JoyNapok logo
Elérhető az Éva legújabb száma
most JOY-napok kuponfüzettel!
0 nap 0 óra 0 perc

„Ismerjük és értsük meg azt a lenyűgöző rendszert, amelyet úgy hívunk: női test”

Borítókép: „Ismerjük és értsük meg azt a lenyűgöző rendszert, amelyet úgy hívunk: női test” Forrás: Getty Images
Miért fontos, hogy megnézzük, kitapintsuk, megvizsgáljuk a saját puncinkat? Miért nem normális a fájdalmas menstruáció? Miért nem a közösségi wc a legnagyobb ellenségünk – és mi az, ami viszont az-, ha hüvelyfertőzésről van szó? Melyik az egészségesebb: a szőrös vagy a szőrtelen nemi szerv? Dr. Benkovics Júlia nőgyógyász, szoptatási tanácsadó nem csak ezekre a kérdésekre válaszol, de számtalan női testtel, annak működésével kapcsolatos tévhitet is eloszlat, amelyekről már épp ideje, hogy valaki lerántsa a leplet.

Dr. Benkovics Júlia nőgyógyász, szoptatási tanácsadó 2020-ban indította Magunkról című Instagram oldalát, ahol minket, nőket érintő problémákról tesz közzé szakmailag hiteles, ugyanakkor mindenki számára közérthető posztokat. Magunkról – Tabuk nélkül a női testről című könyve nemrég jelent meg és úgy gondolom, olyan alapmű, amelynek minden nő könyvespolcán ott a helye. A fiatal doktornő célja, hogy minél több tudást átadjon és eloszlasson számos tévhitet, amely a női test, a nemi szervek és a szexualitás körül kering évtizedek óta.

Megdöbbentő, hogy a legtöbb nő nem ismeri a saját testét, a nemi szervét. Még mindig tabuként kezeljük az intim tájékunkat, mert gyerekként is azt nevelték belénk, hogy nem szabad fogdosni, nézegetni, odanyúlni és ez mélyen belénk ivódott. Mintha szégyellnünk kellene.

A nemi szerv még most, a 21. században is egy hatalmas tabu. Pedig kislány kortól természetesnek kellene lennie annak, hogy a nemi szervünk is éppen olyan testrészünk, mint a karunk vagy a lábunk. Semmi szégyellnivaló nincs benne. Ismernünk kellene a puncinkat kívülről, belülről, tudnunk kellene, milyen egészséges állapotában. Mert ha nem tudjuk, hogy milyen normál állapotában, iszonyú nehéz észrevenni, ha valami megváltozott. Ahhoz, hogy el tudjuk dönteni, hogy olyan-e, mint amilyen volt a múltkor, ahhoz muszáj, hogy ismerjük minden részletét. Nekünk, nőgyógyászoknak, akik ismerősen mozgunk a nemi szervek világában, irtó fura, ha valaki még soha nem nézte meg, mi van ott lent. És ez nem függ az iskolázottságtól. Számos olyan értelmiségi, többdiplomás nőt ismerek, aki azt mondja, fél, még nem tart ott, hogy megnézze. És korántsem a butaság miatt vannak bennünk gátlások, hanem a belénk nevelt társadalmi, kulturális fék miatt, ami szégyenérzettel társította a nemi szervet, annak érintését. Ezt a gátat nagyon nehezen küzdjük le.

Tegyük fel, hogy túllendülünk a szégyenlősségünkön, gátlásainkon és megvizsgáljuk a puncinkat, szakemberként mit javasolsz, hogyan tegyük azt? Milyen elváltozásokat figyeljünk, amelyeket akár laikusként is észrevehetünk?

Az első benyomásokat tapintás útján szerezhetjük: ha odanyúlunk, érezhetjük, hogy ott van valami, ami addig nem volt ott. Ezután következik a látvány: amikor megnézzük, hogy mi az, ami odanőtt. A legtöbbször, ha a nemi szerven elváltozás történik, akkor az egy kinövés, de az is lehet, hogy a színe, szaga változott meg. Ezek mind fontos jelzések. Mint ahogy az is, amikor a vulvánknak megváltozik az érzete.

