Egy jó személyiségtesztek felbecsülhetetlen kincs manapság, amikor az emberiség minden igyekezetükkel tepernek annak érdekében, hogy választ találjanak a

kérdésre. Márpedig a személyiségtipológiák közül az egyik legismertebb és legszofisztikáltabb a Myers-Briggs típuselmélet (MBTI). Ezt az elmélet négy alapvető törésvonalat húz meg a személyiségben, azt próbálván eldönteni, hogy az egyes ember

• introvertált (I) vagy extrovertált (E),
• érzékelő (S) vagy intuitív (N),
• gondolkodó (T) vagy érző (F),
• megítélő (J) vagy észlelő (P).

Miközben nagyon kevés az olyan ember, aki, teszem azt, szélsőségesen J lenne, P pedig egyáltalán nem, léteznek bonyolult tesztek [például ez itt egy online MBTI-teszt], amelyek fel tudják mérni, hogy a törésvonalakon belül ki merre helyezkedik el. Így lesz tizenhatféle személyiségtípus, és egész könyvtárakat írtak már össze arról, hogy mit jelent, ha valaki ESFJ vagy INFP. Meg persze a populáris kultúrába is beszivárgott az MBTI, például Trónok harca-szereplőkkel is remekül lehet illusztrálni, hogy akkor ki kicsoda:

Na de amit kevesen tudnak még azok közül is, akik kenik-vágják a Myers–Briggs-féle személyiségelméletet, az az, hogy a hátterében nem két férfi tudós és még csak nem is egy házaspár, hanem egy anya–lánya páros áll. Briggs tudniillik a Katharine, Myers pedig az Isabel keresztnevet viselte; mindketten Jung-követő pszichológusok voltak anélkül, hogy ide vonatkozó formális képzésben részesültek volna. Katharine Briggs (1875-1968) és Isabel Myers (1897-1980) mindketten (ponyva)regényírással foglalkoztak. Mindketten kitűnő tanulók voltak az egyetemen a maguk idejében. Briggs családja gyerekkora óta szorgalmazta, hogy a nők is tanulhassanak, és Briggs, és Myers kidolgozta saját elméletét a harmonikus házasság lélektanáról. Minderről Merve Emre angolirodalom-tanár és kritikus ír új könyvében, amely The Personality Brokers címmel jelent meg a napokban.

1926-ban Briggs írt egy cikket a New Republic nevű magazinba, hogy mindenki találja meg a maga árnyalatát Jung „személyiségpalettáján”. 1943-ban Myers továbbfejlesztette a személyiségtipológiát, létrehozva „egy sor élvezetes és provokatív kérdést”, amelynek megválaszolása révén bárki besorolhatta magát a 16 személyiségtípus egyikébe.

Az MBTI-teszt elég összetett és egyúttal népszerű lett ahhoz, hogy 1959-ben egy oktatási célú feladatlapokat és teszteket forgalmazó kiadó, az Educational Testing Service is szárnyai alá vegye. Myers mellesleg itt dolgozott, és komoly konfrontációkra kényszerült kollégáival, akik szerint a teszt „nem sokkal jobb, mint a horoszkóp”, és akik vonakodtak azt népszerűsíteni. Az ETS 1975-ben lemondott a tesztről, így Myers új kiadót talált.

Az MBTI ma is megosztó: felületesen határozza meg az ember személyiségét és sokszor inkább játéknak érzi az ember, mint tudományos felmérésnek. De a népszerűsége töretlen. A személyiségtesztek kiszolgálják az ember nárcizmusát éppúgy, mint a közösségépítésre való igényét. Aki kitölt egy ilyen összetett személyiségtesztet, gyakran magára ismer és olyan tulajdonságokat fedez fel magában, amik korábban nem is körvonalazódtak a fejében, ugyanakkor közös vonásokat is talál másokkal, átéli, hogy „mások is vannak a világban, akik olyanok, mint ő”, ahogy Merve Emre fogalmaz.

Nézd meg ezt a galériát is: