Ha stresszes vagy, kipattan a szemed, és bámulsz bele, a sötétség közepébe? Jönnek-mennek a gondolatok? Minél jobban el akarsz aludni, annál inkább ébren tart az agyad? Nos, átveheted az irányítást.

Emlékszem, még a Playboy-os pályafutásam alatt, egy alkalommal elutaztunk az afganisztáni háborúba. A Mazari Sharif-i légibázison is eltöltöttünk egy éjszakát. A nagy hálósátrunkba este tíz körül besétált egy tucat tengerészgyalogos. Közölték, hogy innentől kezdve be kell fognunk a szánkat. Lefeküdtek bakancsban az ágyra (a hátizsákot azért levágták az ágy mellé), és két perc múlva aludtak. Mondjuk, olyan hangerővel horkoltak, amilyen hangot az A 10 Thundetbolt, a „Varacskos disznó” kódjelű tanktámadó páncélos repülőgép ad ki. És hogy mi volt a módszerük? Ez.

Ha nem alszol, kiégsz. A kialvatlanság miatt rossz döntéseket fogsz hozni. Rájöttek erre már a Második Világháborúban, és a haditengerészet szakértői egyfajta autogén tréninggel megtanították a pilótákat, hogyan tudnak két perc alatt álomba merülni. Azóta számos helyen alkalmazzák a módszert – például a világűrben is. Amikor Houston felszól, hogy fiúk, takarodó, az űrhajósok két percen belül horpasztanak. Hat hét gyakorlás után a katonák 96 százaléka képes álomba merülni. Akkor is, ha kávéztak előtte. Akkor is, ha srapnelek röpködnek a lövészárok felett.

Tehát: a pilótáknak el kellett helyezkedni egy széken. (A szék nem a legideálisabb hely az alváshoz. Tudják ezt a légitársaságok is: ezért lehet a business class osztályain a széket ággyá alakítani.) A kezük az ölükben pihent, lazán. De te most szerencsés vagy: fekhetsz! És az arcra kellett koncentrálni: az arc ellazulása a kulcs az egészhez. Az arc az „érzelmek epicentruma”. Lehunyod a szemed, és egyenletesen, lassan és mélyen lélegzel. 43 arcizmunk van. Ezek közül egynek sem szabad feszülnie. Nem hunyorítasz, nem ráncolod a homlokod. Laza vagy. A kilégzésnél érzed, hogy a nyelved, az állkapcsod, az ajkaid is ellazulnak. A szemüregedben érzed, hogy a szemmozgató izmaid is ernyedtek. És akkor: elindulunk lefelé. Ha mégis ülsz, a vállaid leesnek: mintha csak vízben lebegnének. Gondolj arra, hogy a tarkód és a nyakad sem feszül. Lélegezz be, majd ki, és érezd, ahogyan távozik belőled a feszültség. Jöhetnek a karok. Először a domináns kar (ha jobbkezes vagy, akkor a jobb). Érezd, hogy teljesen leejted; ha pedig fekszel, mintha ez is vízben lebegne! Legyen az alkarod is ernyedt. Majd a kezed, az ujjaid is. Jöhet a másik kar. Aztán a felsőtest. Ha ülsz, úgy érzed, mintha beléd süllyedne. Aztán a jobb combizmodból váljék holt súly. Aztán a vádli, a boka, a lábfejek, a lábujjak. Megannyi, izomfeszüléstől mentes, nettó tömeg. Jöjjön ugyanez a bal lábbal!

És ha végeztél, már csak annyi a dolgod, hogy ezt az üres, nyudodt lebegést alvássá változtasd. Ne gondolj semmire! Legalább tíz másodpercre ürítsd ki az elmédet! Ne gondolj rá, ha vacak napod volt, vagy hogy összebalhéztál a pároddal. Ne gondolj a holnapi napra, a tennivalókra! Ha mégis megtörténik, az izmaid önkéntelenül is összehúzódnak, és kezdheted elölről az egészet. Ehelyett inkább tarts egy statikus képet az elmédben! Képzeld el, hogy egy kényelmes kanapén fekszel, egy koromsötét szobában! Ha ez sem megy, mondogasd magadban tíz másodpercig: „Nem gondolok semmire...”! Ha lazák az izmaid és tíz másodpercre üres az elméd, aludni fogsz.

A kialvatlanság alattomos ellenség: tényleg megkeseríti az életed. Ha viszont eleget és jó minőségben alszol, jobban fogod magad érezni, és meglátod, te leszel a legélesebb kés a fiókban!

És végül íme néhány tipp, ha nem igazán megy az alvás: