Még kapható a 2025-ös tavaszi Éva magazin! Szeretnéd tudni, hol szerezheted be? Kattints ide, és megtudod!

Új korszak a pszichológiában is

A poszttraumás stressz szindróma, a depresszió, a szorongás megnövekedett szintje mind-mind összefügg az éghajlatváltozással. Így nem meglepő, hogy mára kifejlődött a pszichológia egy újabb területe, a klímapszichológia. „Amikor az éghajlatváltozás hatásait vizsgáljuk, kutatások bizonyítják, hogy a hőmérséklet-emelkedés például nagyban befolyásolja a mentális egészségünket, még ha ez nem is közismert tény. Amikor a hőmérséklet meghaladja azt, amit egy adott országban megszoktunk, legyen szó Indiáról, Magyarországról vagy Nagy-Britanniáról, megnő a pszichiátriai osztályra felvett páciensek száma, valamint növekszik az öngyilkosságok és a kapcsolati erőszak bűncselekmények száma is” – állítja Judith Anderson, a Climate Psychology Alliance elnöke. Bár a klímaszorongás az a kifejezés, ami leginkább elterjedt a közbeszédben, ennél sokkal többféle érzés kapcsolódik a klímaváltozáshoz. „Szeretem a klímaszorongás szóösszetételt, mert a szorongás szó azt sugallja, hogy tényleges fenyegetettség van, de valójában sok különböző érzésünk lehet az éghajlatváltozással kapcsolatban. Az emberek tájékozódnak azzal kapcsolatban, hogy mi történik a világban az éghajlattal, az ökoszisztémával, és úgy érzik, hogy ez túlterheli őket. Aggódni kezdenek a jövő generációiért, a gyerekeikért és unokáikért, stresszelnek és szoronganak.

A kormány tétlensége gyakran vezet dühhöz és frusztráltsághoz – mondja Judith. – Így a klíma- vagy ökoszorongás mellett megjelenik a klímagyász is, általában akkor, amikor az emberek közvetetten vagy közvetlenül a saját bőrükön érzik a természeti katasztrófák hatásait. Ők már nem szoronganak, hanem a szomorúság és a gyász érzése lesz úrrá rajtuk.”

Mindenkit érint

Három évvel ezelőtt, miközben Kim Saira a TikTokon böngészett, szembejött vele egy videó, amiben sárga füstfüggöny ereszkedett New York fölé, és azt érezte, hogy pánikrohama lesz. Bár ő az ország másik végében, Los Angelesben él, Kim aggódni kezdett szüleiért, akiknek Queensben aznap a Kanadából délre szállt erdőtüzek füstje miatt a világ legrosszabb minőségű levegőjét kellett belélegezniük. „Ki kellett kapcsolnom a telefonomat, mert annyira szorongtam – emlékszik vissza Kim. – Fájt a mellkasom, úgy éreztem, nem kapok levegőt, nem tudok nyugodtan ülni és dolgozni.”

„Az erdőtüzek óta minden ügyfelemet foglalkoztatta a téma” – mesél tapasztalatáról Wendy Greenspun manhattani klinikai szakpszichológus, a Climate Psychology Alliance igazgatósági tagja, aki szerint kollektíven felismerték az emberek, hogy ez az új normális kezdete a keleti parton. „Észrevettük, hogy New Yorkban megnőtt a klímaválsággal kapcsolatos mentális egészségügyi szolgáltatások iránti igény. A tüzek félelmet, dühöt és kétségbeesést váltottak ki, ami teljesen egészséges válaszreakció arra, ami történt” – állítja Sarah Jornsay-Silverberg, a Good Grief Network ügyvezető igazgatója. Míg néhány évvel ezelőtt elsősorban a Z generáció tagjai, valamint a környezetvédelmi aktivisták voltak azok, akik segítséget kértek a klímapszichológusoktól, addig Sarah szerint most nincs kimondottan tipikus ügyfél, és a tinédzserektől a nagyszülőkig mindenki felkeresi őket. „Minden alkalommal, amikor szélsőséges időjárási esemény vagy éghajlati zavar tapasztalható, egyre többen keresnek fel. Az elmúlt három-négy évben, ahogy a bizonyítékok gyarapodtak, megnőtt azoknak a klienseknek a száma, akik klímaszorongásról és klímagyászról számoltak be – mondja Wendy. – Mindenféle korosztály jön hozzám, az idősebb generáció tagjai aggódnak a gyermekeik vagy unokáik jövőjéért, és bűntudatot éreznek amiatt, hogy korábban nem tettek sokat a környezetvédelemért.

A fiatalokban pedig sok a felgyülemlett harag, ők úgy érzik, az idősebb generáció cserbenhagyta őket. Mindenkinek más a hozzáállása, ami sokszor a jövedelemmel is összefügg. Vannak gazdagabb klienseim, akik azt mondják, hogy velük minden rendben lesz, történjék bármi, így nem gondolkodnak, nem stresszelnek ezen annyit. Míg más, szintén magasabb jövedelemmel rendelkező pácienseim azt mondják, hogy mivel nekik van pénzük, kötelességük mindent megtenni az éghajlatváltozás elleni küzdelemben.”

„Amikor valaki felkeres, általában azzal kezdem, hogy megerősítem abban, hogy a félelme ésszerű és érthető, hogy ez jó jel, mert azt jelenti, hogy tisztában van a helyzettel, és nem próbálja meg homokba dugni a fejét. Ez sokat segít a terápia kezdetén. Aztán sokat beszélünk arról, hogyan gondoskodhatnak magukról, amikor szorongással és gyásszal szembesülnek. Az öngondoskodás, pihenés, testmozgás, egészséges táplálkozás, a különböző kreatív tevékenységekbe való bekapcsolódás mind segíthet abban, hogy a stresszt valahogy levezessük. Az aktivizmusnak is számos előnye lehet, hiszen célt és értelmet adhat. Bár azt el kell mondanom, ez nem biztos, hogy mindenki számára a legjobb út, mert egyesekből még több szorongást válthat ki, hiszen közvetlenül szembesülnek a problémák sokrétűségével és úgy érezhetik, hogy nem képesek változást elérni. A klímaválságnál nem úgy van, hogy ha megoldunk egy bizonyos problémát, akkor átjutunk a túloldalra. Úgy kell erre tekintenünk, mint egy maratonra, és nem sprintre.”

Nem minden beszélgetés szükségszerűen negatív. Wendy néhány kliense például a tavalyi erdőtűz kapcsán arról számolt be, hogy ez felnyitotta a szemét és aktivizálta őt. „Úgy látom, hogy egyre többen ébrednek rá a probléma fontosságára és kezdenek bele az aktivizmusba, ami végső soron jó dolog” – állítja a szakember.

A folytatás és a teljes cikk az ÉVA magazin tavaszi lapszámában olvasható! Még kapható!