Hány éves kortól lehetne tanítani, hogy a nemi szervünkre igenis oda kell figyelni, meg kell fogni, nézni?

Az édesanyáknak saját példával kellene elöl járni, hogy ők maguk se szégyelljék az intim tájékukat, rendszeresen megtapogassák és szemrevételezzék, tudják, mi, hol van és hogy néz ki. Azt kellene átadniuk a gyerekeiknek, hogy a puncin – mint ahogy más testrészen- nincs semmi szégyellnivaló. A kicsik még olyan vidáman, gátlások nélkül nézegetik magukat, ezt kellene megőrizni. Nincs olyan ember, aki rosszul járna, ha többet tud a saját testéről, annak működéséről.

Forrás: Dr. Benkovics Júlia

Rengeteg dolgot említesz a könyvedben, amit a mai napig tabuként kezelünk. Elég ha csak egyet, a szűzhártya-kérdést említem. Téged mi döbbent meg leginkább, mi az, amiről még mindig nem tudnak eleget a nők, mi körül kering a legtöbb tévhit?

Az egyik ilyen, ami sok nő életében sarkalatos pont, az a hüvelyfertőzés. Általában azt szoktuk gondolni, hogy valahonnan kívülről érkezett. A gombás hüvelyfertőzés esetében is többnyire a szexuális partnerünket hibáztatjuk vagy azon gondolkozunk, hogy hova ültünk le, ahová nem kellett volna. Én azt javaslom, ne törjük rajta a fejünket, hogy hol szedtük össze. Iszonyú nyomasztó lehet ugyanis úgy élni a világban, hogy állandóan rettegünk a hüvelyfertőzés rémétől. Mert valójában a legtöbb fertőzés a saját mikroflóránk felborulása miatt alakul ki, és gyakran a saját flóránk – például a székletbaktériumok- okozzák a gyulladást és nem az, hogy hozzáértünk egy nyilvános wc ülőkéjéhez.

Számomra a mai napig érthetetlen, hogy miközben rettegünk a fertőzésektől, szexuális érintkezéshez, alkalmi együttlétekhez mégsem használunk óvszert. Pedig ott aztán tényleg van mitől félni: a legtöbb kórokozó ugyanis szexuális érintkezés útján talál meg bennünket, például a HPV is így terjed.

Óriási az átfertőzöttség, a kutatások szerint az emberek 95-99%-a találkozik élete során ezzel a veszélyes vírussal. A HPV elleni oltás, a HPV szűrés és a biztonságos szex hármasa az, ami teljes védelmet adhat ezzel az akár halált is okozó vírussal szemben.

A másik tévhit, hogy a fájdalmas szex természetes dolog, amit el kell fogadni. Sokan akkor fordulnak hozzám, amikor már több éve panaszuk van és emiatt örömtelenné vált a szexuális életük. Ilyenkor a nő a szexuális aktus elszenvedőjévé válik és természetes, hogy kerülni kezdi a fenyegetést jelentő szexuális helyzeteket. A nők 75%-a élete során tapasztalja, hogy a szex fájdalmat okoz számára, mégis csak minden tizedik nő mondhatja el, hogy erről a panaszról beszélgetett szakemberrel. Tény, hogy vannak olyan időszakok, amikor érzékenyebb a hüvely, a méhnyak, mint például terhesség, szoptatás időszakában vagy menopauza idején, de az, hogy ez természetes jelenség, messze nem azt jelenti, hogy el is kell viselni és ne lenne segítség. Ráadásul az a tapasztalat, hogy a fájdalmas szex diagnózisa és kezelése szinte biztos, hogy szakmai segítség nélkül nem megy. Aki fájdalmat tapasztal szex közben, az feltétlenül járjon utána, mert nem fog magától elmúlni.

A könyvedben van egy rész, ami az intimtájék szőrtelenítéséről szól és igencsak meglepődtem, hogy ezen a területen változott a pár évvel ezelőttihez képest a hivatalos állásfoglalás. Napjainkban ugyanis már senki sem állítja, hogy a csupaszság egészségesebb vagy akárcsak higiénikusabb lenne.

Ebben a témában nem létezik általános érvényű szabály. A szőrtelenítés nem higiénia, hanem ízlés dolga. A szőrtelenítéssel pedig senki sem lesz tisztább, sőt, megvannak a maga hátrányai. A borotválás, gyantázás, epilálás során ugyanis óhatatlanul is sérül a bőrfelszín védő rétege, megnövelve az esélyét a kórokozók bejutásának. Ráadásul a szőrtelenítés fájhat, a szőrtüsző begyulladhat, ennek ellenére nagyon sok nő van, akit a szőr jelenléte intim tájékon is zavar és csupaszon érzi magát komfortosan. El kell fogadni, hogy valaki szőrösen, más meg szőrtelenül érzi jól magát. Tévhit, hogy a nőgyógyász ítélkezne bárki felett is. Én minden platformon elmondom, hogy mindkettő rendben van: a szőrös és a szőrtelen punci is. Nem kell elnézést kérni senkinek sem azért, mert szőrösen állít be hozzám.

Számomra egy másik meglepetés, hogy a hüvelyt épp úgy lehet hidratálni – és bizonyos állapotokban érdemes is-, akárcsak az arcunkat.

A vulva és a hüvely életünk nagy részében kiválóan gondoskodik magáról és nincs szüksége extra hidratálásra, de ha a bőr irritált, allergiás tüneteket mutat, esetleg ekcémás, már más a helyzet. A kor előrehaladtával a bőr vékonyodik, a nedvesedés csökken és mindenki egyre érzékenyebb lesz, így a hidratálás idővel minden nő rutinjába beépül. A vulva bőrének a hidratálása fürdés után ajánlott és a kókuszolaj vagy a vazelin kiválóan alkalmas erre. A hüvely hidratálására pedig már létezik „hüvelypakolás”. A hüvelyhidratálók – hidratáló hüvelykúpok- recept nélkül kapható készítmények és döntően hialuronsavat tartalmaznak, a működési mechanizmusuk teljesen megegyezik azokkal a készítményekkel, amelyeket az arcunkra használunk, mellékhatásként pedig optimalizálják a hüvely pH értékét is. Ha valaki hüvelyszárazsággal küzd, érdemes kipróbálni.

Neked mi a tapasztalatod, mennyire jellemző a magyar nőkre, hogy tudatosan és rendszeresen elmennek nőgyógyászati vizsgálatra, rákszűrésre? És szerinted mi lenne az optimális?

Általános ökölszabály, hogy évente egyszer mindenképpen el kell menni nőgyógyászhoz, akár az sztk-ba, akár magánrendelésre. Ez alól kivételt képeznek azok az esetek, amikor valakinek a kórelőzménye, állapota a gyakoribb kontrollt teszi szükségessé. Nem kell félni, a vizsgálat érted van és senkinek sem kell megfelelned. Ha valami kellemetlen, szólj és akkor is jelezd, ha valamit meg sem szeretnél próbálni, mert a legtöbb vizsgálatnak van alternatívája, csak sok esetben kisebb hatékonyságú vagy nehezebben elérhető.

Hány éves kortól javaslod a rendszeres nőgyógyászati vizsgálatot?

Én azt gondolom, hogy 13-15 éves kor környékén, az első menstruáció után és a szexuális élet megkezdése előtt vagy annak a környékén egy ismerkedő találkozót érdemes beiktatni a nőgyógyásznál. Mert már akkor is felmerülhetnek olyan kérdések, amelyeket a tinik nem mernek vagy nem akarnak a szüleiktől megkérdezni, mert kellemetlen nekik. A nőgyógyásznál nincs tabutéma, ilyenkor minden őket foglalkoztató témát át lehet beszélni. Szóba jöhet a menses, a fájdalmas menses, a szex és a védekezés is.

Már a fiatal lányok körében is nagyon gyakori a fájdalmas menstruáció. Ez mennyire természetes?

Az életet ellehetetlenítő fájdalmas menstruáció semmiképpen sem normális. Az a természetes, hogy menses alatt normális esetben is diszkomfort érzetünk van, és általában nem akkor hozzuk a legjobb formánkat, de a mindennapi teendőinkben alapvetően nem zavar bennünket. Ám ha azokon a napokon képtelenek vagyunk funkcionálni és a fájdalomcsillapítók ellenére is a kanapén görnyedünk, az már nagyon nem ok.

