Hányszor fogdostak kéretlenül eddigi életemben - Egy középkorú nő „statisztikája”

Borítókép: Hányszor fogdostak kéretlenül eddigi életemben - Egy középkorú nő „statisztikája” Forrás: Getty Images
Pont nőnapon kezdődött, épp amikor kedves szavak kíséretében a kezembe nyomtak egy tulipáncsokrot.

Ahelyett, hogy felhőtlen boldogságban hálálkodtam volna, váratlanul egyik régi barátnőmre gondoltam, akit nemrég megtámadtak és letepertek az utcán, csak a lélekjelenlétének köszönheti, hogy nem esett nagyobb baja, és azóta alig meri átlépni a küszöböt. Meglepő módon a virágok láttán ő jutott eszembe, és hogy beszélni kéne arról, méghozzá kendőzetlenül, vajon hány kéretlen érintésre emlékszünk az életünkből. Érintésről beszélek. Most hagyjuk a szavakat, az utcán felénk ordibált trágár ajánlatokat, a villamoson elsuttogott ötleteket, hogy mi mindent csinálnának velünk, a füttykoncerteket az építkezések felől, esküszöm, megbocsátom mindet.

Az érintések azonban más tészta. Azoktól nehezebben szabadul a tudat. Máraival ellentétben, vesztett csatából megmaradt hírmondóként nem csak emlékezni és hallgatni akarok. Nem megy. Szóval nőnap kellős közepén fogtam magam, és számolgatni kezdtem az ujjaimon, hogy így 47 évesen, egyre közelítve, vagy talán már túl is esve a Last fuckable day-en (Amy Schumer remekbeszabott videója itt tekinthető meg) hány olyan esetre emlékszem, amikor valaki hozzám nyúlt, pedig egy porcikám sem kérte.

A lista biztosan nem teljes. A törölt emlékekért felelősséget nem vállalok.

1. Tizenkettő körül. A legnagyobb közhely: a villamos. Nem láttam, elbújt a tömegben, csak a lihegését lehetett hallani és érezni a kezét, amint mohón nyúlkál a kabátom alá. Büdös volt, mint aki nem fürdött hetek óta. Majdnem elhánytam magam. Talán akkor kezdődtek a rémálmaim.

2. Tizenöt körül. Imádtam a filmeket, eljártam moziba akár egyedül is. Clint Eastwood Nincs bocsánat című westernjét néztem a Csokonaiban, és fél órás játékidő után mellém ült egy férfi, aki kétszer annyi idős lehetett, mint én, pedig a terem kongósan üres volt. A férfi fojtó izzadságszagot árasztott, és pár perces néma üldögélés után fogdosni kezdte a combomat. Öt sorral előrébb menekültem, szégyelltem magam. Én. De nem mentem ki a teremből, erre máig büszke vagyok. A férfi távozott dicstelenül, nem én. Én azért is végignéztem a filmet.

3. Huszonegy körül. Véletlenül rossz éjszakai buszra szálltam, a Jászai helyett kivitt a járat a francba. Hőség volt, forrónadrágot viseltem és rövid ujjú felsőt. Külvárosi éj, néptelen út, susogó árnyékok: féltem, nem tagadom. Végül megállt mellettem egy rendőrautó, három huszonéves suhanc kuporgott benne plusz a vezető, idétlenül vihogtak és a pólómat bámultak, miközben félénken beültem a hátsó ülésre. „Ne félj már, hát mi vagyunk a jófiúk!” De én féltem. Talán jobban is, mint a néptelen úton. Egyikük megérintette a nadrágom egyik felkunkorodó szálát és kihívóan bámult az arcomba. Végül kitettek a körúton, én meg úgy éreztem magam, mintha megerőszakoltak volna, pedig a testemet – tulajdonképpen - békén hagyták.

