Jól megmondtátok a véleményeteket a hölgyről, aki nem tudta feldolgozni, hogy fia vele egyidős nőt választott. Kommentjeitekből idézünk néhányat.

Borítókép: Jól megmondtátok a véleményeteket a hölgyről, aki nem tudta feldolgozni, hogy fia vele egyidős nőt választott. Kommentjeitekből idézünk néhányat. Forrás: gettyimages
Ti írtátok: olvasói válaszok az édesanyának, aki nem tudja megemészteni, hogy a fia vele egyidős nővel van együtt.

Sokan reagáltatok kommentben arra az igaz történetre, amelyben egy édesanya meséli el, hogy fia egy vele egyidős hölgyet választott párjául. Igen erősen bíráltátok a szülő viselkedését, és ez talán jó visszajelzés lehet a történet valódi szereplői számára, akikhez ezúton is igyekszünk eljuttatni a tanácsaitokat, gondolataitokat, véleményeteket. Külön érdekes volt számunkra, hogy szinte teljesen egyoldalú visszajelzéseket adtatok, amelyekből azt sikerült leszűrnünk, hogy számotokra látszólag teljesen elfogadható a nagy korkülönbség a párkapcsolatban, hiszen egytől-egyig kiálltatok a történet meg nem szólaltatott szereplői mellett. Engedjétek most meg nekünk, hogy néhány igazán értékes és elgondolkodtató kommentből szemezgessünk, már csak azért is, mert szinte mindegyikből lehet tanulni valamit.

Jelen cikk alapjául ez az igaz történet szolgált, ha lemaradtál volna róla, alább elolvashatod!

Íme az olvasói reakciók, amelyekből a teljesség igénye nélkül részleteket közlünk:

Biztos furán fogtok nézni...amit látni mondjuk nem fogok, de elképzelni! Szóval az én párom és köztem is megvan a 20 év korkülönbség. Nem azért, mert ez olyan normális dolog, egyszerűen jött. Én az ő életébe csöppentem váratlanul és ő az enyémbe. Előtte elképzelhetetlennek tartottam volna ilyet... Már 10 éve együtt vagyunk és van egy gyönyörű 8 éves kislányunk... Szóval a korkülönbségen kívül minden tökéletes volt, amikor egymásra találtunk. Mondtak fűt-fát, mi lesz majd ekkor meg akkor, de kérdezem én, 10 éve boldoggá tesszük egymást, megnevettetjük és megvigasztaljuk a másikat, ha kell, ez nem elég bizonyíték? Nagyon jó apja a lányunknak, jobbat nem is kívánhatnék. Lehet, nem vagyunk szokványosak, de akik ismernek, már el sem tudnának minket képzelni egymás nélkül.
Mónika – via Facebook

Sokan kérdőjeleztétek meg a szülők hozzáállását:

Az anyuka jó véleménnyel lehet magáról is, ha úgy gondolja, 70 évesen ő már trotty lesz és nem bírna el egy 50 éves "csődörrel". Szó mi szó, ha a hölgy jól karban van tartva, és szereti a fiát, inkább örüljön, hogy nem egy üres fejű csitri a párja.
Réka – via Facebook
"A fiunkat mintha kicserélték volna, érzelmileg eltávolodott tőlünk" – de a dolog pont fordítva van: ők távolodtak el érzelmileg és ostoba félelmeket vetítenek másokra... Ahelyett, hogy örülne, ha a fia boldog, saját magával van elfoglalva. Lehet, ötször fog elválni és lesz tíz gyereke hat nőtől, és mindegyiknél kezdheti elölről az életét. És? Joga van dönteni a saját életéről, joga van hibázni is, és boldognak lenni is... Egyébiránt ismerek ilyen embereket, akik be vannak szorulva ilyen beteg sztereotip társadalmi szépelgésbe, és naponta járják a poklok poklát, amiért mindenkinek meg akarnak felelni...
Andrea – via Facebook

Volt köztetek olyan is, aki túl konzervatívnak találta a szülőket:

Biztosan nem tapsikolnék örömömben, de elfogadnám a helyzetet. Ez az ő élete, az ő boldogsága. Biztos nem ültetném le a baba hírének hallatára, mondván, hogy a nő csak magához akarja láncolni. Ez kinek esne jól? És az is lehet, hogy boldogabbak lesznek, mint ha egy 25 évest vett volna el.
Betti – via Facebook
Egy 27 éves felnőtt férfi tudja, hogy mi az igénye. Ha ezt történetesen egy 20 évvel idősebb hölgy adja meg neki és mindkettőjüknek megfelel, akkor miért is zavarja azt a konzervatív szülőt, aki felnevelte a gyermekét...
Ildikó – via Facebook

Férfi szemszögből is kaptunk visszajelzést, olvasónk még mintegy megoldást is javasolt válaszában:

Tehát Tamás felnőtt, okos ember, az én fiam (büszke is vagyok, na), de csinálja azt és úgy, amit és ahogyan én gondolom. Jesszusmária! Megtalálta a párját, az nem jó. Gyerekük lesz, nekem unokám, az sem jó. Lehet, hogy ez a gyerek elromlott? Ja nem, elrontotta a boszi (...) Még csak szeretni sem kell. Az vagy megadatik, vagy nem. De ebben a sztoriban csak annyit kellene a mamának csinálni, hogy előítéletek nélkül kávézik, beszélget, kapcsolatot teremt a menyével. És ennyi. Nem kell túlpörögni. Ha erre nem képes, akkor tényleg szakember segítsége indokolt lehet. De ez pozitív, hogy eljutottak idáig.
Zsolt – via Facebook

Többen pedig azt mondjátok, nem szabadna, hogy az előítéleteink vezéreljenek minket...

Abszolút megértem, hogy nem tudja feldolgozni, de el kell fogadni, ha azt szeretné, hogy a fia boldog legyen! Senki sem tehet erről, hogy kialakulnak a dolgok! Ilyen előfordul. Szívből szeretni, az a lényeg... Nekem a kor igenis számít, például öreg bácsit nem fogadok el. Mindenkinek más ízlése van! Ez az én véleményem. #másokvagyunk
Éva – via Facebook
Ha ez fordítva lenne – apakorú férfi és a lánya –, nem lepődne meg senki. Sajnos ennyire egyoldalúan ítélünk.
Judit – via Facebook

Minden építő kritika számít, így kíváncsian várjuk, mi lesz a történetét mesélő hölgy válasza az olvasói gondolatokra. Biztosak vagyunk benne, hogy a szakember segítségén kívül ti is hozzájárultatok a szülők nézőpontjának alakításához, és ha szeretnék majd elmesélni nekünk, hogy milyen irányba folytatódott a történetük, mi természetesen nyitottak vagyunk rá, és szívesen megírjuk a folytatást.

Köszönjük, hogy nemcsak olvassátok az írásainkat, hanem együtt is gondolkodtok velünk! Tőletek lesz ilyen sokszínű az Éva, hiszen több szem többet lát!