1. Fogalmazzuk meg, mit szeretnénk! Legyen világos önmagunk számára, hogy melyek az alapvető szükségleteink, amelyek beteljesülése nélkül rosszul érezzük magunkat.

2. Ne várjuk senkitől, hogy kitalálja, mire van szükségünk. Senkitől! Még a saját anyánktól se!

3. Merjük kifejezni és kimondani, mit érzünk! Próbáljunk a jelenre koncentrálni, hagyjuk a múltat.

4. Merjünk segítséget kérni. Akár a munkában, akár a magánéletben, próbáljunk leszokni arról, hogy mindent egyedül akarunk megoldani.

5. Ne meneküljünk el a problémás helyzetek elől! Vállaljuk a konfliktusokat! Kiállni magunkért rövid távon stresszes tud lenni, hosszú távon azonban nagyon is kifizetődő.

7. Ismerjük fel, hogy van választásunk! Tudatosítsuk, hogy olyan nincs, hogy egy bizonyos helyzetre csak egy bizonyos reakció létezik.

8. Ne várjuk, hogy környezetünk elismeri a szenvedéseinket. Ne gondoljuk, hogy saját mártíromságunknak lenyűgözően kell hatnia másokra.

9. Vizsgáljuk meg az elvárásainkat. Ha túl sokszor gondolunk olyasmire, hogy XY-nak hogyan kellett volna viselkednie, lehetséges, hogy irreális elvárásaink vannak az élettől.

10. Szabjunk határokat! Felnőtt korunkban egyes-egyedül mi vagyunk felelősek azért, hogy mások mit tehetnek meg velünk és mit nem.