Molnár Ádám: Mit tanácsol egy boldogságkutató?
Azt mondtad, már nincs szégyenérzeted amiatt, hogy az egyik nagyszabású ötletedet nem váltottad valóra.
Szerintem a szégyen rengeteg embernek elveszi az energiáját. Sok mindenért szégyelljük és számtalan szempontból megkérdőjelezzük magunkat: az értékeinket, a döntéseinket, a lehetőségeinket, a választásainkat.
Mindent megkérdőjelezünk, és ezzel megvonjuk a lehetőséget, hogy elismerjük és értékeljük magunkat, vagy mások tegyék ezt velünk. Azt üzenjük magunknak, hogy „nem vagy elég jó, sosem lehetsz elég jó”. Sem elég, sem pedig jó. Ez társadalmi betegség, én próbálom levetkőzni.
Hogyan? Mondj egy példát!
A Hősök Tere kezdeményezés idején underground módon terjedt el egy mondásunk: „Hősök vagyunk, nem szentek!”
Ez az erős gondolat azt mondja: nem baj, hogy hibáztál már, ez nem akadályoz meg abban, hogy jó dolgot tegyél! Mindegy, hogy nem vagy szent, bármikor dönthetsz úgy, hogy hős leszel.
Szerintem mindig van választás. Bármilyen korábbi dolog után lehet egyszer csak úgy dönteni, hogy mostantól mégis másképp fogom csinálni. De amíg szégyenben vagyok, addig nem engedem meg magamnak, hogy más legyek, hogy mást választhassak. Sokszor azt sem tesszük lehetővé, hogy jól érezzük magunkat, csak mert valamikor valamit elrontottunk.
Szerinted a kudarc nem eredmény, hanem állapot. Hogy érted ezt?
A kudarc sem egy végleges dolog. Csak én élem meg annak. Abban a pillanatban lehet, hogy az én „eredményem”. De sosem tudhatom, hova vezet, mire késztet, mi lesz a hozadéka!
Ha nem rúgtak volna ki az egyetemről, ha végig tudtam volna csinálni mindent, akkor nem lettek volna olyan kudarcélményeim, melyekből fejlődöm. Ha nem láttam volna mások kudarcélményét, amik feszítettek, inspiráltak, akkor nem fogalmazódott volna meg bennem a késztetés, hogy valamit tenni akarjak.
Sok mindent azért akarok csinálni a világban, mert tapasztaltam annak hiányát magamnál vagy másoknál. A negatívan megélt élmények vezetnek rá, hogy lehet másképp is. Ha nem történne soha semmi negatív, nem lenne definíciónk a pozitívra.
Az Éva Psziché Esten arról is beszélsz, hogy az agyunk tudtunkon kívül ellenünk is dolgozik…
Sokszor csak feszültséget érzünk, de nem látjuk tisztán a problémát. Halogatunk, féltékenyek vagyunk, rosszul érezzük magunkat, de nem tudunk a helyzetből, a ránk jellemző mintázatból kilépni. Kontrollvesztett állapotban élünk.
Az élet kiszámíthatatlan játék, nincsenek meghatározott szabályai. Nem tudod, hogy most éppen hol tartasz. Mihez képest? Akármi is jöhet.
Az információs társadalomban pedig szinte állandó szellemi fenyegetettségben vagyunk, folytonos szorongásban élünk, és épp azért nem tudjuk megoldani a helyzeteinket, mert nem vagyunk képesek a stresszállapotból kikerülni. Nem csoda hát, hogy a számítógépes és videojátékok reneszánszát éljük, ahol kiismerhetők a keretek, ahol lehet sikerélményünk.
Fontos tudnunk, hogy a tudatunk vágyik arra, hogy kontrollban lehessen.
Hogyan lehet kilépni ebből az ördögi körből?
Velem az történt, hogy egyszer, amikor úgy éreztem, hogy kicsúszott a helyzet a kezem közül, feladtam a dolgot. Így már nem volt rajtam többé a nyomás, és olyan lelkiállapotba kerültem, hogy végig tudtam gondolni, hol is tartok.
