A hatéves évfordulójukat ünnepelték éppen, amikor újra összevesztek. Azon a héten már harmadszor, pedig még csak csütörtök volt. Csilla könnyei belepotyogtak a romantikusnak szánt gyertyafényes vacsora romjaiba, Dávid pedig felpattant és bevágta maga mögött az ajtót. Sokadszorra már. Csilla tudta, hogy a férfi vissza fog jönni, valamikor hajnalban, amikor rázárják a környék utolsó kocsmáját is. Mégsem tudta abbahagyni a bőgést. Egyszerűen képtelen volt felfogni, miért nem akarja Dávid elvenni, miért nem akar családot, miért nem érti, hogy ő ettől mennyire értéktelennek érzi magát. Dávid rosszul viselte ezeket a kitöréseket, volt, hogy napokra eltűnt egy-egy sírós kiborulás után. Aztán helyreállt köztük a világ rendje, egészen a következő ünnepig, születésnapig – mert Csillának valahogy az volt a mániája, hogy a férfi egy ilyen alkalomkor fogja megkérni a kezét. És persze mindig óriásit csalódott, amikor gyűrű helyett valami mást kapott. Ez az évforduló viszont vízválasztó lett Csilla számára. Ultimátumként jelölte meg a dátumot, és mivel a lánykérés most is elmaradt, úgy döntött, inkább leharapja a lábát, mint a csapdából szabaduló állat, de elhagyja Dávidot és megpróbál boldog lenni. 33 éves, nem várhat a végtelenségig.

Új élet
Még aznap éjjel összerámolta minden cuccát. Amíg a taxira várt, legalább annyira szerette volna, hogy a férfi hazajöjjön a kocsmatúrából és megakadályozza, hogy elmenjen, mint amennyire nem akarta. Csilla aznap éjjel egy barátnőjénél aludt, majd másnap felült a vonatra és hazaköltözött Szegedre a szüleihez. A telefonját többet nem vette fel Dávidnak, az üzeneteire sem válaszolt. Néha ott tartott, hogy visszamegy Győrbe, mert belehal Dávid hiányába. Fél évébe telt, mire valamennyire magára talált, mire újra létezni tudott – Dávid nélkül.

Tamással a parkban ismerkedtek meg, amikor a férfi kutyája lábon harapta Csillát. A rémült gazdi orvoshoz rohant a lánnyal, aztán amikor kiderült, hogy az a harapás csak két kis karcolás, kávézni hívta Csillát és elkérte a számát. Találkozgatni kezdtek, kellemesen érezték magukat, az ügyvédként dolgozó férfi fülig szerelmes lett. Csilla sokat gondolkodott, hogy mit is érez Tamás iránt, próbálta magával elhitetni, hogy szerelmet – ez néha sikerült, néha nem.

Főleg akkor nem, amikor valamiről eszébe jutott Dávid, ám ilyenkor gyorsan el is hessegette a gondolatot. Tamás a rákövetkező karácsonyon megkérte a kezét, és Csilla gondolkodás nélkül mondott igent abban a meggyőződésben, hogy ha boldog nem is, de legalább elégedett lesz az életével. A férje jó ember volt, a tenyerén hordta, s majdnem kiugrott a bőréből, amikor Csilla teherbe esett. Később is mindenben a felesége kedvében járt, mindent megtett a családjáért.

A nagy találkozás

Kiköltöztek a városból a szomszéd településre, kertes házba, hogy a gyereknek legyen majd tere és Csilla is jobban érezze magát a tágas lakásban, a modern konyhában. Március elején megszületett Kincső. Amikor belépett a rendelő ajtaján és meglátta a háttal ülő orvos fekete haja alatt az ismerős tarkót, döbbenetében majdnem elejtette Kincsőt. A védőnő szerencsére nem vette észre, hogy az új orvos és az anyuka úgy néznek egymásra, mint akik kísértetet látnak. Dávid a protokoll szerint, rendben beadta a kislánynak az oltást, mondott három kedves és közömbös mondatot, aztán nekiállt felírni a recepteket. Csilla kiszáradt szájjal várt, a gerincén patakban folyt a hideg veríték. A doki a kezébe adta a papírokat, s ő fejvesztve menekült a folyosóra. Rendbe tette a gyereket és épp el akarta rakni a recepteket, amikor kihullott közülük egy papír Dávid írásával: Még fél órát rendelek, kérlek, várj meg!

Emelkedik a láz

Férjes asszony, boldog anya, miért találkozna az expasijával? – zakatolt Csilla fejében a valóság. És azt kérdezgette magától, hogy a bánatos Magyarország több ezer települése közül miért éppen ide vetődött Dávid... Légszomja támadt az idegességtől, ahogy ott sétált az épület előtt, amíg a férfi meg nem jelent a rendelő ajtajában. Nem ültek be sehová, Csilla tolta a babakocsit, Dávid mellette lépkedett, bejárták az egész kis falut, beszélgettek. A férfi pályázatra jelentkezett körzeti gyerekorvosnak, fogalma sem volt róla, hogy Csilla éppen ott él. És igen, soha, egyetlen percre sem ment ki a fejéből, élete szerelme volt, csak elvenni nem akarta. Csilla zúgó fejjel ment haza, a gondolatai akkor is Dávidnál jártak, amikor Tamás hazaért és szokás szerint elmondta a napját Csillának. Az oltás után Kincső belázasodott, így másnap Csilla újra úton volt az orvosi rendelő felé, hogy tanácsot kérjen. És hogy lássa Dávidot, bár ezt akkor még magának sem merte bevallani. Megint a rendelés végére érkezett és újra körbesétálták az egész falut. Dávid hazáig kísérte Csilláékat, és a kertkapu nyitásakor egy véletlen pillanatra összeért a kezük. Csilla az érintésbe beleszédült, gondolatban újra átélte mindazt, amiért imádja Dávidot.

