoltam, mindenki hazudik nekem. Magammal nem foglalkoztam, csak az érdekelt, hogy a kislányomnak ne legyen baja. Ezért szakemberről, szakemberre jártam, hogy mindenhonnan visszaigazolást kapjak az állapotát illetően, de amikor megerősítettek, hogy minden rendben van, akkor nem hittem el és mentem a következő orvoshoz. A saját gyermekorvosunkat is lecseréltem, mert azt mondta minden rendben lesz Hangával. Fejlesztésre is elvittem, emlékszem a Dévényes szakember kikerekedő szemekkel nézett rám, hogy miért ragaszkodom egy 1 hónapos baba tornáztatásához, de én csak erősködtem.

Folyton aggódtam, mert azt gondoltam, hogy a gyerekem fogyatékos lesz a szülésem miatt. Hogy miattam történt. Pedig teljesen egészséges volt.

Végül a sok fejlesztésnek utólag meglett az eredménye, mert Hanga születésének körülményei miatt lehetettek volna beakadások a mozgásfejlődésben, de így nagyon szépen halad mindennel, mára már másfél évesen megállíthatatlanul fut!

Te azóta fel tudtad dolgozni a szülésélményedet?

Napokig alig tértem magamhoz. Alig emlékeztem rá, hogy mi történt, csak a férjem és az orvosok elmondásából raktam össze a képet. Az anyai ösztöneim is nagyon nehezen ébredtek fel, úgy éreztem nem tudok a gyermekemhez kötődni és szinte paranoiásan gondolataim voltak Hanga kapcsán.

A másik oldalon pedig iszonyatosan rossz anyának éreztem magamat, hogy nem tudtam szülni, hogy elrontottam, hogy nem élednek fel bennem azok a bizonyos anyai ösztönök.

Kár hogy az édesanyák lelkét nem ápolják szülés után, mert ott valami eltört bennem.

Nagy szükségem lett volna rá, hogy akkor ott a szülés után egy szakember odaüljön mellém és segítsen az érzéseim feldolgozásában, de erre a mai kórházi körülmények között ugye nincs lehetőség.

Ha pedig ez nem lett volna elég, ezek után neked is meg kellett küzedened a friss anyukák kételyeivel és kétségeivel…

Így van! Nagyon igyekeztem kitartani a szoptatás mellett, de egyszerűen nem ment, még a fejés ellenére sem. Lelkiismeretfurdalásom volt, hogy tápszert adok Hangának, mert mindenki az anyatejet tartja a legjobbnak.

Biztosan volt szülés utáni depresszióm is, de már meg sem tudtam különböztetni azt és alaphangulatomat.

Úgy éreztem, hogy én nem babázok, hanem van egy gyerekem, akit életben kell tartanom. Nem tudtam szinte egy szép pillanatát sem megéli az első hónapoknak, mert folyton ott motoszkált a fejemben a gondolat, hogy mi lesz, ha baja lesz Hangának?

Természetesen én is bújtam eleinte az anyukás csoportokat a közösségi oldalakon, de egy idő után befordultam tőlük, mert sokszor teljesen bepörgöttem magam az aggodalomba, ha olvastam valami olyan topicot.

És akkor ennek tetejébe kihulott az összes hajad!

Amikor abbahagytam a szoptatást és a fejést is, akkor kezdett hulladozni a hajam, de azt hittem ez normális. Amikor Hanga mászni kezdett, nagyjából 9 hónapos korára teljesen kihulott a hajam. De ez egyáltalán nem érdekelt, mert továbbra is csak Hangára koncentráltam.

És nem rémültél meg, hogy szinte egyik hétről a másikra teljesen kopasz lettél? Nem gondoltad, hogy valami baj van? Mit szólt a férjed és a családod?

Annyira érdekes, hogy pont, amikor kezdtem megnyugodni a szülés után, akkor 2 hónap leforgása alatt kihullott minden szőr a testemen, egyedül a szempilláim maradtak.

A férjem tudta, hogy ezt csak a stressz csinálta velem. Ő szólt először, hogy Marietta tudod, hogy nagyon hullik a hajad?

Én meg azt feleltem: Ez csak haj, majd visszanő! Lazán kezeltem.

A családom viszont nagyon aggódott és próbáltak segiteni, elküldtek orvoshoz. De én homokba dugtam a fejemet és nem értettem miért velem foglalkoznak és miért nem annak örülnek, hogy Hanga rendben van és szépen fejlődik?

Majd a férjem volt szintén, aki segített leborotválni a fejemet.

Bevallom, akkor egyszer ott a tükör előtt sírtam a hajam miatt, de azóta egyszer sem.

A biztonság kedvéért elmentem egy teljeskörű kivizsgálásra, de kiderült, hogy minden rendben van, a hajhullásomnak nincs komolyabb egészségügyi oka.

Árad belőled a pozitív energia és a magabiztosság, még így telefonon keresztül is érzem, de nem tudok elmenni a tény mellett, hogy mi lesz, ha nem nő vissza a hajad?

Mindig is nagyon magabiztos voltam, talán túlságosan is. De számomra tényleg nem létezett eddig az, hogy nem sikerülhet. Talán ezért is volt annyira nehéz feldolgoznom a szülésemet, hogy ott kudarcot vallottam.

De őszintén szólva engem egyáltalán nem zavar, hogy kopasz vagyok.

Valójában mindig úgy gondoltam, hogy egy nő szépsége nem a sminkjére, hajára, egyszóval a külsejère fektetett energia mértékegysége. Örülök, hogy olyan emberek vesznek körül, akiknek köszönhetően sikerült pozitiv maradnom, nemcsak a hajammal de a női mivoltommal kapcsolatban is. A férjem például mindig elmondja, hogy így is milyen gyönyörű vagyok. Legalább most nem kell annyit fésülködnöm, hogy a borotválkozásról pedig ne is beszéljünk! (nevet)

Nem takargatom, járkálok az utcán is kopaszon, csak sajnálom néha az embereket, amikor szomorúan odajönnek és próbálnak bíztatni, mert azt hiszik kemoterápiát kapok. Olyankor azért nehéz elmagyarázni, hogy nem vagyok beteg, csak kihullott a hajam.

Vannak sokkal nehezebb sorsok is a világon, nekem csak az a fontos, hogy él a gyerekem és egészséges. Ha olyan erős nő vagyok, hogy le tudtam állítani a szőrnövekedésemet, akkor bármit képes vagyok elérni. Látva az apró pihéket a fejemen, amik az elmúlt napokban jelentek meg a fejemen, úgy gondolom, hogy minden lehetséges!

Nézegess megkapó felvételeket a szülés csodálatos, intim pillanatairól!