Akarom én tudni, hogy mit művelt a fiam a rendelőmben?

Borítókép: Akarom én tudni, hogy mit művelt a fiam a rendelőmben? Forrás: pixabay.com/Darko Stojanovic
Ha van kellemetlen, ugyanakkor mókás helyzet az életben, ez túlzás nélkül annak nevezhető. Vica története.

Fogorvos vagyok. A rendelőt egy nyolcadik kerületi ház első emeletén bérlem. Szeretek itt dolgozni, mert jó helyen van, barátságos a lakóközösség, az emberek többnyire kedvesek és előzékenyek, közülük többen gyarapítják a pácienseim számát.

Mindössze két lakó van, akivel időnként problémáim akadnak. Nemcsak nekem, mindenkinek. Két idősebb hölgyről van szó. Két éve bérlem az ingatlant, és időről időre érkezik felőlük valami panasz. Néha a közös képviselő hív fel kétségbeesve, néha a nénik állítanak meg a folyosón vagy a bejáratnál. A repertoár széles és tipikus. Túl hangos a fúró, csukjam be az ablakot, akkor is, ha kint száz fok van. Ne ücsörögjenek a vendégeim az ajtó előtt, foglalják a helyet. Ne beszélgessenek, mert megzavarják a délután csendjét. És így tovább. A többi lakótól tudom, hogy a nénik a kákán is csomót keresnek, nem én vagyok az egyetlen kiszemeltjük, de őszintén megmondom, néha nagyon nehéz megállni, hogy ne szaladjon ki a számon valami erőteljes.

Néhány héttel ezelőtt volt a fiam, Nimród ballagása. Természetesen utána elment a barátaival bulizni, nem volt ebben semmi érdekes. Ott aludt Lacinál, a legjobb barátjánál, mint általában havonta egyszer. Szombaton délután esett haza kótyagosan, borzasan, motyogva köszönt, és azonnal bezárkózott a szobájába. Most mit mondjak? Minden tizennyolc éves fiúgyermekkel rendelkező anyuka tudja, hogy újdonság ebben sincs egy szemernyi sem.

Hétfőn szokás szerint mentem dolgozni. Az egyik néni, Anna a belső udvaron ült egy padon. Szerintem egyenesen rám várt. Csillogott a szeme. Azonnal tudtam, hogy hírei vannak.

Jó napot, Vica kedves, köszönt nyájasan. Csak úgy vibrált benne az elégedettség. Úristen, villant át az agyamon, mi történhetett. Valami nagyon komoly dologról lehet szó, ha ennyire örül.

Tudja, péntek este épp kint ültem a gangon az ajtó előtt, kezdte. Gyönyörű nyári este volt. Néztem a csillagokat. Tudta, hogy innen pont rá lehet látni a Vénuszra? Ingerült lettem, de minden erőmmel próbáltam leplezni. Igen, Anna néni. És? Miről van szó?

Legalább öt percen át hadovált a semmiről, mire hajlandó volt rátérni a lényegre. Persze éppen akkor, amikor a lakók is elkezdtek jönni-menni a folyosón, és kíváncsian méregettek minket. Anna néni eleve hangos öregasszony volt, és az elbeszélés élvezeti értékét csak tovább növelte azzal, hogy majdnem kiabálva beszélt.

Mint kiderült, péntek este tíz körül arra lett figyelmes, hogy valaki, vagy valakik suttogva beszélgetnek és vihorásznak az első emeleten. Egyre jobban figyelt, és nemsokára felismerte a fiam hangját. Nimródét, és egy női hangot. Figyelj, ez nem jó ötlet, nevetgélt a lány. Mi lesz, ha valaki bejön? Ugyan, dehogy jön, győzködte a fiam. Ez egy fogorvosi rendelő. De mi lesz, ha anyukád mégis beállít? Vagy az asszisztense? Ilyenkor? Kizárt. De biztos vagy benne? Természetesen. Csak gyere már. És a fiam úgy tíz perc alatt szépen, kitartóan beterelgette a szabódó hölgyet a rendelőmbe.

Csak reggel jöttek elő, fejezte be a történetet Anna néni ragyogva. Mit gondol, Vicuskám, vajon a fogorvosi székben aludtak?

Köszönöm a felvilágosítást, mondtam gyorsan, miközben egy lakó vigyorogva húzott el mellettünk. Nemsokára érkezik az első foghúzásra váró páciens. Mi se természetesebb, kedves. Ugye, milyen gyorsan felnőnek a gyerekek? És az ember mindig tájékoztassa a többi lakót, nem igaz?

Miután nagy nehezen megszabadultam a kaján asszonyságtól, beszabadultam a rendelőbe. Új szemmel néztem végig a berendezésen. Semmi nem változott. A fiaméknak gondja volt rá, hogy mindent az eredeti állapotába állítsanak vissza. Egyet kivéve. A fogorvosi szék általában egy bézs színű takaróval van befedve, ez most hiányzott. Helyette egy fehéret tettek rá kapkodó kezek.

Elmosolyodtam, majd elmorzsoltam egy könnycseppet, és tizenkilenc éves önmagamra gondoltam, amikor Tibivel a Margitszigeten töltöttük az éjszakát. Egy árva szót sem szóltam a fiamnak. A bézs színű takarót megtaláltam az ágya alatt, néhány nap múlva rejtélyes módon visszakerült a rendelőbe. Már csak arra lennék kíváncsi, hogy tudja ilyen ügyesen meglovasítani a kulcsaimat.

Galériánkban sztárok jönnek és furcsa helyek, ahol valaha szexeltek