Tudom, hogy régóta próbálkoztatok, de Mici volt az első sikeres terhességed, ugye?

Igen, ez volt az első terhességem. És ma már tudjuk, hogy az utolsó is.

Milyen terhesség volt? Problémás? Volt bármi jele annak, hogy valami esetleg nincs rendben?

Teljesen átlagos terhességnek indult. Bár nekem a rosszullétek a harmadik hónap után kezdődtek. Minden reggel hánytam, sokszor napközben is. Egy hétre ágyba is parancsolt a nőgyógyász, hogy igyak és pihenjek, vagy befektet infúzióra. Igazából később annyit javult a helyzet, hogy csak reggel hánytam, napközben csak hányingerem volt. Szóval, az utolsó pillanatig nagyon rosszul voltam.

Ami az átlagos 40 héthez képest neked jóval korábban jött el.

A 24. hét elején elkezdtem vizesedni, majd napról-napra egyre rosszabbul voltam. Péntek éjjel nem tudtam aludni, mert fájt a fejem nagyon. Másnap hajnalban megmértük a vérnyomásomat és az egekben volt. Hívtuk a védőnőt, aki azt mondta, irány a Szent Imre Kórház. Ott vizsgálgattak (vizelet, vérnyomás, ultrahang), de nem hallottak szívhangot. Átküldtek a Baross utcai I. számú Női Klinikára, ahol szintén nem hallották a baba szívhangját, így közölték, hogy irány a műtő, ki kell venni a babát.

Ugyanis bár Mici életben volt, de nagyon rossz állapotban.

Hát... egy nejlonokba becsomagolt tenyérnyi kis lény volt az inkubátorban. Elég felfoghatatlan és egyben ijesztő is volt a látvány. Hihetetlennek tűnt, hogy Ő az én kislányom…tele volt csövekkel, alig látszott belőle valami…

Mit mondtak az orvosok? Ti a férjeddel hogyan éltétek ezt meg?

Az első két hét volt kritikus, hogy életben marad-e és kap-e agyvérzést. Ennyit tudtak elsőre mondani az orvosok.

Én 5 nap után hazajöhettem és minden nap mentem be hozzá látogatási időben délután. Sokszor este is bementünk, hogy Zoli is láthassa Őt. Ekkor azt mondták, hogy HELLP szindróma okozta a koraszülést.

Neki kint nem volt agyvérzése, de a kritikus két hét után, mikor megnézték ultrahanggal a buksiját, kiderült, hogy a pocakomban volt egy súlyos agyvérzése. Emiatt még hazahozatal előtt át kellett menni egy hétre a Margit Kórházba, ahol alaposan kivizsgálták. Hál’Istennek mindent rendben találtak. Onnan hoztuk haza 2017. február 3-án! Három nappal az eredetileg kiírt szülési dátum előtt.

Mikor foghattad meg a kislányodat először?

Október vége felé született és január elején vitték át a Péterfy PIC-re, ahol előszőr foghattam meg, 75 nap után!

Hogy teltek, milyenek voltak otthon az első napok közösen?

Nagyon nehezek voltak az első hetek, mert folyamatosan „tömni” kellett, hogy hízzon és nehéz volt etetni. De persze nagyon felemelő is volt ugyanakkor, hogy végre itthon van velünk. Zoli egy hetet tudott itthon lenni, utána kettesben voltam Micivel , míg Zoli hazaért.

Tudod, minden sokkal nehezebb, minél korábban érkezik egy gyermek. Etetés, szoptatás, altatás stb. Minden annyira más volt nála, mint az időre született babáknál vagy a nagyobb súllyal született korababáknál.

Hogy van most Mici, hol tart a fejlődésben, illetve milyen fejlesztésekre kell vele járnotok?

Van még sok lemaradása a kortársaihoz képest, de Hál’Istennek folyamatos a fejlődése, sosem stagnált. Kell neki kognitiv és konduktiv fejlesztés is, amit az első perctől kezdve a Gézengúz Alapítványnál megkap! Az egyik legjobb döntés volt, hogy őket választottuk. Szemészetre kell járni fél évente és fejlődés neurológiára évente.

Terveztek-e Neki kistesvért?

Egy éve elmentünk egy szuper nőgyógyászhoz, aki ért a HELLP szindrómához is. Kivizsgált és kiderült, hogy nem HELLP-em volt, mikor felvettek az osztályra, hanem egy baktérium megtámadott mindkettőnket Micivel, ami hasonló tüneteket okozott, mint a HELLP. A császár után viszont kialakult nálam a Hellp szindróma. És bár nagyon sokat vívódtunk, gondolkodtunk, de emiatt is végül arra jutottunk, hogy nem lesz több gyermekünk. 100%-ig Micivel szeretnénk foglalkozni.

Nem mertelek rögtön felkérni titeket az interjúra. Féltem, hogy mit szóltok majd. Tudtok-e, akartok-e beszélni róla.

Mi már erről simán tudunk beszélni, sőt. Elindítottunk egy Instagram oldalt, mert valami azt súgta belülről, hogy ezzel tudok segíteni másoknak hosszútávon. Illetve a podcastjainkban ITT is részletezzük a történteket. Majd kiderül, hogy ténylegesen így van-e.

Íme pár híresség a galériánkban, akik őszintén beszéltek arról, hogy mit éltek át a babavárás alatt.