Anya kikapós fiatal lány volt, apám nagy mázlinak tartotta, hogy megkaphatta őt. Szívből szerették egymást, összeházasodtak, megszülettem, két évre rá érkezett a húgom. Öt éven át úgy csordogáltak az események, ahogy az az ideális családok nagykönyvében meg van írva.

Aztán apukám visszautasíthatatlan ajánlatot kapott külföldről. Anya először örült neki: több pénz lesz, nagyobb ház, kényelmesebb élet. Két év múlva azonban szembesülnie kellett azzal, hogy apu nagyon is belejött a kinti életbe. Évente csak háromszor látogatott haza. Olyankor megszorongatta anyámat, eljátszogatott velünk, leadta a lóvé nagy részét, és sietett vissza. Amikor évtizedekkel később beszéltem vele erről, csak annyit mondott, elkapta a gépszíj. Nem volt senkije kint, nem csalta meg anyámat, egyszerűen csak túlságosan szeretett dolgozni. Ennyi volt a magyarázat, mélyebb lélektani fúrásokra apám nemigen volt képes sem akkor, sem ma.

Anya évekig várta haza, de amikor apám nem jött, összemelegedett az egyik kollégájával. Kicsi voltam, nem sokat érzékeltem a dologból: néha eljött hozzánk egy kedves bácsi, a szomszéd pedig többször vigyázott ránk, mint korábban. Egyiket se bántam.

A szüleim néhány évvel később elváltak. Aput szinte alig ismertem, távoli, kedves nagybácsiként élt az emlékezetemben. Tényleg nem vette észre, mekkora bajt hoz a fejére, hogy ennyi ideig távol van az én szépséges anyukámtól. Ígért fűt-fát, hogy hazaköltözik, hogy minden más lesz, de anya akkor már nagyon szerelmes volt Feribe. Válni akart. És így is lett.

Közben észrevétlenül felcseperedtem. Apám hazaköltözött Magyarországra, szívélyes, kicsit távolságtartó viszony alakult ki közöttünk. Rövid időre lett egy élettársa, aztán egyedül maradt. Anya pedig összeköltözött Ferivel. Jó mostohaapám volt, vidám, nyitott ember, a húgom és én is szerettük, máig jóban vagyunk, csetelünk, néha telefonálunk. Annak ellenére, hogy anyám és ő sem maradtak együtt. A szüleim végül mind a ketten egyedül öregedtek meg.

Én a húszas éveim végén összejöttem egy nálam tíz évvel idősebb emberrel, Rolanddal. Hozzámentem feleségül, szültem neki két lányt. Kitalálják, mi történt? A férjem nemsokára bedobta, hogy Angliába megy dolgozni, „csak egy rövid időre”. És nem szólalt meg a fejemben a vészcsengő. Inkább örültem neki, hisz több pénz lesz, nagyobb ház, kényelmesebb élet. Roland pedig, ahogy édesapám is, kint felejtette magát. Évente négyszer látogatott haza, játszott a kislányokkal, megölelgetett engem, leadta a keresetét, aztán ment a dolgára.

A pénz, az mindig érkezett rendesen. Engem lefoglalt a háztartás, a gyereknevelés, nagyon sokáig magamnak sem vallottam be, mennyire zavar, hogy a férjem alig van itthon. A barátnőim kérdezgették, hogy viselem, de mindig azt mondtam, remekül, és el is hittem. Anyu nem kérdezett semmit. Néha szomorúan nézett rám, de csak később értettem meg, mi az oka.

És aztán, pont ahogy az elődöknél, összemelegedtem az egyik szomszéddal. A két lányom hamar elfogadta Lacit, hisz alig ismerték az édesapjukat. Amikor a férjem egyik látogatásakor közöltem, hogy válni akarok, éppen úgy nem értette, ahogy annak idején apu. Hiszen ő szeret minket, mindent megadott nekünk… Ígérgetett összevissza, de én már nem akartam újra megpróbálni. Összeköltöztem Lacival, és beadtam a válópert.

A dolgok akkor kerültek helyre a fejemben, amikor nemrég anyu szülinapján valamivel több bort ittunk meg a kelleténél. A lányok az időközben hazatelepült apjuknál voltak, Laci barátokkal találkozott. Anyu akkor mesélte el nekem töviről-hegyire házasságának válságát, majd tönkremenését. Döbbenetes erejű pillanat volt. Csak néztem magam elé, és azon gondolkoztam, hogyan lehetséges, hogy szinte szóról szóra lekopírozzuk az elődök sorsát. Esetemben ez mit jelenthet? Keresztet vethetek Lacival való kapcsolatomra, mert úgyis megismétlődnek a motívumok? Vagy eltérhetek valahogy a mintától? Fordíthatom a javamra, amit most felismertem? Vagy bárhogy is erőlködök, kudarcot vall majd a szabadnak hitt akarat?

Félelmeimet megosztottam anyuval, aki megveregette a vállamat. Á, a te generációd már sokkal tudatosabban csinálja, legyintett. És Laci igazán jófej. Okosabban csináljátok, ahogy mi. Szerintem minden rendben lesz.

És ennyiben maradtunk.

Sztárok, akiknek a második házasság hozta el az üdvösséget: