Néha azt hiszem, az anyukám nem tudja, milyen nehéz gyereknek lenni. Folyton jól viselkedni, odafigyelni, nem hozzányúlni, vigyázni, nem hangoskodni, nem visítozni, rendet rakni, nem elrontani, azonnal abbahagyni és végre felfogni.

Az osztálytársam, a Panna anyukája soha nem ad pofont a Pannának, és nem üt a fenekére sem. Néha a Panna is szokott büntetést kapni, ha nem viselkedik jól, nem figyel oda, hozzányúl, nem vigyáz, hangoskodik, visítozik, nem rak rendet, elrontja, nem hagyja abba azonnal, vagy nem fogja fel végre, de nem olyan sokszor, mert a Panna anyukája szerint nem baj, ha egy gyerekkel párszor elszalad a ló, és olyan nincs, hogy valaki mindig bír magával. Néha a Panna anyukája is kiabál, ha mérges, de ezért bocsánatot szokott kérni, mert a Panna anyukája szerint a kiabálás sincs teljesen rendben. És aztán megöleli a Pannát, és kibékülnek. Azt én is látom iskola után, hogy a Panna anyukája mindig ölelgeti a Pannát, és össze-vissza puszilgatja. Én is nagyon szeretném, ha az anyukám ölelgetne iskola után és össze-vissza puszilgatna, de értem a nagymamám jön az iskolába.

A Panna egyszer azt mondta, az ő anyukája azt egyáltalán nem érti, az én anyukámnak minek gyerek, ha folyton ver.

A folytatásért kattints ide.