Ha nézem, ha nem: a Tv-t mindig bekapcsolom háttérzajnak. Ez lenne a stresszoldóm?

Borítókép: Ha nézem, ha nem: a Tv-t mindig bekapcsolom háttérzajnak. Ez lenne a stresszoldóm? Forrás: Getty Images
Vannak emberek, akik hazaérve bekapcsolják a Tv-t, függetlenül attól, hogy leülnének nézni is azt. A lényeg csak annyi, hogy szóljon valami a háttérben. Az illető vajon fél otthon egyedül vagy ez csak egy hangulati elem lenne a tv duruzsolása?

Knapek Éva, klinikai szakpszichológussal az otthoni egyedüllét, esetenként szorongató érzését jártuk körbe.

Gyerekkorban az ember fél a sötétben, de még belépni egy üres szobába is kihívás némelyik gyerkőcnek. Gyerekkori félelmeink a kiszínezett fantáziánkból táplálkozik minden esetben?

Táplálkozhat abból is, de nem csak abból. A gyermekek szorongása gyakran a családban megtapasztalható feszültségekből, a szülőktől átvett idegességből is származhat. De az tény, a gyermeki fantázia alig-alig ismer korlátokat. Ezért jó, ha sokat beszélgetünk a gyerekeinkkel, mert segítünk nekik abban, hogy jelentést tulajdonítsanak bizonyos helyzeteknek és reálisabban lássák a történteket. Ha a helyzetek értelmezésével magukra vannak hagyva, egészen sokféle elképzelésük lehet.

Hogy lehet az, hogy felnőttként is megmarad a sötéttől, egyedülléttől való félelem, annak ellenére, hogy a racionális agyunk már képes felülírni a fantázia szüleményeit? Vagy van olyan érzés, ami erősebb ennél a tudásnál?

A belső gyermekünk tovább él bennünk, hiába növünk fel, s bizonyos helyzetekben ez a belső gyermek reagál az általa veszélyesnek gondolt ingerekre, mi meg nem értjük, hogy mi a baj velünk. Ez valami olyasmi, hogy „az eszemmel tudom, de nem hiszem el, nem így érzem”. Így szokták megfogalmazni az emberek.

Érdemes a belső gyermekünket megnyugtatni, hogy meg tudjuk magunkat védeni, s biztonságban vagyunk. Ezt el is mondhatjuk magunknak hangosan.

Ha valaki tényleg veszélyes helyzeteket élt át gyermekként éjszaka, akkor a test ezek feldolgozása nélkül ugyanúgy fog reagálni a hasonló ingerekre (például a besötétedésre), mintha még a gyerekkorunkban élnénk, mintha az lenne most a jelen. A gyermekkori megterhelő események feldolgozása, relaxáció, meditáció sokat segíthet ezen.

Miért megnyugtató, hogy valamilyen háttérzaj megy a háttérben, legyen az TV, rádió?

Van, akinek azt az illuziót kelti, nincs egyedül, s nem figyel ezáltal olyan kiélezetten a környezeti zajokra, eltereli a figyelmét. Ez átmenetileg jó megoldásnak tűnhet, de hosszú távon az igazi problémát (biztonságérzet hiánya) csak fenntartja, mert nem keres valódi megoldást az illető.

Mit jelez egy ilyen jelenség megismerése egy szakértőnek? Szorongás bújuk meg a háttérben az illetőnél?

Olykor csak egy szokás, nem biztos, hogy feltétlen jelent ennél többet. De igen, lehet a szorongásra és a biztonságérzet hiányára utaló jel is.

Ezek tudat alatti történések? Értem ezen azt, hogy lehet az illető nincs is tisztában a szorongás érzésével és számára észrevétlenül él ezzel.

Könnyen lehet, hogy a szorongás és a biztonságérzet hiánya nem tudatosul bennünk, nem fogalmazódik meg, csak azt vesszük észre, hogy sokféle eszközzel tereljük el a figyelmünket róla (sok internetezés, netflixezés, háttérben szóló tv zaja, gyakori bulizás, társkeresőzés).

Kell-e ezzel a jeleséggel foglalkozni, ha igen milyen mértékben nyúljunk bele?

Érdemes pszichológiai tanácsadást igénybevenni, ha valaki azt veszi észre magán, hogy nem szeret egyedül lenni a gondolataival, minden szabadidőt feltölt programmal vagy figyelemelterelő hadműveletekkel. Ha valaki biztonságban tudja érezni magát és rendben van magával, tudja élvezni a magával töltött időt intenzív gondolatelterelés nélkül is.

Ha megszólított a téma és többet szeretnél tudni róla, a szakértőt itt éred el.

Galériánkban a gyerekkori stressz csillapítására adunk tippeket