Mit látnak és milyen hatással van a járvány a karanténbébikre? Ezt mondja a szakember:

Egyelőre leginkább sejtéseink vannak arra nézve, hogy ez a helyzet milyen következményekkel járhat a pici gyermekekre – mondja Dr. Aschenbrenner Zsuzsa, gyermekorvos. A gyermekszületés eleve egy normatív krízisállapot; a terhesség megborít mindent és már semmi sem lesz úgy, mint régen; ez azonban egy megjósolható dolog. A járvány miatt viszont erre most egy járulékos, akcidentális krízis is rárakódik: a napjaink tervezhetetlenek, nem tudjuk, hol lesz a járvány vége, súlyosbodik-e, vagy sem, s még folytathatnánk a sort. Ezek a dolgok pedig összeadódnak, s ebbe csöppennek bele az újdonsült anyukák, a családok – mutat rá a szakember.
Nagyon sok olyan helyzet adódhat mostanság, aminek az a következménye, hogy anya, apa és a pici baba maradnak együtt, összezárva. Míg a kezdeti, gyermekágyas időszakban a frissen szült anyukák jó esetben számíthatnak külső segítségre - a családtagok főznek, hoznak ebédet, takarítanak - most ez sem biztos, hogy így van. Idősebb nagyszülő egyáltalán nem biztos, hogy elmegy hozzájuk, online tudnak kapcsolatot tartani velük. Ráadásul az orvos és a védőnő sem úgy elérhető, mint „békeidőben”. Azáltal, hogy ezek a kapaszkodók sincsenek meg, ez is stresszforrás lehet; főleg az első gyermekesek esetében. Ez most egy olyan helyzet, amire nincsen forgatókönyv.
A frissen szült nőknél ráadásul eleve magas százalékban fordulhat elő szülés utáni depresszió. A mostani élethelyzet miatt viszont akár egy mélyebb, súlyosabb állapot is előállhat, amit az elszigeteltség miatt egyszerűen nincs is, aki észrevegye – mutat rá a doktornő. A környezet megkésve észlelheti, hogy valami nincs rendben. Egyszerűen amiatt, hogy nem megy az orvos, a védőnő, vagy a tapasztaltabb nagyi - aki ismeri a lányát és látva a jeleket és felismerné, hogy baj van. Hiányzik a külső szem, a külső kontroll. S ha észre is veszik, máris ott a következő nehézség, hogy a covid közepén kitől és hogyan kaphat segítséget az édesanya? Legföljebb online. Ráadásul egyre több családban adódik veszteség is; megbetegszik valaki, ne adj’ Isten meghal. A gyászfolyamat, ami a szülés utáni időszakban eleve egy jelen van – hiszen el kell gyászoljuk az „előző” életünket szintén extra teherként rakódhat az újdonsült anyuka vállára.
A kötődés kialakulása az első életévben nagyon intenzíven zajlik, a pici interakciók, apó gondozási helyzetek szintjén is. A csecsemőnek alapvetően az elérhetőség, a válaszkészség az, ami nagyon számít; az anya hogyan veszi ezeket észre, hogyan reagál a szükségleteire. Előfordulhat, hogy egy ilyen nehezebb lelkiállapotban ez az anyának nehezebben megy. Ahogy a picik nőnek, a kimozdulás is fontos lenne, hogy megismerje a tágabb családot, más embereket is; s hogy megtapasztalja, nem csak a szülei léteznek. A mostani helyzetben ez is megváltozhat, késésbe kerülhet. Sokkal kevesebb az elő kapcsolat – hívja föl a figyelmet Dr. Aschenbrenner Zsuzsa.
Tegyük fel, találkozunk esetleg egy ismerőssel az utcán, először is rajta is maszk van. Miután tartunk attól, hogy megfertőződünk, fizikai távolságot is tartunk is tőle; nem öleljük meg, nem adunk puszit és a viselkedésünkben is érezhető a távolságtartás. Ez a fajta szociális szorongás üzenheti azt a kisgyereknek; hogy egy másik emberrel találkozni, akin maszk van; veszélyes. Ezt a mintát kapja; ami viszont megnehezítheti a szocializálódását; azt, hogy másokkal hogyan tud majd kapcsolatokat kialakítani.
Egy közepes fokú stresszhelyzetben a picinél bekapcsol a kötődési viselkedést: keresi a szülőt, odabújik, fölkéredzkedik. Ez érthető módon a tanulás és a felfedezés rovására megy, hiszen ahhoz az kell, hogy el merjen távolodni a szüleitől. A nagyobb szülői féltés miatt eleve sokkal kevesebb olyan helyzetbe kerülhet a kisgyermek, ahol eltávolodhat a szülőtől, kipróbálhatja magát. Ez pedig akár a mozgásfejlődésre is hatással lehet: kitolódhatnak mérföldkövek. Nagyon sok szülő arról számol be, hogy játszótéren azt veszi észre, hogy a pici csak a lába körül tekereg, nem szívesen távolodik el tőle, fél a gyerekektől, sokkal lassabban oldódik. Persze ez egyfelől temperamentum kérdése is, hogy milyen a kicsi személyisége; de akár ez is benne lehet – mondja a gyerekorvos szakember.
A családok életében a jelentősebb életesemények; születésnapok, névnapok, évfordulók; a nagyobb ünnepek is fontosak. Most ezek is elmaradnak, inkább mindenki a legszűkebb körökben ünnepel. Azon túl, hogy ezek a dolgok nekünk is számítanak, ezen keresztül is adunk a gyereknek egy mintát, megmutatjuk, hogy ezeknek a dolgoknak értéke van, fontosak egy család életében. Ezekkel is majd később, ki tudja mikor és milyen formában tudjuk megismertetni a kicsit – fűzi hozzá.
Mindezek az élmények lenyomatot képeznek bennünk és ki tudja, hosszú távon milyen hatással lesznek ránk és a gyerekeinkre – összegzi Dr. Aschenbrenner Zsuzsa.