Végre kívülről szemléltem a helyzetem, megszabadulva a belső elvárásoktól és a beszűkült tudatállapottól. Ez meglepő módon elég volt ahhoz, hogy újragondoljam a terveimet.
Elengedtél valamit, mert úgy érezted, képtelenség megcsinálni, majd emiatt megnyugodtál, és végig tudtad gondolni, hogy miként is csináltad volna? És aztán mégis véghez vitted?
Amióta tudok erről, egyre többször megtörténik velem. Ezen a ponton a legfontosabb kérdés, hogy észrevesszük-e a mintáinkat, melyek meghatározzák a működésünket? Ezt az Éva Psziché Est előadáson részletesen is kifejtem.
Hogy megy a tudatos önfigyelés? Felébredsz reggel és folyamatosan kontrollálod a gondolataidat meg az érzéseidet?
Igyekszem figyelni, hogy mikor van egy helyzet kapcsán belső feszültségem, s teret adni annak, hogy valamilyen másik nézőpontból nézhessek rá. Nagyon fontos, hogy ne azonosuljak a feszültségemmel. A legfontosabb lépés a tudatosság.
Lássam, hogy milyen helyzetben vagyok, tudjak róla, hogy ez az állapot természetes része annak, ahogyan működöm, s hogy ennek ellenére mégis van más választásom.
Ha azonosulok a gondolattal, az érzéssel vagy a mintázattal, akkor azt viszem tovább öntudatlanul, mint egy biológiai robot, akinek nincs szabad akarata.
Ha tudatosítom, hogy milyen belső programokat működtetek akarva-akaratlanul, az a kulcs lehet a változáshoz.
Éva Psziché Est (online közvetítés) - Lépj az újrakezdés és a megújulás útjára!
Időpont: 2020. szeptember 24., csütörtök, 18.00–20.30
Helyszín: az otthonod, a kanapéd, a kedvenc foteled
LÉPJ AZ ÚJRAKEZDÉS ÉS A MEGÚJULÁS ÚTJÁRA!
Előadóink maguk is átéltek már nehéz helyzeteket. Válást, szakítást, kirúgást, munkahelyi nyomást, kudarcélményt. Most megosztják veled, hogy mi vitte őket előre, és hogyan tudod te is kreatív energiává alakítani a feszültségeket!
HOGYAN DOLGOZTA FEL PALYA BEA A VÁLÁSÁT?
Miként építette újjá magát? Mi az, ami erőt adott neki, és neked is erőt adhat?
Bea egy egész albumot szentelt a válásának, az újrakezdésnek, és most már trénerként, előadóként dolgozik azon, hogy a mélypontok ne lehúzzanak, hanem felemeljenek minket, hogy a válságokból új értékek szülessenek.
MIRE JÖTT RÁ A PROGRAMOZÓ, AKINEK AZ A HOBBIJA, HOGY BOLDOGABBÁ TEGYE AZ EMBEREKET?
Hogyan elemezte ki a saját összeomlását? Miként leplezte le agyának titkos működését, mit tanácsol neked, ha elégedett, életvidám és sikeres akarsz lenni?
Molnár Ádámot régóta foglalkoztatja az emberi lélek. Tetten érte saját pszichéjét, és programozói gondolkodással tárta fel azt a folyamatot, ami megakadályoz minket abban, hogy bátrak és tettre készek legyünk. Elmondja, szerinte mi kell a boldogsághoz.
MEGLEPETÉSVENDÉG: STEIGERVALD KRISZTIÁN
Generációkutató, generációs mentor, aki a tudatOs odafigyelésben látja az egyéni és a családi boldogulás útját.
AZ EST HÁZIASSZONYA: BOMBERA KRISZTINA
Vendégeinkről és eladásaikról itt olvashatsz többet: https://www.evamagazin.hu/evaest/
PROGRAM:
Újrakezdés – élet a válás/váltás és a külső tényezők változása után
„Én a saját utamat nem az áldozat, hanem a hős szemszögéből nézem: a nehézség nem arra való, hogy maga alá gyűrjön, hanem arra, hogy növelje az erőmet, és a legyőzése által valamilyen új készséget pallérozzak magamban.”
