A cikk az ÉVA magazin 2021. 3. lapszámában jelent meg először.

Az álmodás többnyire a REM (gyors szemmozgás) alvási fázishoz köthető, amely az éjszaka folyamán ciklikusan többször is visszatér. Agyhullámaink ilyenkor csaknem olyan aktívak, mint éber állapotban. A REM alvást az agytörzs generálja, az álmokat pedig az előagy. Erre bizonyíték, hogy

akinek megsérül az agytörzse, továbbra is képes álmodni, de többé nem kerül REM fázisba az alvás során, akinek viszont az előagyát éri trauma, megszűnik álmodni, de a REM fázisai továbbra is aktívak maradnak.

Ilyenkor egyébként gyengül az izomtónus, ez az oka annak, hogy ha például álmunkban futunk, nem kezdünk el kapálózni a lábunkkal az ágyban. Testhőmérsékletünk közelíteni kezd a szoba hőmérsékletéhez, a légzésünk és a pulzusunk is szabálytalanabbá válik, mint a non-REM szakaszban. Pupillánk összeszűkül, aminek valószínűleg az a célja, hogy ha a környezetben erősebb is a fény, ez ne zavarja meg az alvást.

Hogy álmaink olykor bizarrnak tűnnek, ahhoz lehet köze a neurotranszmittereknek, illetve egyes kémiai anyagoknak az agyunkban. Közülük néhány élénkebben működik, illetve termelődik a REM fázisok közben, mások háttérbe szorulnak. Az acetilkolin nevű neurotranszmitter molekula (amely agyunk aktivitásának fenntartásáért felelős), illetve a dopamin (amelyet egyes kutatók hallucinációkhoz kötnek, így okozója lehet a szürreális képek megjelenésének) ilyenkor nagyobb mennyiségben szabadul fel. Amikor álmodunk, a tér és az idő kapcsolata is megváltozik, néha örökkévalónak tűnik a pillanat, néha meg irreálisan gyorsan rohan. Azok az ingerületátvivő anyagok, melyek általában serkentően hatnak az agyra – hisztamin, szerotonin és noradrenalin –, kisebb intenzitással vannak jelen, így a külvilág létezésére átmenetileg ráborulhat a feledés fátyla. Egyes kutatók még azt is hozzáteszik, hogy eközben a talamuszunk, amelyen keresztül az érzékszervi ingerek továbbítódnak, takaréklángra teszi magát.

Sok agykutató szakember azt is megkérdőjelezi, van-e egyáltalán bármi üzenetük, jelentőségük az álmainknak, mások szerint efelől semmi kétség… A téma egyik jeles kutatója például, G. William Domhoff úgy találta, hogy

hiteles pszichológiai portrét tud festeni bárkiről, ha feltérképezi az illető nagyjából száz álmát.

Ha pedig lehetséges volna több száz álomból profilt építeni, Domhoff szerint ebből már olyan pontos és egyedi képét kapnánk az illető elméjének működéséről, mint amilyen az ujjlenyomat.

A ma uralkodó elmélet szerint az álmodás segít felidézni és elemezni az emlékeinket (többnyire az aznapi aktualitásokat) és segíti a feldolgozást is. Persze akadnak szakértők, akik ezekkel az állításokkal is vitatkoznak, de megdönthetetlen bizonyítékokat senki sem tud felmutatni.

Pedig Sigmund Freud már régen megalkotta a maga álomértelmezését, ám még azóta sem sikerült senkinek alátámasztania feltételezéseit. Amit biztosan tudunk, az, hogy a poszttraumás stressz szindrómában (PTSD) szenvedő embereknél nagyobb valószínűséggel jelentkeznek rémálmok, amiből arra következtethetünk, hogy az álmaink lekövetik pszichés állapotunkat. Ám az, hogy PTSD nélkül is bekövetkezhet valakinél a rémálom, megint zavarossá teszi a képet…

Aztán ott van az a magyarázat, hogy az álmok nem az észlelésből (az előagyban gyűjtött élénk érzékszervi élményekből) fakadnak, hanem a fantáziánkból bukkannak elő (absztrakt gondolatokat és vágyakat vegyítve esetleg létező emlékképekkel).

Ennyiből is kiderül, hogy bármilyen sokat tudunk az álmokról, nem tudunk róluk szinte semmit. Ami nem is csoda, hiszen az emlékük ébredés után gyorsan elhalványul, a kísérleti alanyok beszámolója ezért sosem lehet igazán pontos, így nehéz összekapcsolni az agyszkennelés eredményeit az elmesélt sztorikkal.