A fájdalmas menses tini korban sem rakható bele a „majd kinövi” dobozba, igenis utána kell járni, mi okozza.

A legjobb dolog persze az, ha a szakember nem talál semmiféle eltérést és akkor ezeken a nehéz napokon a fokozott pihenés lesz a megoldás, de mindenképpen utána kell járni, mert minden tizedi fájdalmas menstruáció hátterében endometriózis áll, ami az évek múlásával egyre rosszabb lesz.

Egy másik fontos téma, amiről számomra teljesen új megközelítésben írsz a könyvedben, a pisilés. Azt hangsúlyozod, hogy a helyes módja bizony a nőgyógyászati egészségünk alapját képezi. Ha egészségtudatosan közelítjük meg a témát, milyen a helyes pisilési technika?

Nem is gondolnánk, hogy a pisilés milyen komplex neurológiai- és izomműködést igénylő folyamat! Tiszteletben kell tartani annyira, hogy nem sietjük el és hagyni kell, hogy az agyunk lefuttassa a programot. Nem szabad erőltetni, préselni, mert az hatalmas nyomást helyez a záróizmokra és az is nagyon fontos, hogy ha végeztünk, elölről hátra töröljük meg magunkat.

Ma már egyre több kutatás támasztja alá, hogy az emésztőrendszerünk egészsége az általános jóllétünkre, egészségi állapotunkra, így a hüvelyflóránkra is kihat.

Egyre többet vizsgálják azt, hogy az ideális bélflóra milyen viszonyban áll az ideális hüvelyflórával. Az egzakt válaszokat ugyan még nem tudjuk, de egyre több jel mutat arra, hogy van összefüggés. A bélflóra nem csak az általános egészségünkre és a mentális állapotunkra van hatással, hanem nagyon valószínű, hogy a hüvelyünk állapotát is befolyásolja. De nem csak molekuláris és biológiai összefüggéseket feltételezhetünk, hiszen a bél és a hüvely anatómiailag is szomszédok, fizikális kapcsolat van közöttük. Például a krónikus székrekedésnek komoly hatása lehet a medencefenék izmaira is. Sok szálon fut az emésztés, a végbél és a hüvely kapcsolata, de talán azt a legfontosabb szem előtt tartani, hogy akkor lehetünk egészségesek nőként, ha rendben van a bélflóránk és az emésztésünk. Ennek pedig a megfelelő folyadék- és rostfogyasztás a két legfőbb alappillére.

A hüvelyflóra egészségét mi tudja teljesen tönkretenni?

Például a hüvelyöblítés, ami azért érdekes, mert anyáinknak, nagyanyáinknak még azt javasolták a nőgyógyászok, hogy rendszeresen alkalmazzák. Azóta pedig már kiderült, hogy ezzel nem hogy használnának, de hatalmas károkat tudnak okozni maguknak. Hasonló katasztrofális hatást lehet elérni a rendszeres dohányzással, amelynek hatására olyan méreganyagok választódnak ki a hüvelyben, amelyek szelektíven segítik bizonyos káros kórokozók elszaporodását, növekedését. Ezen kívül azt is tudjuk, hogy az indokolatlan és túlzásba vitt antibiotikum használat is csapást mérhet a hüvelyflórára. Ha mégis szükség lenne antibiotikum kúrára, a megelőző gombaellenes kezeléssel való kombinálás segíthet.

Ha egy mondatban meg kellene fogalmaznod, hogy nőgyógyászként, a blogoddal és a könyveddel mi a fő célod, mi lenne az?

Az, hogy leszámoljak az ártalmas tévhitekkel, a tabusítással és hogy minden nő – ovis kortól nagymama korig- ismerje és értse meg a teste működését és valódi igényeit.

Ha valamelyik témában kérdeznél a doktornőtől, esetleg segítségre lenne szükséged, EZEN A LINKEN linken vagy Instagram oldalán tudod elérni őt.

A fájdalmas menstruáció nem ok, mindenképpen kivizsgálást igényel, de vannak jógagyakorlatok, melyek enyhíthetik a panaszokat: