Visszagondolva a karácsonyi hajtásra, amit a legjobb szándékunk ellenére sem tudtunk leredukálni, nehéz elképzelni, hogy a főzés, a konyhában töltött alkotói tevékenység a mentális állapotunkat javítaná. Szerintem a legtöbben úgy főztük le az ünnepi menüt, hogy közben zakatolt az agyunk azon, hogy még mit kell elintézni, megvenni, beszerezni, nem elfelejteni 24-e előtt. Minden volt az az ünnepi főzés, csak nem mentális tréning, a jó értelmében.

És most jön az a pont, amikor leírhatom: csak hisszük, hogy nem volt ez mentálisan hasznunkra!

A két ünnep között volt időm olvasgatni, és belefutottam egy pszichológiai cikkbe, ami a konyhai tevékenységek, a főzés gyakori ismétlését szorgalmazza. Az állítások szerint a kuktáskodás mellett szóló javaslat annyi, hogy a tevékenység bizony több szempontból fejleszti mentális, emocionális és szociális készségeinket.

Mondom, miről van szó!

A Wall Street Journal egyik cikke szerint a konyhai tevékenységet egyre több pszichológus, terapeuta javasolja páciensének, aki depresszióval, szorongással, étkezési problémákkal, de akár ADHD-val küzd. A konyhai tevékenység „csillapítja a stresszt, építi az önbecsülést, és visszaszorítja a negatív gondolkodást azzal, hogy a recept követésére összpontosítja az elmét.”

Ebbe belegondolva valóban elvárja a fókusz meglétét a főzés. Na de mikor kezdett el főzni az ember és milyen következményei lettek ennek?

Az antropológusok állítják, hogy a főzés 1.8 millió évvel ezelőtt kezdődött, mely következtében fejlődésnek indult a közösségi gondolkodás, az agy mérete a meleg étel megjelenésével növekedésnek indult és az emberek közti kapcsolatok kialakulása is új irányt vett. Utóbbi állításba belegondolva lehet, hogy már az ősembert is a hasán keresztül lehetett megfogni, hölgyeim?

Adatok forrás: ITT ITT ITT ITT

Galériánkban sorra veheted, mit is ad mentális egészségünkhöz például egy jó kis hortobágyi húsos palacsinta elkészítése