JoyNapok logo
Elérhető az Éva legújabb száma most JOY-napok kuponfüzettel!
0 nap 0 óra 0 perc

Hogyan váltam extrovertáltból introvertálttá?

TE,Psziché,Önismeret,introvertált,extrovertált,öregedés,youtube,videó Forrás: Pixabay
Egyetemista koromban még egy szépségversenyre is képes voltam benevezni, és tele voltam barátokkal. Ma meg egyre határozottabban kerülöm a tömeget, a szereplést, a feltűnést, és egyre inkább értékelem, ha magamban lehetek. Hogyan is történt ez? És miért?

Régen szerettem szerepelni. Iskolai pályafutásomat rögtön úgy kezdtem, hogy kis elsősként már verset szavaltam az évnyitón.

Aztán emlékszem egy esetre, amikor – úgy ötödikes koromban – edzésre menet az utcán felfigyeltem arra, hogy egy rádióriporter embereket faggat, mikrofonnal a kezében. Vérbeli extrovertáltként rögtön úgy éreztem, hogy muszáj, hogy engem is megkérdezzen! Biztosan hatott a szuggerálás, mert a riporter hozzám is odalépett, és megkérdezte, miben hiszek. Mondtam, hogy a szerelemben, meg abban, hogy a Trabantok majd nem ontanak magukból olyan sok kipufogógázt. (A megadott időpontban a családdal együtt körbeültük a rádiót, és vártuk az adást. Tőlem egyetlen mondatot sem vágtak be. Teljesen összeomlottam.)

Magamutogatás

Aztán vegyük azt, hogy tizenegy évig mazsoretteztem. Botot forgatva és táncolva fesztiválokon fellépni, különböző városok utcáin tekintetek kereszttüzében végigvonulni rövid szoknyácskában – nos, ez mindenre vall, csak nem introvertált személyiségre. Akkor szerettem és élveztem, de ma már biztos, hogy nem ilyen sportot választanék.

És még az az emlék is felrémlik, hogy… elsőévesként egy egyetemi bálon a barátaim unszolására beneveztem egy szépségversenyre (jaj). Színpadon mustrára felvonulni a tömeg előtt, egy hármas számmal a kezemben, és mosolyogni: hát, most már értetlenül állok az előtt, hogy mi vett rá erre az exhibicionista tettre. Ma már elképzelhetetlennek tartok bármilyen hasonlóan magamutogató és önként vállalt kiszolgáltatottsággal járó akciót a magam részéről.

Nézd meg és mosolyogj: 12 dolog, amiben az introvertáltak a legjobbak!

Együtt

Tizen-, huszonéves koromban sok barátom volt, akikkel hatalmas beszélgetéseket folytattam. Sőt, bánat esetén rendszerint azonnal hívtam valamelyiküket, hogy bevonjam a drámába, és közösen találjunk gyógyírt a sebemre, lehetőleg azonnal.

TE,Psziché,önismeret,introvertált,extrovertált,öregedés
Forrás: Unsplash.com

Nem szerettem egyedül lenni, és ha mégis úgy adódott, azonnal bekapcsoltam a tévét vagy a rádiót.

40 felé

Én nem tudom, mi változott meg, de ma – így negyven felé – sokkal kevésbé vagyok extrovertált. (Öregszem?)

Nem szeretem, ha buszon, vonaton, kávézóban megszólítanak, mellém ülnek. Színházban egyre inkább feltűnik, milyen szűk a hely. Egyre többször kapom magam azon, hogy egy folyosói beszélgetés során apránként hátrálok, mert az intim szférám nagyobb, mint a másiké. Nem égek a vágytól, hogy nyilatkozzak, felszólaljak, előadjak. Nem érzek ellenállhatatlan késztetést arra, hogy egy beszélgetésben mindenáron a másik tudomására hozzam, hogy mi mindent tudok. Introvertált volnék?

Néha a munkahelyi mosdóban egyszerűen csak élvezem a csendet, és olykor azt érzem, hogy most legszívesebben összegömbölyödnék egy fotelben (ami sajnos nem adott a mellékhelyiségben), és vissza sem mennék az irodába.

Kevés igazán közeli barátom van. Nem is beszélünk olyan gyakran. De ha velük vagyok, előbújik a felszabadult, vicces, pajzán énem is. Már nem méricskélem, hogy én is ugyanolyan mértékben szóhoz juthattam-e egy beszélgetésben, mint a barátom. Jól tudok hallgatni is, értő figyelemmel, és ez is jó nekem.

Te,Psziché,Önismeret,introvertált,extrovertált,öregedés
Forrás: Unsplash

Felnőttem

Amióta gyerekem van, a csend és az egyedüllét ritka értéknek számít: most már bírok, tudok és vágyom egyedül lenni. Már nem menekülök attól, hogy magam legyek. És bár többek között a zenehallgatás is a vágyott dolgok listáján szerepel, ma már, ha csak én vagyok otthon (nagyon-nagyon ritkán!), és azt tehetnék be a lejátszóba, amit csak akarok, akkor is sokszor inkább a csendet választom.

Ha baj van, nem kapok egyből a telefonhoz. Képes vagyok egy kicsit együtt létezni a problémával, emészteni és elkezdeni feldolgozni azt, és nem öntöm egyből rá valakire.

Azt hiszem, felnőttem. Nem vettem észre, mikor történt.

Azt is gondolom, hogy a világ olyan mértékben vált zajosabbá – én még egy internet nélküli világban nőttem fel, negyedikes gimnazista koromban írtam az első e-mailemet –, hogy a befelé fordulásom egyfajta önvédelemnek is értelmezhető.

És ti? Hogy vagytok ezzel? Írjátok meg, majd elolvasom, csak most egy kicsit elvonulok valahová, ahol saaajnos nincs térerő.

Introvertált kontra extrovertált? Remek képes összehasonlítás!

Nem minden sztár extrovertált! Nézd csak meg őket!