Lakásfelújítás? Koronavírus-járvány idején? Nooormális?

lakásfelújítás,normális,#maradjotthon Forrás: Getty Images
Hát igen, beleszaladtam ebbe. Éppen a magyarországi koronavírus-járvány kezdeti szakaszával esett egybe a lakásunk felújítása. Persze nem így terveztem. De hálás vagyok, hogy végül – szinte az utolsó lehetséges pillanatban – megvalósulhatott, különben valószínűleg hónapok, talán évek is elteltek volna, mire újra bele tudunk vágni.

Tulajdonképpen évek óta terveztem már. Fontolva haladó típus vagyok, nem szeretem elkapkodni a dolgokat, lassan döntök, minden részletet mérlegelek. Most is így történt. Ráadásul annyira irtóztam mindattól, amivel feltételezésem szerint egy lakásfelújítás jár (és igazam is lett), hogy emiatt még tovább halogattam, összességében kábé két év is eltelt a gondolat megfoganásától a megvalósításig.

Ukrán munkások

A kivitelező csapat kiválasztása egy külön cikket is megérne, most elég annyi, hogy a házi tenderemen győztes kivitelezővel abban állapodtunk meg, hogy február közepén kezdenek. Amikor a nagy nap reggelén betódultak az ukrán munkások, egy kicsit meglepődtem, de egyébként nem aggódtam különösebben. Jól jött a huszonkét éve szerzett orosz felsőfokú.

Aztán a végén mégis okozott némi izgalmat a nemzetiségük – de természetesen nem azért, mintha a személyiségükre nézve következett volna bármi negatív ebből.

2 helyett 5 hét

Most nem megyek bele a lakásfelújítással járó szokásos izgalmakba – hogy el kellett költöznünk, hogy iszonyú poros lett minden, hogy két sor csempét visszaszedettem, és egy fél napig izgultam előtte, hogy hogy mondjam meg –, elég annyi, hogy az előre tervezett 2 hét helyett 5 hétig tartott, és ebből az utolsó hét a #maradjotthon első hetére esett. (Az ilyen csúszás persze a legjobb családokban is előfordul.)

Muszáj!

Az ötödik hét elején még úgy nézett ki a lakás, mint egy romhalmaz. Attól tartottam, hogy egy héttel később bevezetik a kijárási tilalmat, és az a rémkép lebegett a szemem előtt, hogy a lakás félbemarad, nem tudunk visszaköltözni, a kölcsönlakásban rekedünk, az ukrán munkások haza fognak utazni, és nem jönnek vissza.

Úgyhogy az ötödik hét keddjén felhívtam a kivitelezőt, és minden határozottságomat összeszedve kijelentettem, hogy a hét végén muszáj visszaköltöznünk, mert nem maradhatunk tovább a kölcsönlakásban (amiben 37 négyzetméteren voltunk összezárva a négyéves kislányunkkal, szóval nem volt egy leányálom, de így is hálásak vagyunk, hogy egyáltalán ez a lehetőség megadatott). Megígérte, hogy végeznek addig.

Érezzék a törődést

Minden reggel átmentem a lakásba körülnézni, hogy a munkások „érezzék a törődést”. Ekkor a normális emberek már nem mászkáltak a #maradjotthon jegyében. Mivel szerencsére valóban gyorsan végezni akart, a kivitelező pluszembereket csoportosított át az én lakásomba, így volt olyan nap, hogy nyolc idegen ember nyüzsgött ott, és én akkor még nem hordtam maszkot. Csak utólag kezdtem parázni, hogy talán kellett volna. Tegnap telt le az onnantól számított két hét, úgyhogy legalább az biztosnak tűnik, hogy aznap nem kaptam el a koronavírust (fú, megkönnyebbültem).

Utolsó pillanat

Két hete szombaton vettük végül át a lakást. Mint megtudtam, az ukrán munkások még aznap hazautaztak, szinte az utolsó pillanatban, mielőtt Ukrajna lezárta volna a határait. A kivitelező később azt mesélte, hogy az ukrán határon csak személygépkocsival lehetett átmenni, így a munkásoknak meg kellett oldaniuk, hogy a kisbuszból kiszállva autót szerezzenek. Leleményes honfitársaik a határon felajánlották új szolgáltatásukat, és fejenként 60 dollárért átvitték őket a túloldalra.

Az idegen telefon

Slusszpoénként aznap este csörögni kezdett egy idegen mobiltelefon a lakásban. Natasa hívta a párját. Felvettem, és elmondtam, hogy ez a telefon véletlenül Magyarországon maradt. Igen, a kezembe fogtam és a számhoz emeltem egy idegen ember telefonját: nooormális vagyok? Szerencsére már ennek is két hete, és egészségesen és boldogan élek a megszépült lakásunkban, de azért ezeknek a heteknek az izgalmát nem fogom egykönnyen elfelejteni.

Otthon, édes otthon: