Borítókép: Harminchat múltam, egészséges vagyok, mégis a végrendeletemet írom, hogy gondoskodjak a gyerekeim jövőjéről Forrás: Canva (Gpoint Studio)

Harminchat múltam, egészséges vagyok, mégis a végrendeletemet írom, hogy gondoskodjak a gyerekeim jövőjéről

Mennyire perverz dolog a saját halálunkat tervezgetni, a végakaratunkon gondolkozni? Sosem tudhatjuk, hogy a játék mikor ér a végéhez. Péterfy-Novák Éva "Apád előtt ne vetkőzz" című könyve indított el a gondolkozás útján.

Harminchat lettem néhány héttel ezelőtt, a férjem idén tölti a negyvenet. Remek egészségnek örvendünk. Tudom, hogy ezen információk alapján teljesen irreális az a gondolat, hogy tollat ragadjunk és végrendelkezzünk a gyermekeink jövőjéről. Mégis befészkelődött egy aprócska gondolatmag az agyam leghátsó zugába, és hetek óta nem hagy nyugodni.

Vannak azok a könyvek, amikről már akkor tudjuk, hogy mély hatást gyakorolnak majd ránk, amikor kezünkbe vesszük.

“Elkerülni a nehéz témákat gyávaság. Én pedig nem akarok gyáva könyveket írni." – vallja Péterfy-Novák Éva az Apád előtt ne vetkőzz című művének utószavában.

Családi titkok, hozott traumák, örökölt sorsok, transzgenerációs minták, bűn, bűnösség, abúzus, pedofília, áldozat szerep tarkítják az igaz történetből gyúrt fikciót. Kétszáz oldalnyi regényt egy este alatt el lehet olvasni, ám vannak olyan súlyos oldalak, amik után az ember három nap szünetet is tart, hogy megeméssze azt, amit nem bír el a gyomor.

Egy ilyen szusszanás követte azt a fejezetet, amikor megismerjük a nyolcéves Károly és a négyéves Anna életének első nagy tragédiáját. „A szüleiket szinte egyszerre viszi el a spanyolnátha, a gyerekek árvaházba kerülnek. Rideg és szeretet nélküli apácák gondoskodnak róluk, a fiúk között pedig farkastörvények uralkodnak: aki erősebb, az éjszaka leple alatt bármit megtehet a többiekkel.”

Potyogó könnyeim áztatták a lapokat és azon gondolkoztam, ha velünk, a férjemmel bármi történne egyszerre, a gyerekeinknek mi lenne a sorsa? Ki venné át a szerepünket? Ki gondoskodna róluk?

Minkettőnk szülei élnek még, az egyik pár közel a hetvenhez, a másik a hatvanas évek kapujában. Fiatalabbak nem lesznek. Az ő szárnyaik alatt biztonságban lennének az unokák, de nem biztos, hogy nem távoznak el idő előtt a nagyszülők is.

Mennyire perverz dolog a saját és a szüleink halálát tervezgetni, állítottam le magam, miközben jó nagy pohár hideg vizet gurítottam le a torkomon. A tervszövést, a lehetséges opciókat nem állította meg az agyamban. Nem hozta meg a várt hűtő, csillapító hatást. Osztottam, szoroztam: a nagyobbik húgomnál lesznek a legjobb helyen. Harmincas évek elején jár, szingli, gyereket akar, ennek megfelelően elég nagy lakást vásárolt, biztos munkahelye van, imádják a gyerekeink és az érzés nem viszonzatlan.

Már nyúltam is a telefon után, és köszönés nélkül szegeztem neki a kérdést: ha egyszerre történik velünk valami, leszel a gyerekek gyámja?

Hülye vagy? - jött a válasz a vonal másik végéről. Persze, de miért kérdezel ekkora sületlenséget?

Elmeséltem neki mindent az elejéről, majd bontottuk a hívást.

Üres papírt és tollat vettem elő és elkezdtem megírni a végrendeletem gyerekek gyámságára vonatkozó részét. Tudtad, hogy a saját kézzel írt végakarat érvényes? Ha magunk írjuk elejétől a végéig kézzel, keltezéssel, kézi aláírással ellátva, nincs szükség ügyvédre, közjegyzőre, sőt még két tanúra sem.

Miután este csend ült a házra, a férjem orra elé tettem a dokumentumot. Szeretném, ha lemásolnád – mondtam határozottan, bár egy kis szégyenérzettel átitatva.

Elolvasta, átölelt, és csak annyit mondott: ezt majd holnap megbeszéljük.

Galériánkban olyan 12 világsztárról olvashatsz, akinek halálhírét keltették