Uralkodó mintáink. Hogyan hackeljük meg az agyunkat?
„A világ megváltozott, viszont a testünkbe kódolt minták nem. Ha ezt felismerjük, s megtanuljuk, hogyan is működik az agyunk, hogyan lehet meghackelni a mintáinkat – akkor esélyt kapunk a változásra és a kontroll visszaszerzésére. S így arra is, hogy áldozatból életünk hősévé váljunk!”
Palya Bea, Molnár Ádám, Steigervald Krisztián és Bombera Krisztina
Hogyan állj fel a nehéz helyzetekből? Hogyan teremts magadnak egy új valóságot? Miként lépj ki a komfortzónádból? Hogyan fedezd fel a belső erődet, és találj új megoldási mintákat?
HA VELÜNK TARTASZ, MEGTUDOD!
Vedd meg az online közvetítésre szóló jegyed szeptember 24-ig csupán 1990 Ft-ért!
1990 Ft
Mi magyarok, mint nemzet, észrevesszük a választási lehetőségeinket?
Bizonyított, hogy egyes közösségeknek központi csoporttudatossága alakulhat ki, és ez a nemzetek esetében is működhet. A magyar csoporttudatosság, úgy érzem, arra kondicionál minket, hogy magyarként nem lehetünk sikeresek, nincs okunk boldognak lenni, nem szabad örülni. Újrateremtjük a sebeinket és benne tartjuk magunkat a fájdalomban.
Ez a depressszív, önsajnáló állapot a Himnusztól kezdve sok mindenben tükröződik.
Aligha van másik nemzet, amelynek ennyire negatív a Himnusza: jól példázza az érzésvilágunkat. Sírunk és sajnáljuk magunkat, s így olyan szűrőket teszünk magunkra, melyekkel komolyan visszafogjuk a saját potenciálunkat.
Nem azt mondom, hogy nem jogos, amin szomorkodunk, de amíg azzal foglalkozunk, addig nem lesz lehetőségünk kitörni belőle, addig áldozat szerepben vagyunk.
Lehetne tisztelni és komolyan venni a történelmünket úgy is, hogy nem újrateremteni akarjuk, hanem újat akarunk teremteni. Mi kell hozzá? Tudatosság, eszközök és csinálás.
Tudjak róla, hogy mi történik bennem vagy a csoportomban, vegyem észre a választási lehetőséget, legyen hozzá eszközöm, és használjam is azt.
Pontosan erről fogsz beszélni az Éva Psziché Esten…
Vagy nem tudunk arról, hogy hogyan működünk és mi történik bennünk, s így egyszerűen esélyünk sincs a változásra. Vagy már tudunk róla, de még fogalmunk sincs, hogy mit csináljunk.
És ha már tudatosan átugrottuk a tudatalatti szintet, akkor körbenézhetünk: milyen eszközt válasszunk? Tananyagot, könyveket, embereket, mentorokat, környezetváltozást… De el kell olvasni azt a könyvet, és amit megtanultunk belőle, csinálni kell!
Tehát van három szint: először egy tudáshiány, ahol választási lehetőség sincsen; aztán egy megértés, hogy „OK, de mihez nyúljak, nincsenek eszközeim”; ha pedig vannak eszközeim, akkor nem használom őket, mert a megszokott mintáim nem hagyják, hogy változtassak.
Ha viszont elkezdem csinálni, amit akarok, akkor elkerülhetetlen, hogy az élményt okozzon, és az élményhez kapcsolódó érzés új mintát hozzon létre az agyban.
Mi kell ahhoz, hogy az ember boldogabb legyen?
Tudatosság. Eszköz. Cselekvés. Mitől leszel jobban? Hogyan tudsz kihozni magadból többet? Hogyan működhet jobban az agyad? Erről fogok beszélni az Éva Psziché Esten.