4. Huszonhét körül. Hosszú, forró nyár volt, a Moszkva téren sétáltam rövidnadrágban (újra! ) és spagettipántos felsőben. A McDonald’s előtt lehajoltam, hogy bekössem a cipőfűzőmet. Nem láttam semmit, hátulról, váratlanul támadt. Aztán sétált tovább, nem is túl sietősen. A járókelők szörnyülködtek, én síráshatáron imbolyogtam a busz felé, ami majd hazavisz. A férfi elment, jól végezte a dolgát. Csak a tarkóját láttam, és nem mertem szólni egy szót se.

5. Harminc körül. Államvizsgáztam a második diplomámért. A tanár a mellemet bámulta. Emlékszem, arra gondoltam, miközben a számból dőlt a szakszöveg, hogy vajon mit nézhet, hisz alig látszik valami. Bárgyú gondolat volt. A folyosón a vállamra tette a kezét. Ártatlan kedveskedés is lehetett volna, ha nincs előtte az a tekintet. Meztelennek éreztem magam a szaktársak előtt, és szégyenkeztem, mintha jogtalan előnyökhöz jutottam volna.

6. Harminchárom körül. Interjúztam egy állásért, szerettem volna megkapni. Előttem kultúremberek ültek, irodalmi szövegekkel, érzékeny művészek alkotásaival foglalkoztak, mi bajom lehetett volna. Sajnos nem emlékszem már, miféle vicces dolgokat mondhattam, de többször is gúnyosan felkaccantottak, az egyikük kéjes hangon dicsérte a felsőmet, a másik a térdemet érintette meg, talán nem is szexuális, inkább lenéző mozdulattal. Felvettek. Szerencsére távmunkában dolgoztam nekik, aztán ez is elmúlt, és a mai napig elfog a viszolygás, ha valamelyikük nevét olvasom a médiában.

7. Harmincnégy körül. Buliban voltunk, éjfél után érkezett meg a barátnőm és a holtrészeg pasija. Mindketten lelkesen üdvözöltek, a pasi úgy, hogy benyúlt a szoknyám alá és megmarkolt. Ritkán döbbentem le annyira, mint akkor, ráadásul a barátnőm nem vett észre semmit. A legmeglepőbb mégis talán az volt, hogy bár ezzel a férfival több nőtársamnak is akadt hasonló élménye, ő következetesen és makacsul tagadott mindent. Talán tényleg elhitte, hogy az összes nő hazug kurva.

8. Harmincöt körül. Hajnalban tartottam hazafelé, amikor a lakásomtól fél percre egy szemből jövő férfi hirtelen nekem jött, átölelt és végigtapogatott. Olyan állatias félelemhang tört elő a torkomból, hogy elengedett és elrohant. Felvánszorogtam a lépcsőn, felkapcsoltam a lakásban az összes villanyt, és órákig bőgtem.

9. Harminckilenc körül. Vagy tán már negyven is. Fényes nappal, boltból jövet fordultam be a kapun. Hallottam, hogy valaki motoz mögöttem, semmi rosszra, talán egy lakótársra gondoltam. És akkor hátulról lefogtak. Nem volt több egy gyors, szakszerű tapizásnál, de a bérház kukaszagú lépcsőfordulójában szégyenteljesebb volt minden korábbinál. Ezúttal azonban nem fagytam le. A kényelmetlen magassarkúm megakadályozott a rohanásban, de abban nem, hogy kezemben a kenyérrel meg a piaci paradicsommal a férfi után lépjek, és azt üvöltsem az utcán, miközben gyáván menekül: „Hova rohansz, te szemét? Állj meg, gyere vissza, hadd nézzek a szemedbe!” Meg akartam szégyeníteni, ha már engem megszégyenítettek. Néhány járókelő utána bámult, amíg rá nem fordult a sarkon a Váci útra, és fel nem szívta az utcazaj.

Tanulság nincs.

Galériánkban sztárokról olvashatsz, akiket szexuális zaklatással vádoltak!