Elgondolkodtató hírt olvastam a minap. Ilyenkor, év vége felé közeledve a nagy értelmező szótárak készítői rendszerint ki szoktak választani egy olyan kifejezést, ami szerintük az elmúlt 12 hónapot a leginkább jellemezte.

Na most hajszál pontosan erre gondoltam én is; nem hiszem, hogy lenne egyetlenegy olyan szó, vagy kifejezés, ami egymagában le tudná írni, vissza tudná adni ezt a finoman fogalmazva rendkívülire sikeredett évünket. Van viszont rengeteg olyan kifejezés, ami hónapok óta kavarog folyamatosan a fejemben; és szinte biztos, hogy nem csak az enyémben.

Nagyjából egy évvel ezelőtt, 2019 decemberében kezdtek el szivárogni az első hírek egy új, ijesztő vírusról, ami a távoli Kínában szedte az áldozatait. Mit nekünk, messze van, sajnáljuk persze, de sok közünk úgysincs hozzá. Gondoltuk akkor sokan. Én legalábbis így voltam vele.

Hatalmasat tévedtünk. Immár egy éve élünk együtt az új típusú koronavírussal, ami átitatja a mindennapjainkat, a gondolatainkat, az álmainkat, meghatározza az életünket. Akarva akaratlan az elmúlt hónapokban egy kicsit mindannyian járványügyi szakértővé váltunk, és lehet, hogy észre se vesszük, de olyan kifejezések mentek át a hétköznapi szókincsünkbe, mint hogy laposítsuk a járványgörbét, vagy a szuperterjesztő és a lappangási periódus. Azt pedig, hogy melyek a koronavírus fertőzés tünetei, lassan már az ovisok is kánonban fújják.

Biztosra veszem, hogy elenyésző lehet azoknak a száma, akiknek a hatósági házi karantén, a PCR, vagy az antigén alapú gyorsteszt, netán az Operatív Törzs hallatán fogalma ne lenne, miről van szó. Mára már az iskolás gyerekeink is pontosan tudják, mi az a tantermen kívüli, digitális távoktatás; a helyes maszkhasználat, és a vírusülő kézfertőtlenítő. Ahogy az idősebb korosztály is hamar meg kellett tanulja, mi az a vásárlási idősáv.

Ami pedig engem illet; addig is, amíg nem tetőzik a járvány és tartanak az éjszakai kijárási korlátozások, pontosan jól tudom, hogy hol a helyem, nehogy egy kontaktszeméllyel fussak össze, aki tünetmentesen hordozza az új típusú koronavírust. Így maradok szépen otthon, és rittyentek valami finomat a karanténkonyhámban. És próbálom megemészteni nem csak azt, amit főztem.

Nektek mi a „kedvenc” szavatok?

S ha egyszer ennek az egésznek vége lesz, érdemes pár dolgot fontolóra vennünk. Tippek a Galáriában!