Így szokunk le a szexről

Borítókép: Így szokunk le a szexről Forrás: Europress
Az egész úgy kezdődött, hogy írjunk olyan párokról, akik 20 év után egész egyszerűen már nem szexelnek. Két bökkenő volt csak: egyrészt kiderült, hogy gyakorlatilag kihalófélben vannak azok, akik ennyi ideje vannak együtt. Másrészt...

Az egész úgy kezdődött, hogy írjunk olyan párokról, akik 20 év után egész egyszerűen már nem szexelnek. Két bökkenő volt csak: kiderült, hogy gyakorlatilag kihalófélben vannak azok, akik ennyi ideje vannak együtt. Az általunk megkérdezett szexuálpszichológus szerint pedig ráadásul a 20 évet sem kell megvárni, tapasztalata szerint ugyanis már 1 év után sem szexelünk.

[cikk=38202]

A felmérések szerint elvileg nincs gond a mennyiséggel

A legfrissebb kutatások szerint mi, magyarok aktív szexuális életet élünk. A 40 éven aluliak 60 százaléka hetente egyszer, 29 százaléka pedig hetente többször is szeretkezik. És a számok nem olyan vészesek a kor előrehaladtával sem, a 60 évesek egyötöde is állítólag hetente többször szexel. Csak nem a párjával!– vágta rá az 48 éves Klára, aki 14 év után nemrég vált el férjétől, mert kiderült, hogy a férfi hónapok óta csalja őt egy másik nővel.

„Aki azt mondja, hogy hetente többször szexel– teszi hozzá Klára –, pláne ennyi idő után, az hazudik. Havonta egyszer, talán. Vagy inkább kéthavonta. De hetente, pláne többször... kizárt! Esetleg mással, ahogy az én férjem is tette, de hogy a párunkkal nem, az biztos.”

[cikk=40017]

A stressz az oka mindennek?

„A probléma igazából az, hogy a párok már egy év után sem szexelnek.” – osztotta meg velünk elkeserítő tapasztalatát Klettner Anikó szexuálpszichológus. „Egész egyszerűen leszoknak róla az emberek. És nem csak az idősek.”

„Fiatal pácienseim – folytatja a szexuálpszichológus – egy év együttlét után arról számolnak be, hogy gyakorlatilag megszűnnek az intim együttlétek köztük. Egyrészt mert stresszelnek. Stresszelnek, mert sok a munka, vagy pont azért, mert nincs. Ahol pedig stressz van, ott nincs szex. No és persze stresszelnek az együttlétek miatt is. Jó leszek? Megint elutasít a párom? Tetszem-e még neki? Fogja élvezni? És én fogom élvezni? És a végére már annyira félnek a kudarctól, hogy bár kedvük lenne, de inkább bele se kezdenek. Tehát nem a libidócsökkenéssel van a gond.”

A férfiak szexelnének, de a nők nem akarnak

„Míg egy férfi kis túlzással szinte bármikor akcióképes, nekünk nőknek lelkileg és fejben is rendben kell lennünk. Egy nő egy vitát nem tud szexszel lezárni vagy megoldani. Mi először kibékülünk és csak utána bújunk ágyba a párunkkal. Csakhogy a férfiak nem gondolnak bele, hogy ha megbántanak minket, az nyomot hagy bennünk. Még ha meg is bocsátunk, nem felejtjük a bántó szavakat.” – fejtette ki álláspontját a 10 éves házasságban élő Olívia, akia felgyülemlett sértések miatt már több mint egy éve nem feküdt le a férjével.A pszichológus szerint azonban ez fordítva is probléma lehet: A férfiaknak is van lelkük, és ugyanúgy, ha megbántjuk, kritizáljuk őket, az bizony ronthat a teljesítményükön.”

[cikk=33743]

Vannak szexmentes időszakok

„Gyakorlatilag elkerülhetetlenek életünk során az olyan időszakok, amelyek bekavarnak egy pár szexuális életébe. Ilyen lehet egy új munkahely, egy költözés, vagy például egy haláleset a családban.” – mondta a szakember. „Volt egy olyan középkorú férfi páciensem, akinek a feleségének a családjában egy év alatt hárman haltak meg. Elmondta, hogy imádja a nőt, de egyszerűen leálltak a szexszel.

