Már megvásárolható a 2024-es nyári Éva magazin!

Ha legközelebb szeretnéd, hogy rögtön postaládádba érkezzen kedvenc magazinod, akkor fizess elő rá ITT! Digitálisan is megszerezheted a legfrissebb, de akár régebbi számainkat is, ezt ITT teheted meg!

Livi nagyon maga alatt volt, úgy érezte, nem bírja már tovább. Péter egyáltalán nem törődik velem, kezdte még olyan egy órával ezelőtt. Azaz törődik, mert rengeteget dolgozik, meg tudjátok, a gyerekekkel is segít, meg oké, beteg az anyukája, értem én, de aztán este tíz–tizenegy körül rendre azt mondja, hogy menjek csak nyugodtan aludni, ő még fennmarad egy kicsit, dolgoznia kell még. És látom rajta, hogy fáradt, iszonyat foltok a szeme alatt, mégis bezárkózik a szobájába.

Tényleg dolgozik, kérdezte Anna, mire Livi vágott egy arcot. Ja, persze, dolgozik. És hullani kezdtek a könnyei. Nem bírtam ki, szégyellem, nagyon. De ma bementem a szobájába, miután reggel korábban elment. És nyitva volt a csetablak az asztali gépen. Én nem is tudom, mit akartam, csak körülnézni, de nem akartam belépni a levelezésbe. És kivel, kerekedett el Anna szeme, és mióta? Nagyon régóta, ahogy látom, több mint egy éve megy a levelezgetés. Csak bele-belekaptam, mentegetőzött Livi, de rosszabb volt, mint amire számítottam. Te jó ég, mi lehet rosszabb, kérdezte Rita. Dickpickeket küld, meg ilyenek? Dehogy, legyintett Livi. A legutolsó levél épp arról szólt, hogy többet ne kávézzanak együtt, mert ezek a fél órák is felzaklatják őt, hogy erkölcsileg ez is túl sok neki.

De hát ez nagyszerű, örülhetsz, hogy Péter ilyen hűséges és rendes, az a nő meg tuti egy kullancs, és nincs ideje lerázni. Nem, nem kullancs, suttogta Livi. Péter korábban olyat is írt neki, hogy neki csak ezek az idők vannak éjjel magára, hogy megöli a családja. De akkor már inkább ezek miatt a lopott idők miatt haljon meg korábban. De lefeküdtek már, meg ilyenek, kérdezte Anna, mire Livi határozottan leszögezte, hogy nem, nem feküdtek le. Tényleg csak ezek a ritka kávézások vannak, szigorúan délután, meg a heti több óra levelezés.

De mikről beszélgetnek, kérdezte Anna. A szerelemről, a vágyról? Nem, semmi ilyesmi. Közéletről, színdarabokról és komolyzenéről. Három éjszakán ment a hablaty a Goldberg-variációkról. Nem tudtam, hogy Péter szereti Bachot. Meg versekről is bájolognak. Versekről? Rita elhűlt. De nem lehet akkor, hogy tényleg csak barátok? Hogy ez valóban veszélytelen? Aha, nyilván. Livi szeme már könnyes volt, barátok, nyilván. Ismered a nőt amúgy, kérdezte Anna végül. Nem, de tudom, kicsoda, mondta Livi. A Litván Helga. Mi? Rita és Anna egyszerre kiáltottak fel. Mindketten szerették a Litvánt olvasni, és jártak a stand up estjeire is. Így már érthető az irodalom meg a politika, Litván világa.

Kiderült, Péter és Litván Helga évfolyamtársak voltak annak idején, és sokat lógtak együtt. Fura volt akkor a viszonyuk, egyszerre könnyed és bonyolult, aztán a diploma után elvesztették egymást valami hülye sértődés miatt. Hogy ki nem válaszolt kinek, már rejtély. De ez a kis tündér egyszerre csak felbukkant a semmiből. És volt ideje hallgatni a Pétert, mert nincs kötött munkaideje. Volt ideje hosszú leveleket írni a Péternek, mert nincs két kisgyereke. Livi már sírt. És mindig van ideje pompás fotókat küldözgetni magáról, amikkel amúgy is tele van a net.

Nyugi, öregebb nálad egy tízessel, mondta hirtelen Anna, velem meg Ritával egyidős, lassan ötven. Ez így még rosszabb, rázta Livi vállát a zokogás. Még megalázóbb. Meg közben Péternek szuper is: nyilván egy vénség nem akar és nem is tud már újabb családot a nyakába sózni.

