Segítő szakemberként hogyan készülsz az anyák napjára?

Az egyéni és csoportos folyamatokban is arra lehet ilyenkor számítani, hogy feljönnek a saját gyerekkori élményei a klienseknek. Az édesanyjukkal való kapcsolat a múltból, hogyan ünnepelték az anyák napját, milyen volt az anyai minőség, odafordulás, szeretet. Illetve, hogy most, felnőttként milyen élményekre számítanak az ünnep kapcsán. Kötelező köröket futnak, és mindenki csak feszeng vagy jó érzéssel kapcsolódnak majd és örömteli ünnepre készülnek. De az is lehet, hogy valakiben a gyász érzései erősödnek fel a veszteség miatt, és a hiánnyal, vagy lezáratlan lelki elakadásokkal kell foglalkoznunk. És persze az is előkerülhet ebben az időszakban, hogy a saját anyaságukat hogyan élik meg. Mennyire bűntudattal terhelt, fárasztó, önleértékelő, magányos; vagy épp sikerélményekről számolnak be, hogy már tudják önmagukat elég jó édesanyának érezni.

Miért van az, hogy a legtöbb anyuka menetrendszerűen elsírja magát az óvodai, iskolai anyák napi műsor közben?

Tapasztalatom szerint leginkább egyfajta megkönnyebbülés érzés jelenik meg ilyenkor, hogy talán mégiscsak jól csináltam, csinálom a dolgokat. Ezen kívül büszkeség és szeretet egyvelege is, hiszen egy ilyen előadáson az édesanya csak megfigyelő, nincs kontrollban, és mégis azt tapasztalja, hogy a gyermeke egyedül is teljesít. Sokan lehet, hogy a legnagyobb lelki csalódást és megbántást is kibírják összeszorított fogakkal, könnyek nélkül, míg a pozitív érzelmek halmozódásánál elérzékenyülnek, főleg, ha azok áramoltatása hiányzik a mindennapokból. Ez felerősödhet azokban a helyzetekben, amikor az édesanya nem kap elegendő pozitív visszaigazolást, elismerést, törődést. Ezen az ünnepen viszont úgy érezhetik, hogy mégiscsak van értelme a sok fáradozásnak, és legalább egy napon a 365-ből ők is kapnak megbecsülést.

A Stresszmentes-Fegyelmezés módszert oktatod. Mit jelent ez a gyakorlatban?

A Stresszmentes-fegyelmezés folyamat egy viselkedéstréning szülőknek és pedagógusoknak. A legtöbb szülő azért fordul szakemberhez, hogy az segítsen “megjavítani” a gyerekét, vagy kézhez kapjon konkrét eszközöket. Viszont ez nem lehetséges anélkül, hogy mi, szülők ne változnánk. A gyerek viselkedése a családi és/vagy oktatási rendszer tünete. Éppen ezért a tréning három pillérre épül. Egyrészt megtanuljuk értelmezni a gyermek viselkedésének hátterében lévő valódi szükségleteket és hiányokat. Másrészt fejlesztjük a saját érzelemszabályozásunkat szülőként. Hiszen hiába vannak eszközeim, amikkel együttműködésre hívhatnám a gyermeket, ha én tehetetlenné és frusztrálttá válok, a gyermek ellenállása vagy szorongása erősödni fog. Ezért is dolgozunk folyamatban és nem egyszeri alkalmakon, mert nekünk is fejlődnünk kell érzelmileg, hogy ne automatikus, de hatástalan nevelési eszközöket vegyünk elő a stresszes helyzetekben. Végezetül, a harmadik pillér pedig a konkrét kommunikációs vagy játékos technikák, megoldási stratégiák átadása a szülőknek, hogy a gyermek egyedi problémáit kezelni tudják.

A laikus azt gondolja, hogy egy pszichológusnak csak problémamentes emberi kapcsolatai lehetnek. Igaz ez?

De jó is lenne! Ez olyan, mintha azt várnánk az orvostól, hogy a diploma és a szakképzések után ne legyen beteg és ne érje baleset vagy ha éri is, azonnal forrjon össze a törés, mivel tudja, hogy hogyan kell meggyógyítani a sérülést és betegséget, mert ezt tanulta. Nyilván ez irreális elvárás. Különösen úgy, hogy sokan nem tudják, hogy a pszichológus valójában nem feltétlenül csak segítő szakmában dolgozik, hiszen alapvetően ez egy kutatásra, minimális diagnosztizálásra, és alacsony tanácsadási keretekre vonatkozó végzettség. Az “igazi segítő” tudást és eszközöket a különböző saját élményű, módszerspecifikus képzések során szerezzük meg, amikhez kötelező, magas óraszámú egyéni és csoportos terápián kell végigmennünk. Emellett szerintem az emberi lélek amúgy is túl bonyolult és folyamatosan fejlődő, változó ahhoz, hogy egy 3-5 éves saját terápiában kipipáljam magam. Az a szakember, aki a segítő tevékenysége mellett nem jár folyamatosan, akár élethosszig szupervízióra, és nem dolgozik rendszeresen önmaga különböző nézőpontú megvizsgálásán, beszűkült térben fog csak tudni segítséget nyújtani a hozzá fordulóknak. Szóval röviden a kérdésre a válaszom, hogy nem, nem csak problémamentes kapcsolataink lehetnek. Az viszont elvárás lehet, hogy folyamatosan dolgozzunk rajta szakemberként, mint ahogy az orvos is mutasson példát a saját egészséges életmódjával.

