Ez a cikk az ÉVA Magazin 2018-as 9. lapszámában jelent meg először „A gyerekeim barátai" címmel.

Tudtad, hogy a korábbi lapszámainkat újra megvásárolhatod? Kattints ide!

Van valami törvényszerűség abban, hogy milyen barátokat választanak a gyerekeink?

Tapasztalataim szerint ösztönösen olyasvalakit választanak barátjuknak, aki számukra a személyiségfejlődésük szempontjából a legmegfelelőbb – és nem biztos, hogy azt, aki neked a legjobban tetszik. Lehet, hogy egy szorongóbb kisgyerek egy vagány barátot zár a szívébe, egy vadóc kölyök pedig egy szelídebb, halk szavú társával bandázik.

Miért van ennek jelentősége?

Lehetséges, hogy a „hiányzó részét” a másik kisgyerek által tudja megélni, a személyiségének egy rejtettebb, akár saját maga által letiltott szegmense csak úgy tud kibontakozni, ha a másik ebbe az irányba húzza. Persze te, a szülő, ezt sokszor úgy éled meg, hogy „tűrhetetlenül viselkedik ez a gyerek, ami - óta Karcsival sülve-főve együtt lógnak”, de hidd el, hogy valami miatt nekik most egymásra van szükségük.

Két gyerek barátságában két család értékrendje is találkozik, nem igaz?

Hát igen. A gyerek hazahoz majd olyan szavakat, olyan viselkedésmintákat, amiket a barátjánál, a barátja családjánál látott. Lehet, hogy ezek neked nem fognak tetszeni. De nem érdemes hegyi beszédet tartani sem a csemetédnek, sem a barátjának. Bízz inkább a gyerekedben, a nevelésedben, abban, hogy az általad képviselt értékrendet a gyereked már mélyen beépítette. Biztos lehetsz benne, hogy nemcsak ő, de a barátja is visz haza olyasmit, amit tőlünk lesett el. Ezek a hatások előbb-utóbb kiegyenlítődnek.

És ha tényleg nagyon nem tetszik a kis barát?

Akkor a fókuszodat érdemes kintről befelé fordítanod: ez a helyzet talán a saját gyerekeddel való kapcsolatodról mond valamit.

Lehet, hogy közöttetek van olyan feszültség, amit a gyereked csak egy nagyon más kaliberű barát társaságában tud feloldani. Mint sok más probléma esetén, itt is azt tudom tanácsolni, hogy először nézz magadba.

Mi a teendő, ha továbbra is alig bírsz magaddal, hogy ne szólj rá a barátra, mert annyira nem tetszik a viselkedése?

A mi családunkban is előfordult ilyesmi, és első körben a gyerekemet kértem meg, hogy beszéljen a haverjával, adtam rá neki két napot. Utána érdeklődtem, hogy sikerült-e. Ha nem, akkor újabb két napot vártam, és aztán leültem az illető gyerekkel. Ne gondolj semmi szentbeszédre, csak finoman megkértem, hogy amikor nálunk van, kicsit moderálja magát. Vette a lapot.

És ha a saját gyerekeddel van problémád, illik segítséget kérni a barátjától, vagy ez nem fair a csemetéddel szemben?

Szerintem nincs ezzel semmi gond, ha nem a gyereked háta mögött történik. Egyszer én is szükségét éreztem, hogy megosszam a tanácstalanságomat a nagyfiam egyik zenész társával, aki pár évvel idősebb nála. Nagyon jó fej volt, megértette a problémámat, és valószínűleg utána elbeszélgetett a fiammal, mert normális mederbe terelődtek a dolgok a gyerekemmel. De soha nem kértem ezt a srácot arra, hogy titkolja el a fiam előtt, hogy beszéltünk, ami fontos. Ha már nagyon nem boldogulsz, szerintem nyugodtan kérhetsz segítséget olyasvalakitől, aki fiatal, mégis van egy kis tekintélye a gyerekeid előtt.