Ricsi és én tavaly nyáron kezdtünk el randizni, miután elvégeztem az egyetemet. Bár hébe-hóba előtte is voltak kapcsolataim, ő sok tekintetben mégis megkaparintotta az elsőséget. Például ő volt az első férfi, akivel a koronavírus-járvány alatt randiztam. Ő volt az első férfi, aki rávett, hogy megkóstoljam a csigát. És ő volt az első férfi, aki megütött, sőt, olyan erősen belém harapott, hogy nyomott hagyott a combomon a fogsora. Voltak tehát más első esetek is az életemben, de közel sem voltak annyira fontosak, mint ez.

Ricsi mindössze néhány utcányira lakott attól a háztól, ahol a szüleimmel éltem. A miénk egy régi családi ház, még ma is áll, bár én azóta elköltöztem belőle. Ricsi panelházban lakott és büszke volt rá, mintha az övé lenne, holott csak egy aprócska lakást bérelt benne.

Azon a nyáron minden délelőtt átsétáltam hozzá. Kaputelefonoztam, ő beengedett, fellifteztem a negyedik emeletre, besétáltam a pici lakásba, és akkor nekivágtunk az aznapi kalandoknak. Ez néha egész napos kóricálást jelentett, vagy strandolást a közeli folyóban, vagy egész napos izzadt szexet, máskor főtt kukorica rágcsálását a lerobbant focipálya szélén.

Ez a nap azonban más volt. Ezen a forró nyári délelőttön egy lakó beengedett a házba, nem kellett kaputelefonozni. Fellifteztem, bementem a nyitott ajtón, kitártam a hálószoba ajtaját, és két dudort láttam a takarók alatt egy helyett. Pislogtam, mint aki nem hisz a szemének, és csak bámultam. Ilyen még soha nem történt azelőtt.

Bárcsak tisztán emlékeznék a következő eseménysorra, de sajnos sok minden kiesett. Emlékszem, ahogy néztem, hogy Ricsi felkel, szinte hanyagul visszadobja a takarót, átmászik a másik dudoron, megfogja a karomat és kivezet.

Az ételszagú folyosón beszélgettünk. Gondolom, nem akarta felébreszteni a másik nőt. Ez nekem megfelelt, a konfrontáció, a balhé nem az én stílusom. Nem akartam faggatni a másik nőt arról, mégis hogyan került be a barátom takarója alá. Nem az ő feladata volt, hogy hűséges legyen hozzám. Megkockáztatom, nem is tudott a létezésemről.

Ricsi konokul tagadta, hogy bármi történt volna köztük. Ne aggódj, mondta, csak jó barátok vagyunk. Ráadásul nem is az esetem. Mikor hitetlenkedve néztem rá, bemutatott egy megfellebbezhetetlen bizonyítékot arra nézve, hogy ő és a „barát” nem éltek nemi életet. Mindketten ruhában voltunk. Ha szexeltünk volna, meztelenek lennénk, amikor ideérsz, nem igaz?

Ebben azért erősen kételkedtem. Nem öltöznek fel ugyanolyan könnyen az emberek, mint ahogy levetkőztek? Az, hogy a nő bugyija nem a radiátoron lógott, amikor megérkeztem, nem feltétlenül jelenti azt, hogy végig magán tartotta, amikor előző este a barátom takarójába csavarta magát.

Szó nélkül hagytam faképnél Ricsit. Megígértem, hogy majd jelentkezem, aztán hazamentem, egymás után felhívtam a barátnőimet, és kikérdeztem őket a helyzetről. Mind ugyanazon a véleményen voltak. Ha bemész a barátod szobájába, aki egy takaró alatt alszik egy másik nővel, az rossz jel. Bár tisztában vagyok vele, hogy egy férfi és egy nő képes aludni egy ágyban anélkül, hogy szexelnének, mégis, ha a barátunk egy másik nővel aluszkál, az aligha ideális élethelyzet.

Bármi legyen is a helyzet, egy dolog biztos: megállapodásra kell jutni, vagy legalábbis meg kell érteni, milyen viselkedés elfogadható mind a két fél számára. A tavaly nyári viszony elején nem kezdeményeztem ilyesfajta beszélgetést, és lám, ez történt velem.

Szeptemberre a kapcsolatunk véget ért. Épp egy héttel azelőtt, augusztus végén kaptam Ricsitől egy pofont, mert végighallgattam a telefonbeszélgetését. Aztán felhívott, hogy elmesélje, a hétvégén kirándulni megy az exével, függetlenül attól, hogy tetszik –e ez nekem vagy sem. Ne aggódj, mondta. Csak barátok vagyunk.

Soha többé nem láttam.

Kik azok, akik a hűtlenség ellenére is együtt maradtak? Galériánkban megnézheted!