Az a cikk először az Éva magazin 2021-es tavaszi számában jelent meg.

A Duke Egyetem tanulmánya szerint a cselekedeteink 45 százaléka olyasmi, amit minden nap megteszünk, ráadásul többnyire ugyanazon a helyszínen. Ezeket hívjuk szokásoknak.

A Massachusetts Institute of Technologyn érdekes egérkísérletet végeztek. Egy kapu mögött feltáruló hosszú folyosó végén balra és jobbra is nyílt egy-egy rövidebb szakasz. (Mint egy földre fektetett T betűnél.) Baloldalra a kutatók egy darab csokit tettek, jobboldalra semmit. A kapunál egy egér várakozott. Amint feltárult a kapu, az egér szimatolva haladt előre. A folyosó végén először jobbra fordult, majd balra, és ott meglelte a csokit.

Közben a kutatók figyelték az egér agyának aktivitását, és azt a következtetést vonták le, hogy az egér mindvégig izgatottan haladt az úton. Egy hét gyakorlás után az egér megtanulta, hogy a T alakzat melyik részén várja a nyalánkság, ezért egyenesen a csokihoz rohant. Ekkor már azonban a kapu kinyitása után – egészen addig, amíg a csokihoz nem ért – az egérnél nem mutatkozott különösebb agyi aktivitás.

Úgy tűnik, az agy minimalizálni szeretné az erőfeszítést. Bizonyos feladatokon már nem kell gondolkodnunk. Betolatni egy parkolóhelyre, vajjal megkenni egy szelet kenyeret: ezek megtanulásához valaha erőfeszítés kellett, de most már automatikusan mennek. Mivel a rutinjainkon robotpilóta módban megyünk végig, az agyunk már nem vesz teljesen részt a döntéshozatalban. A szokásunkat képező tevékenység automatikusan lezajlik, akárhányszor az inger megjelenik.

Charles Duhigg, A szokások ereje című könyv szerzője elmesélte, hogy mindennap délután negyed 4 körül vett egy sütit a büfében. Le akart erről szokni, ezért részletesebben is megvizsgálta ezt a szokását. A kiváltó inger itt az időpont: 15.15. A jutalom már egy kicsit komplikáltabb, tulajdonképpen több részjutalomra bontható: pl. a süti csillapíthatja az éhségedet vagy az édesség iránti vágyadat; feltölthet energiával; általa nyersz még pár perc szünetet, mielőtt újra beleveted magad a munkába; kapcsolódsz azokhoz, akikkel együtt sütizel.

Duhigg rájött, hogy számára a legfontosabb „jutalom”, amivel a sütizés járt, a társas kapcsolódás volt. A későbbiekben, 3 óra körül sütievés helyett felkerekedett és keresett valakit, akivel beszélgethet 10 percet. Tehát amikor észlelte a szokásos ingert, megtartotta a folyamat végén rá váró jutalmat, de az odáig vezető rutin helyére becsempészett egy másikat: cseles!

Na de mi a helyzet azokkal a szokásokkal, amelyeket észre sem veszel, mint például a körömrágással? A pszichológusok azt javasolják, hogy először is figyeld meg: mikor rágod a körmöd? Amikor ideges vagy? Vagy amikor unatkozol? Holnap jegyezz le minden alkalmat, amikor ideges voltál vagy unatkoztál, és elfogott a késztetés, hogy rágd a körmöd. Dolgozz ki alternatív választ erre az ingerre. A fenti megoldás itt is működhet, csak vedd észre a pillanatot.

Vannak azonban olyan szokások, amik kihúznak a fásultságból. Mutatjuk a galériánkban.