Miért fontos az érintés – és miért hiányzik annyira?

érintés,lelkem,psziché Forrás: Getty Images
Véletlenül összeér a kezed a pénztárosnőével. A főnököd biztatóan a válladra teszi a kezét. Boldogan megöleled rég nem látott unokaöcséd. Észrevétlen érintések a mindennapokból – amelyek most nincsenek jelen az életedben. Hiányoznak? Naná!

Na persze nem minden érintés boldogító. Rendkívül sokféle érintés létezik, amelyek akár agressziót, dominanciát, hatalmat is kifejezhetnek. Értelmezésük függ a kulturális és a társadalmi kontextustól is. De most fókuszáljunk inkább a pozitív érintésekre.

Következzen néhány érdekesség az érintésekkel kapcsolatban – a teljesség igénye nélkül.

Midász király érintése

Midász valódi személy volt, aki Frígiában uralkodott. Számos legenda szövődött alakja köré. A gazdag király képes volt álló nap az aranyérméiben gyönyörködni. Az egyik történet szerint egy nap az öreg Szilénosz – Dionüszosz isten nevelője –, „boros állapotban” eltévedt, és Midász szolgáinak kezére került. Midász felismerte benne Szilénoszt, kiszabadíttatta, tiszteletére tíz napon át tartó fényes ünnepséget szervezett, és végül maga vezette vissza Dionüszoszhoz. Az isten örömében felajánlotta Midásznak, hogy teljesíti egy kívánságát. Midász azt kívánta, hogy amihez csak hozzáér, változzon arannyá. Másnap arra ébredt, hogy a lepedői aranyszövetté változtak. És így tovább, amerre ment és amihez hozzáért, mind arannyá változott. Midász öröme azonban nem sokáig tartott – körülbelül addig, amíg rájött, hogy az étel és az ital is arannyá változik a szájában. Könyörgött Dionüszosznak, hogy vegye le róla ezt az átkot, és az isten megparancsolta, hogy Midász fürödjön meg a Pactolus folyóban. Így szabadult meg Midász az „arany érintéstől”.

Érintés a babáknál

„Egyes rágcsálófajoknál olyannyira létszükséglet a mindennapi, többszöri testkontaktus, hogy ennek híján a kis állat akár el is pusztulhat. Jószerivel nincs ez másként az embernél sem; az érintés hosszú távú hiánya súlyos mentális zavarokhoz vezethet. A csecsemő az érintés alapján határozza meg önmagát és helyét a világban, viszonyulását a külső körülményekhez. A kisgyermek az érintés által szerzett tapasztalatai alapján tanul meg eligazodni térben, síkban, időben. Bőrünk nem csak egy tok, amiben önmagunkat hordjuk: egyik legfőbb kontaktusszervünk.” – írja M. Horváth Ágnes mozgás- és részképesség-fejlesztő terapeuta a Gyereklélek magazin 2019/6-os számában.

Érintés a rézuszmajmoknál

Híressé-hírhedtté vált Harlow izolációs kísérlete, amelyet rézuszmajmokkal végzett. A kismajmokat születésük után néhány órával elkülönítették anyjuktól, és mesterségesen táplálták őket. A majomanyát „műanya” helyettesítette: egy élettelen figura, amelybe a kismajom bele tudott kapaszkodni, és amelyre emlőszerű tartályt tudtak szerelni. Kétféle „műanyát” hoztak létre: az egyik szőrös anyagból készült, fából faragott fejjel (szőranya), a másik fémrácsból, alig kidolgozott fejjel (drótanya). A kismajom élete első időszakát kapaszkodva tölti. Harlow arra a kérdésre kereste a választ, hogy ezt a kapaszkodást kizárólag a táplálkozás vezérli-e, vagy a biztonságos és védelmet jelentő testi kontaktus szükséglete is.