A Női lélek útja online önismereti estéken a résztvevőkkel körüljárjátok a női fejlődési szakaszokat, az elakadási és továbblépési pontokat. Kiknek ajánlott ez a tréning?

Ez lett az egyik kedvenc folyamatom mostanában. Úgy alakítottam ki, hogy minden korosztály számára hasznos legyen, hiszen a születésünktől a halálunkig személyiségfejlődésen megyünk végig. A tréningen ezért érintjük a bizalom, az érzelmi biztonság, a kötődés, az autonómia, az apai kapcsolódás, az anyai azonosulás, a teljesítés, a jókislány, a lázadás, a nővé érés, a csábítás, a szexualitás, a határkijelölés, a megküzdés, a párkapcsolat, a gyerekvállalás és az önkiteljesedés témaköreit. Ezáltal minden nő megtalálhatja benne a saját, jelenlegi problémáinak gyökereit és választ kaphat a nehézségeire. Sok esetben már a megértés is gyógyító erővel hathat és hozzásegíthet a változáshoz. Nem beszélve a megtartó női közösségről, ami számomra is hihetetlen módon már az első két alkalom után kialakult az online térben is.

A Sorstörések női önismereti csoport sokkal inkább problémafókuszú foglalkozás. Tapasztalatod szerint milyen törések jellemzőek ránk, magyar nőkre és vajon lehetséges-e felépülni ezekből?

Ez egy nehéz téma, és biztosan órákat is tudnék beszélni róla. Nagyon fontosnak tartom, hogy abban a társadalmi közegben, amiben évtizedek óta élünk, segítséget és reményt kapjanak a nők a változáshoz. Azt figyeltem meg a munkám során, ahogy járom az országot is, hogy jellemzően hasonló problematikákkal küzdenek a nők és küzdöttem én is. Párkapcsolati, és családi konfliktusok, önbizalomhiány, kapcsolatfüggőség, túlzott alkalmazkodás, önalávetés, erőtlenség, befolyásolhatóság, érzelmi hullámvölgyek, egyedüllét, társas magány, megrekedés vagy akár anyagi nehézségek. Ezek olyan tipikus tünetek, amiket fejlődési traumák, alkoholista vagy egyéb diszfunkcionális családi minták hoznak létre, és sok esetben a szőnyeg alá söpörve, vagy elbagatellizálva voltak a családban és sajnos a társadalomban is mind a mai napig. A csoportos önismereti munkában megélhetjük, hogy nem vagyunk egyedül a problémáinkkal, támogatást kapunk a többiektől, a pszichológiai módszerekkel pedig dolgozhatunk a sérüléseinken, és újraépíthetjük magunkat egy olyan élethez, amit valójában szeretnénk élni. Ami talán a legfontosabb hozadéka egy ilyen önismereti folyamatnak, hogy újra birtokba vehetjük az érzéseinket, megtanuljuk kifejezni az szükségleteinket, fókuszba helyezzük önmagunkat és rengeteg erőt gyűjtünk a változtatáshoz.

Mit jelent számodra az anyaság?

Jó sok nagy levegőt… Viccet félretéve, a sok nehézségen kívül én rengeteg erőforrást is hozok otthonról. Úgymint a humort, a nevetést, a játékot, a pozitív életszemléletet, a kitartást és a küzdelemre való képességet. Ezeket képviselem anyaként is és mindenképp szeretném átadni. De amit leginkább jelent számomra az anyaságom, az a változásra való hajlandóság. Arra törekszem nap, mint nap, hogy egyre jobb szülővé váljak a lányom számára. Nem tökéletessé, de egyre jobbá. Ez egy rögös út, tele érzelmi kátyúkkal, fáradtsággal, elbizonytalanodással, hibázással és lelkiismeretfurdalással. De minden perce megéri. Legfőképp akkor, amikor látom, hogy egy-egy változásomat, mennyire érzékeli és értékeli a gyermekem is.