Sokszor hangoztatjuk, hogy az empátia jó dolog: fontos, hogy meg tudjuk érteni, át tudjuk érezni, hogy min megy keresztül valaki, vagy hogy mi zajlik éppen egy embertársunk lelkében, amikor viselkedése esetleg aggodalomra ad okot. Jó, hogy magánemberként, családtagként, barátként, vagy akár munkatársként képesek vagyunk egymás támaszai lenni, még akkor is, ha esetleg nem elvárt tőlünk ez a reakció, vagy gesztus. De mi a helyzet, amikor átesünk a ló túloldalára, amikor kicsit túlzásba visszük? Vajon túl lehet egyáltalán adagolni az empátiát? Szerintünk megeshet az ilyemi. Íme a jelek, amik alapján elképzelhető, hogy mások legszívesebben már nem kérnének az együttérzésünkből.

De mindezek ellenére maradj, amilyen vagy, légy büszke arra, hogy képes vagy az együttérzésre, a segítőkészségre, az elfogadásra! Néhanapján azért ellenőrizd magad, hogy jó-e így neked, és azért persze az sem baj, ha az adok-kapokból az utóbbi is gyakran érvényhez jut az életedben!