Egyrészt a férfinek is el kellett fogadnia, hogy ez egy ilyen időszak, türelmesnek kell lennie. Másrészt a nőnek is meg kellett tanulnia feldolgozni, túl lenni a gyászidőszakon, és közösen kellett újra visszacsempészniük az intimitást az életükbe.”

Ha jön a gyerek vége lehet a szexnek

„Ilyen szexmentes időszak egyébként még amikor gyerek születik. Jön egy másik, egy talán még fontosabb személy, aki miatt a férj úgy érezheti, hogy háttérbe szorul. A legtöbb párnál itt kezdődik meg a szexről való leszokás.” – mondja a szexuálpszichológus. „Van persze olyan, hogy tényleg háttérbe szorul a férfi, de volt már olyan páciensem, ahol a férfi mondta azt már terhesség alatt, hogy ő nem szeretne lefeküdni a feleségével. Aztán megszokta ezt az állapotot, és a születés után sem nagyon állt módjában, pedig a felesége szeretett volna. Ő viszont szép lassan teljesen leszokott a szexről.” És ez a nagy gond, hogy ezután a szakasz után a párok nem mindig tudják visszahozni a régi dolgokat, illetve tenni azért, hogy megújuljon, jobb legyen a szexuális életük. „A férfi és a női szerepeknek újra a maguk helyére kell kerülniük, mert bizony ilyenkor a szülői szerepek eléjük pofátlankodnak. De nem szabad, hogy az legyen fontos: ki van-e teregetve, vagy fel van-e mosva.”

Mindkét félnek tenni kell érte

Ördögi kör az egész, mert a nő megszüli a gyereket, akit hosszú hónapokig, évekig el sem ereszt. Közben Apa számítógép függő lesz, vagy unalmában állandóan az edzőterembe jár. Majd amikor Anya rájön, hogy ő nő is, akkor már nagyon nehéz újra magára vonni a figyelmet, felkelteni a férj érdeklődést. Mindeközben viszont a férfinak is fontos lenne, hogy vágyat ébresszen a partnerében. „Igen, nehéz az anyukát a kakis pelenkák tömkelegéből, imádott gyermeke szorításából kihúzni, de ez részben a férfi feladata is. Mivel az anyák ilyenkor nem tudnak nőként kibontakozni, a férfiak segítségére is szükségük van.” – mondta Klettner Anikó, aki azonban felhívja a figyelmet arra, hogy az intimitás ne csak egy feladat legyen a sok közül. „Fontos, hogy az együttlétek ne a feladat dobozba kerüljenek. Ne egy egyoldalú, muszáj dolog legyen, amit azért csinálok, mert kell. A cél, hogy az élvezet kategóriába kerüljön vissza.”

Barátság extrák nélkül

Sokaknál nem is ilyenkor, hanem akkor jönnek a problémák, amikor a gyerekek felnőnek, kirepülnek, elköltöznek vagy esetleg pont, hogy a szülői háznál ragadnak. Ez az úgynevezett életközépi válság, amikor a 'Mi lesz most velünk? Hogy alakul a párkapcsolatunk? Hogy alakulok én, mint nő/férfi?' kérdéseket tesszük fel magunknak. „A pár tagjai bizonyítani akarnak, fiatalon akarják tartani magukat – kifelé, a világ felé is. Otthon nem kapnak dicséretet, de nem is adnak – újabb ördögi kör. Mert hogy kapni mindenki szeret, de adni már kevésbé. És így egyre távolabb kerülnek egymástól, majd a távolodás érzése annyira meg is rémiszti őket, hogy még inkább nem akarnak, sőt, igazából eszükbe se jut közeledni. Végül pedig már csak úgy élnek egymás mellett, mintha szimplán lakótársak lennének. Mint két barát. Változás nincs, a régi, otthoni dolgok becsukódnak, viszont az újdonságra nyitottá válnak. A pozitív feedbackre, bármire, ami kívülről jön szükség van. Ilyenkor egyfajta vákum keletkezik, ami a hiányzó dolgot szimbolizálja. És az esetek többségében be is szippantják, ami hiányzik. Egy harmadikat. Persze, az újnak nem ismerjük a negatívumait, csak a pozitívumait, hiszen csak azt látjuk. Jó illata van, kedves, vicces, izgalmas. Most még. De olyan is van, aki ilyenkor inkább hivatásoshoz fordul, hogy levizsgáztassa magát arról, jó-e még az ágyban.”

Te mit gondolsz a témáról?