Otília, a mosógép, Dönci, az autó: tárgyaink elnevezésének pszichológiája

tárgyak,nevek Forrás: Getty Images
Szeretjük emberarcúvá tenni a cuccainkat. Ha elnevezzük mondjuk az autónkat, a határokat is könnyebb meghúzni: ez a tárgy az enyém!

Nemrég megírtam egy cikkben, hogyan vásároltam meg életem első autóját, és a végén azt is megemlítem, hogyan neveztem el a járgányt. (Hároméves kislányom egy időben minden kocsit Döncinek hívott, de ma már tudja, hogy ez nem az autó szinonimája.) A cikket egy autós csoportban is posztoltam, és nagy meglepetésemre rengetegen megírták kommentben, hogy ők is emberi névvel illetik az autójukat. Férfiak is. Elkezdett érdekelni a dolog: miért csináljuk?

A kutatók alapvetően három okot találtak arra, hogy miért nevezzük el a tárgyainkat.

1. Mert szeretjük emberi tulajdonságokkal felruházni a cuccainkat.

Olykor csupán azért teszünk így, mert egy-egy élettelen tárgy a megjelenésében vagy a működését tekintve hasonlít az emberre – véli Michael Epley pszichológus, a University of Chicago Booth School of Business viselkedéstudomány-professzora. Egy 2014 májusában végzett tanulmányban például – amely a Journal of Experimental Social Psychology című lapban jelent meg – azt találták, hogy a résztvevők jobban bíztak egy járgányban akkor, ha az „emberi” tulajdonságokkal bírt, például dörmögő hangja volt.

Egy másik, 2016-os kutatásban pedig – amelyben Epley is részt vett, és amely a Journal of Experimental Psychology: General című lapban jelent meg – az alanyok hajlamosabbak voltak elhinni, hogy egy számítógép által generált szöveg emberi elme alkotása, ha egy gép emberi hangon olvasta fel nekik azt, mintha maguk futottak végig a sorokon.

Egyszóval ha valamilyen kapcsolódást találunk a tárgyainkhoz, már csak egy lépés választ el bennünket attól, hogy el is nevezzük.

tárgyak,nevek
Forrás: Nick Fewings / Unsplash

2. Mert szeretjük jelezni a birtoklást

A nevek abban is segítenek, hogy meghúzzuk a határt magán- és köztulajdon között. Az emberek például kezdetben azért nevezték el a kikötőben álló hajóikat, hogy meg lehessen határozni, melyik kihez tartozik – magyarázza David J. Peterson nyelvész, a Trónok harca sorozatban megjelenő Dothraki és Valyrian nyelvek megalkotója. A hajók elnevezése aztán szokássá vált.

Általában azokat a tárgyainkat nevezzük el, amelyekről fontosnak tartjuk, hogy a világ tudja: hozzánk tartoznak. Senki sem nevezi el a fogkeféjét vagy a tollát – vagy ha mégis, akkor annak biztosan jelentősége van.

Mint Peterson megjegyzi, a dolog fordítva is működik. Nemcsak arról van szó, hogy amelyik tárgyunk fontos, azt elnevezzük, hanem arról is:

Amit elneveztünk, az közelebb áll majd a szívünkhöz.

3. Mert magányosak vagyunk

Egy 2008-as cikkében – amely a Psychological Science című lapban látott napvilágot – Epley azt állítja, hogy azok az emberek, akik híján vannak az emberi kapcsolatoknak, hajlamosabbak ezt azzal kompenzálni, hogy állatokkal vagy élettelen tárgyakkal „teremtenek” kapcsolatot. Gondoljunk csak Tom Hanks karakterére a Számkivetett című filmben: a hajótörött Chuck legjobb „barátja” egy Wilson nevű röplabda lesz.

Miért érdekes mindez? Mint Epley mondja, „ha megértjük, hogy miért kezelünk olykor tárgyakat is úgy, mint az embereket, talán annak megértéséhez is közelebb kerülünk, hogy miért kezelünk olykor embereket úgy, mint a tárgyakat”.

Forrás: thecut.com

Akinek a mosógépe Otília

„Négy éve kezdődött nálam, amikor a kocsimat vásároltam – meséli Gulybán Dalma kozmetikus. – Kitaláltam, hogy kell neki egy név. Random módon jött az ötlet: nézzük meg, milyen névnap van ma! Így lett az autóm Ibolya! Ma már az autószerelőm is tudja, hogy hívják.

Valahogy fontosnak tartom, hogy az olyan dolgok, amiket minden nap használok, el legyenek nevezve, szólíthassam őket a nevükön. Ma már, ha egy nagyobb dolgot vásárolunk – például egy porszívót vagy egy okosórát –, mindegyiket elnevezem az aznapi névnap alapján.

Ha valakinek elmesélem, nem azt érzem, hogy hülyének néz, inkább aranyosnak találják szerintem. Nem egy embertől hallottam, hogy követi a példámat. Nem szégyellem, nem tartom magam bolondnak ezért. Ebben a rohanó világban sok ember számára csak úgy folynak el a hétköznapok egymás után, különösebb történés nélkül. A munkám során sokszor érzem azt, hogy fel kell dobnom a vendégeimet: ha például elmesélem, hogy a mosógépem Otília, máris vidámabban mennek haza.”

Te elnevezed a tárgyaidat?
Naná, a legfontosabbakat mindig.
Egyet-kettőt igen, de csak én tudom.
Soha nem jutott ilyesmi az eszembe.