ÁLMOK ÉS ELMÉLETEK

FREUD – AZ ÁLOM A TUDATTALANHOZ VEZETŐ KIRÁLYI ÚT

Álomfejtés című könyvében Freud azt írja, hogy álmaink tartalma vágyaink beteljesüléséhez kapcsolódik. Úgy vélte, hogy az álomképek nyilvánvaló, konkrét jelentése elrejti az álmodó öntudatlan vágyait és az álmok rejtett tartalmát. Könyvében leírta a folyamat négy elemét is, melyet ő „álommunkának” nevezett el.

KONDENZÁCIÓ: Sokféle elképzelés és gondolat jelenik meg egyetlen álomban is. Ez a sok információ egyetlen képbe sűrűsödik.

ELMOZDULÁS: Az álommunka ezen fázisa álcázza az érzelmi jelentés rejtett tartalmát azzal, hogy összekeveri az álom fontos és jelentéktelen elemeit.

SZIMBOLIZÁLÁS: Ez a szakasz az álomban lévő elfojtott elképzeléseket is cenzúrázza azzal, hogy olyan tárgyakat, képeket tartalmaz, amelyek az álom rejtett tartalmát szimbolizálják.

MÁSODLAGOS FELÜLVIZSGÁLAT: Az álommunka utolsó szakaszában Freud úgy véli, az álom bizarr elemei átrendeződnek annak érdekében, hogy az álom érthetővé váljon, így létrejön az álom nyilvánvaló tartalma.

JUNG – ARCHETÍPUSOK ÉS A KOLLEKTÍV TUDATTALAN

Ugyan Carl Gustav Jung egyetértett Freud néhány gondolatával, de úgy hitte, hogy az álmok többek lehetnek elnyomott vágyaink kifejeződésénél. Meglátása szerint az álmok felfedik mind a személyes, mind a kollektív tudattalant, és ellensúlyozzák a psziché azon részeit, melyek az ébren töltött órákban kevésbé tudnak érvényesülni. Jung elképzelése szerint az olyan archetípusok, mint például az árnyék, vagy az anima és animus, gyakran szimbolikus tárgyakat vagy figurákat jelenítenek meg az álmokban. Úgy vélte, hogy ezek a szimbólumok olyan attitűdöket képviselnek, melyeket a tudatos elménk elnyom, és szerinte az álmok nagyon is személyesek lehetnek, és értelmezésükhöz behatóan ismernünk kell az álmodót.

HALL – AZ ÁLMODÁS EGY KOGNITÍV FOLYAMAT

Calvin S. Hall elmélete szerint az álmok személyes életünk alkotóelemeiként szolgálnak. Hall visszatérő témákat és mintázatokat keresett több ezer résztvevő álomnaplójában, s ezekből egy kódolási rendszer segítségével számos kategóriába tudta sorolni álmainkat. Hall elmélete szerint az álmok értelmezéséhez ismernünk kell: – az álmodó álmon belüli cselekedeteit, – az álomban szereplő tárgyakat és figurákat, – az álmodó és az álomban megjelenő karakterek közti interakciókat, és – az álom alaphelyzetét, az átmeneteket és a végkimenetelt. A Hall-féle álomelemzés célja nem az álom, sokkal inkább az álmodó megértése. Kutatásaiból ugyanis arra derült fény, hogy az embereknek ugyanazon tulajdonságai jelennek meg ébrenlétükben, melyek az álmaikban is kifejezésre jutnak – s így felfedhetők eleddig ismeretlen tulajdonságok.

DOMHOFF – AZ ÁLMOK ÉBREN TÖLTÖTT ÉLETÜNK TÜKREI

G. William Domhoff az álmok tartalmát vizsgáló nagyszabású kutatásában úgy találta, hogy az álmok az ébrenlét során megfogalmazódó gondolatokra, aggodalmakra reflektálnak. Domhoff egy neurokognitív modellt állított fel az álmokkal kapcsolatban, mely alapján az álomalkotás neurológiai folyamatokból és egy sémarendszerből épül fel. Meglátása szerint az álmok tartalma is ezekből a kognitív folyamatokból ered.

A galériánkban 4 vitamint mutatunk be, aminek a hiánya alvásproblémákat okozhat.