Borítókép: Meghalt a nagymamám, vigyem a 8 évest a temetésre? Forrás: Pixabay.com/ Sabinevanerp

Meghalt a nagymamám, vigyem a 8 évest a temetésre?

Vajon segítünk vagy pont nehezítjük egy közeli családtag elvesztésének megértését, ha elvisszük kisgyerekünket a temetésre? Olvasónk gyászolja a nagymamáját, egyben aggódik amiatt, hogy van-e helye ott a szeretett dédunokának.

„Az egész családot megviselte a nagyi elvesztése. Ő jelentette nekem a nyarakat, a baracklekvárt, ő volt az, aki kijavította a sulis hímzésemet, amire aztán ötöst kaptam. Persze még ezer és egy történet van vele és pont ezért fáj nekem és mindenkinek az ő elvesztése.

Szép kort élt meg, 82 éves lett volna most nyáron. Az elmúlt jó 10 évben minden szülinapjából nagy ünnepséget csináltunk. Eljött az összes gyereke, mi az unokái és a legkisebbek is, a dédunokák. Ünnepeltük őt, azt a csodás korát és azt hiszem azt is, hogy vagyunk egymásnak, nagy családként.

Ő volt mindenki nagymamája. Mindenre volt mindig válasza és története. Persze egy jó ideje már itt fájt, ott fájt neki, szedett egy rakás gyógyszert, de a gyerekei váltásban ellátták. Anyuval én is gyakran mentem hozzá. Akkor

mamika mindig mondta „ülj le ide, Ágikám” én meg leültem és megkérdezte a mindig visszatérű poénunkat, hogy szeretem-e még mindig a borsót?

Ez a családi legendárium egyik nagy története, ugyanis 4 éves voltam, nála voltam épp míg anya végzett a munkában, amikor is a kért végében úgy talált rám a mami, hogy az orromba dugogattam be a borsót, azt amit a kertben találtam. Mondanom se kell merő rémület lett úrrá szegénykémen, úgy rázta ki belőlem a borsót.

Nem lett nagy baj, mert lukonként csak egy-egy borsót volt időm bepasszírozni.

Szóval humoránál volt még hajlott kora ellenére is a mami, jókat is nevettünk ezen még nem is olyan rég.

De már nem fogunk többet ezek derülni, mi ketten. Mert elment. Igazából csak szép emlékeket hagyott maga után, eztért is dilemmáztam el hosszabban azon, hogy vigyem-e magammal a temetésre a 8 éves fiamat.

Elment a mami, tisztában van ezzel, már amennyire az elmúlást egy nyolcéves gyerek felfoghatja ezt. Tudom, hogy sírni fogok és sírni fog mindenki, de vajon a temetés tényét ő felfogja majd, vagy csak meg fog rémülni, hogy a mamika el lesz temetve a földbe, egy koporsóba??

Azzal is, hogy csak leírom, átfut a hátamon a hidegrázás, aztán veszettül kapaszkodok bele a régi emlékekbe.

De képes lesz erre is a fiam?

Csak a szépet látni, csak azt megtartani? Ki lehet tenni őt egy ilyen helyzetnek? Adok vagy inkább elveszek tőle szép képeket az ő dédijéről, ha a végső búcsúra is elviszem?"

A nagymamák mindent IS tudnak!

Érdemes megfogadni a tanácsaikat!