Akkortól Csilla a rendelés végén mindennap ott volt az egészségház előtt. Véletlenül. És véletlenül már nem a főutcán sétáltak, hanem a park felé meg benn a parkban, ahol senki nem látta, hogyan csókolja meg a doki az ügyvéd feleségét. Csillában minden a feje tetejére állt, fogalma sem volt, mit kezdjen az érzéssel, amit Dávid felbukkanása okozott. Még mindig szerelmes volt belé, de azt is tudta, hogy soha nem bántaná meg a férjét, Tamás erre nem szolgált rá. Dávid hatalmas erővel vonzotta, képtelen volt megállni, hogy ne ténferegjen a rendelő felé. A közös séták pedig a délutáni árnyékkal együtt egyre hosszabbra nyúltak, a vágy, a feszültség is nőttön-nőtt. Csilla otthon szétszórtan viselkedett, Tamás egy idő után észre is vette, hogy valami nincs rendben. A faluban megkezdődött a pletyka, és törvényszerűen eljutott Tamáshoz is, hogy valamit pusmognak a feleségéről és a fekete dokiról. De jobban szerette Csillát, mint hogy kérdőre vonja, inkább magában őrlődött. Néha eljátszott a gondolattal, hogy napközben meglesi az asszonyt, de mindkettőjükhöz méltatlannak találta volna a kémkedést.

A nagyjelenet

Nyár közepére Csilla és Dávid is tudta már, hogy így vagy úgy, de el kell dönteniük a sorsukat. Kincső a nagyszülőknél volt Szegeden, Csilla elment Dávid lakására, hogy megmondja: elválik, próbálják meg ott folytatni, ahol abbahagyták. Már a pici előszobában tépni kezdték egymásról a ruhát... Csak sok idő múlva jött meg a szavuk, amikor már kimerülten feküdtek egymás karjában. Dávid előadta, hogy szereti, a világ legnagyobb boldogsága őt ölelni, mégsem akar vele élni, nem tudja megadni neki azt a biztonságot, amit a férje. Csilla érezte, ahogy száll ki a testéből az erő. Legyenek szeretők – folytatta Dávid –, de maradjon meg Tamás is.

Mint akinek egy lavór piszkos vizet zúdítottak a nyakába, úgy állt fel Csilla Dávid ágyáról. Még fel sem öltözött egészen, amikor csengettek. Dávid ajtót nyitott, azt hitte, a pizzafutár. De nem, Tamás állt a lépcsőházban. Amikor meglátta a feleségét, szó nélkül sarkon fordult. Csilla sírva rohant utána, de a férje az orra előtt becsapta a kocsiajtót és padlógázzal elhajtott. Csilla az út közepén, a porban fekve jajgatott, azt szerette volna, ha elüti az úthenger. Nem gondolt a gyerekére sem, csak arra, hogy egyetlen óra alatt vége lett mindennek: nem kell eléggé a férfinak, akit szeret, és már nem kell a férjének, aki őt szereti. Ekkor megállt mellette egy autó, a sofőr, távoli ismerős, felnyalábolta és hazavitte. Csilla nem mert Tamás szeme elé kerülni, bezárkózott a fürdőszobába, végigfeküdt a kövön és akkor végre eszébe jutott Kincső. Miatta élnie kell.

Tamás reggel rátörte az ajtót, mert attól félt, hogy az a buta asszony beszedett valami gyógyszert. Csilla feldagadt szemmel ült a kádnak támaszkodva, még mindig vagy már újra sírt, és nem akarta elhinni, hogy Tamás mindezek után nem hajítja ki a házból, sőt még aggódik is érte. Úgy kapaszkodott a férje nyakába, mint a gyerek. Két napig beszélgettek, Csilla őszintén elmondott mindent, Tamás pedig gondolkodási időt kért. Az asszony mindenbe beleegyezett, arra is hajlandó lett volna, hogy szőrcsuhában vezekeljen.

A kedélyek megnyugszanak

Tamás három nap múlva megbocsátott. Sokkal jobban szereti, hogysem elengedje – mondta. Soha többet ne beszéljenek Dávidról, próbáljanak végre boldogan élni. Pár hétre rá megcsördült Csilla telefonja. Dávid hívta, egy utolsó találkozóra. Komolyan csengett a hangja: Elmegy. Nemcsak a faluból, hanem az országból is, elvállalt egy afrikai missziós munkát, nehogy még egyszer felforgassa Csilla életét. Szereti, de nem lenne képes vele élni és csak így tudja megvédeni mindkettőjüket. Önmaguktól, egymástól.

Dávid másnap eltűnt a faluból és Csilla életéből. Azóta már másodszor is kivirágzott a cseresznyefa a kertjük végében, és Csilla nyugodt szeretetben él Tamással. Néha eljátszik a gondolattal, hogy mi lenne, ha Dávid visszajönne. Ha visszajönne. Bárcsak visszajönne!

Galériánkban 12 nő meséli el, mi volt az a pillanat, amikor rájöttek, a házasságuk hiba volt