Vénség, hm, köhintett Anna, de meg is bánta, és gyorsan keresett Litvánról egy előnytelen fotót, amin gúnyosan nevettek azért. Pár hete azt írta neki, hogy ne tegyenek már úgy, mintha ez semmi lenne. És fejezzék be a levelezést, mert a végén meggondolatlan helyzetben találja magát. Livi már suttogott. Meg hogy kettejükről álmodott, és egy szigeten voltak, egyedül. És nem csináltak ott semmit, csak összekulcsolták a kezüket s lógatták a lábukat a tengerbe. Mindjárt elhányom magam, fintorgott Rita. De tudjátok, mi a durva, nézett a barátnőire Livi. Hogy ez a kézkulcsolás is több, mint amennyit az utóbbi hónapokban hozzám ért. És ezen a ponton mondta Rita, amit mondott, és amit Livi kiábrándítónak talált. Hogy oké, nekik sem volt mindig tökéletes az élet Ricsivel, nagyon nem. De egyre mindig ügyelt: hogy amikor csak lehet, szexeljenek. És ez néha tényleg csak puszta szex, magyarázta, és sokszor kedvem sincs hozzá. De csinálom, és a kedvem rendszerint meg is jön hozzá. Egyszerű képlet, de működik, és mi lassan tizenöt éve együtt vagyunk, és nem, Ricsi nem tűnik el órákra esténként.

Anna itt kapcsolódott be a sírásba. Hogy a dolog a szexszel miért ilyen igazságtalan, és hogy az ő Ferije is eltűnik, de az meg pornót néz. Hozzá pedig maximum hetente egyszer, ha közeledik. Jelzed neki, hogy tudsz a dologról, kérdezte most Annát Rita, mire Anna hüppögve, hogy nem, nem jelzi, de azt szokta csinálni, hogy miután Feri elmegy, ő is végignézi azt a bizonyos videót. Szóval köztünk meg ez a szex. És akkor döntsd el, Livi, melyikünk szexualitása a lehangolóbb. Rita megjátssza magát a célért, én megalázva érzem magam, téged meg testetlenül csalnak.

Jól nézünk ki, tört ki a barátnőkből egyszerre a nevetés. És amúgy, tette hozzá Anna, amúgy tényleg, hiába múltunk el bőven negyvenévesek, jól nézünk ki, senki meg nem mondaná első blikkre, hogy Nyomoronciában élünk. Jó, Livi, te kicsit még fiatalabb is vagy.

Sokat gondolkodtam azon, mi a Litván titka, kezdte Livi, már kissé felszáradt könnyekkel. És rájöttem, hogy a szabadsága. A nyers, puszta, irritáló szabadsága. Ahogy nem érdekli, mit szól ahhoz a világ, hogy nincs családja, vagy hogy még ennyi idősen is úgy öltözködik, mint egy papagáj. Nevetséges, biggyesztette le az ajkát Rita, és elismerően nézte barátnői szép, szolid ruháit. Nem, nem nevetséges, sóhajtott Livi, éppen hogy nem az. Egy nő, aki nem törődik azzal, hogy mit szólnak hozzá. Azzal sem, hogy a korának és a rangjának, a társadalmi státuszának megfeleljen. Szerintem még Péternek sem akar tetszeni. Leszarja. És épp ettől lesz olyan vonzó. Gondolod, ha ezután te is mindenféle hülyeséget magadra aggatsz, és Litván egyik csillogó fejdíszére mutatott, Péter rád gerjedne újra? Nem, ez azt hiszem, nem így működik. De akkor mégis hogyan?

Néztek csak maguk elé. Aztán egyszerre kezdtek el beszélni. A férfit a hasán keresztül foghatod meg, szónokolt Rita. Anyám hangja sosem megy ki a fejemből. Mindig legyél csinos és szolid, otthon se kinyúlt slafrokban lófrálj, tette hozzá Anna. Légy mindig készséges, nevette el magát Livi, és Rita szemébe nézett. És arra gondoltak, hogy egy ideig megy minden, aztán nem megy semmi. Nincs recept, és nincs olyan nagyon sok jó példa sem.

A folytatás és a teljes cikk az ÉVA magazin nyári lapszámában olvasható! Már kapható!