A kismajmok átlagosan napi 15 órát töltöttek a szőranyába kapaszkodva, és alig 2 órát a fémanyán, függetlenül attól hogy melyiktől kaptak enni. Harlow ebből arra következtetett, hogy az anya-gyerek kapcsolatnak lényeges vonása a testközelség. A későbbi játékszoba-kísérletek pedig azt igazolták, hogy a valamennyire is biztonságot nyújtó anya nélkül (izoláltan vagy drótanyán) nevelkedett kicsi hiába kap játékot, nem tud játszani vele, míg a szőranya már jelentett akkora támaszt, amelynek árnyékában a kismajmok elkezdtek barátkozni a játékszerekkel (bár nem olyan mértékben, mint azok, akik igazi anya mellett nevelkedtek.

(Forrás: Mérei Ferenc - V. Binét Ágnes: Gyermeklélektan, Gondolat, 1978)

Érintés és érzelmek

Deborah Blum tudományos szerző munkáiban sokat foglalkozott az állatkísérleteket végző tudósok és az őket kritizálók közötti szakmai, etikai és érzelmi konfliktusokkal. Bár Harlow-t később keményen kritizálták az állatokkal szemben tanúsított kegyetlensége miatt, Blum szerint ő volt az első, aki igazán behatóan foglalkozott az érintés jelentőségével és az ő kutatásai nyomán mondható ki igazán, hogy az embernek nemcsak arra van szüksége, hogy szeressék, hanem arra is, hogy érezze, hogy szeretik.

Érintés más főemlősöknél

Későbbi kutatások azt is kimutatták, hogy a főemlősök idejük 17-20 százalékát azzal töltik, hogy a társukat piszkálják, gyengéden ütögessék, illetve a másik bundáját tisztogassák. Míg a saját szőrzet tisztogatása alapvetően a higiéniáról szól, addig a társaké inkább szociális tevékenység, és az összetartozás kifejeződése is.

Érintés a kamaszoknál

Mint M. Horváth Ágnes írja a fenti cikkben, amíg egy kisgyerek boldogan bújik bele a szülei ölelésébe, addig a kamasz visszaveszi a testét. „Továbbra is kommunikál a bőrével, de ezt a kommunikációt a hormonális robbanás után már csak szerelmi partnerének tartogatja. Ismét minden idegszálával érez, de ezt a kihegyezett érzéki állapotot már értelemszerűen nem a szüleivel akarja megélni. Gyakran verbális vagy fizikai durvasággal reagál a szülők „retró” érzelmi kitöréseire, úgy érzi, a nem kért gyengédséggel vissza akarják vonni a kisgyerekkorba. A békesség kedvéért – mint a szakemberek tanácsolják – jobb megkérdezni: most megölelhetlek-e? Ebben az érzékeny időszakban a szülőnek tartalék generátorként kell működnie, sértődés és feltétel nélkül akkor kell adni kamaszának a gyengédséget, amikor és amilyen formában az igényli. Mert minden látszat ellenére, a kimeresztett tüskéjű sündisznónak minden korábbinál jobban szüksége van az érzelmi stabilitásra és szülei odaadó szeretetére.”

Érintés a hormonok szintjén

Annak, hogy az érintések ilyen mélyen megmozgatnak bennünk valamit, hormonális oka is van. A gyengéd érintés hatására többek között oxitocin – a kötődés kialakulásáért is felelős hormon –, valamint a stresszcsökkentő, fájdalomcsillapító endorfin termelődik. (Bár ma már arra is vannak kutatási eredmények, hogy az oxitocinnak a félelemhez is köze van.) Nem csoda, hogy sokan „érintéséhség”-ben szenvednek a #maradjotthon időszakában. Az autizmus spektrum másik vége felé elhelyezkedő személyek viszont idegenkedhetnek az érintéstől és attól is, hogy őket megérintsék.

Nem érint meg senki? Érintsd meg önmagad! Hamarosan erről is írunk.

A boldogsághormonjaidat így is felturbózhatod: