Kedves Éva magazin!

32 éves vagyok, két kicsi gyerekem van, jelenleg itthon vagyok velük gyesen. Mindig is szorongó típus voltam, de a szorongásom tüneteit eltitkoltam, amennyire tudtam. Nemrég viszont ijesztő dolog történt velem. Nagyon fájt a fülem és a fájdalom nem akart elmúlni, kénytelen voltam orvoshoz menni. A szokásos hercehurca árán felöltöztettem a két gyereket, beültettem őket az autóba és elindultam velük együtt az orvoshoz. Semmiben sem különbözött egy átlagos hétköznaptól – csak abban, ami útközben történt. A szívem egyszer csak úgy vert, hogy majd kiugrott a mellkasomból, légszomjam volt, a szám kiszáradt. A tünetek ismerősek voltak, de most nem voltam képes leküzdeni őket – és féltem, hogy eltitkolni sem fogom tudni, ha még mindig ilyen állapotban leszek, mire odaérek az orvoshoz. Attól még idegesebb voltam, hogy másnap utaztunk volna el a férjemmel először kettesben a gyerekek születése óta, Szlovéniába készültünk pár napra. A félelmem nem volt megalapozatlan: az orvosi rendelőben pánikrohamom volt. Szinte nem is láttam, a vérnyomásom pedig az egekbe szökött. Végül másnap elutaztunk a férjemmel, de az előre eltervezett pihenésből nem sok minden lett, és azóta sem jobb a helyzet: nincs étvágyam, éjjel alig tudok aludni, néha pánikban ébredek. Még olvasni sincs kedvem a gyerekeimnek, pedig korábban imádtam – és ez bénító érzés. Nem merek sehová sem menni, ahol korábban ideges voltam valamiért, nehogy pánikrohamom legyen. Szorongok az üzletekben, a könyvtárban, a múzeumban, a parkban, a játszótéren. De két kisgyerekkel nem ülhetek folyton a négy fal között. Próbálok mindent ugyanúgy csinálni, ahogy azelőtt, de minden nap rettenetesen kimerítő, és félek, már nem bírom sokáig.

Klári

Kedves Klári!

Nagyon bátor dolog, hogy írtál nekünk ezekről a gondokról, átlépve a félelem és fájdalom szorításán, hiszen ahogy írod, gondjaid sokáig titkoltad mások előtt. Pedig egész biztos vagyok abban, hogy nem vagy egyedül ezekkel a tünetekkel. Vajon miért alakult így? Miért gondoltad, hogy hallgatnod kell ezekről az érzésekről?
Persze sokkal fontosabb, hogy most miért tudtál írni róla. Ez egy nagyon fontos lépés, amire már önmagában is büszke lehetsz.
Kisgyerekekkel otthon lenni korántsem olyan egyszerű időszak, hiszen az anyának nagyon megváltoznak a feladatai, sőt, az egész élethelyzete a korábbiakhoz képest. Az is nehéz lehet, hogy az ember napja nagy részét a kicsikkel tölti, akikkel a kommunikáció egészen másképp, más szinten zajlik. Ez az időszak nagyon vegyes élményekkel járhat: folyton ismétlődő teendők, egyfajta monotónia jellemezheti, másfelől akár váratlanul adódó, megoldandó feladatok, esetenként vészhelyzetek váltják egymást. Ha az ember sokat van egyedül, saját belső világának fókusza is átalakul. Ezek a nehézségek esetleg erősíthették a régebb óta fennálló szorongásaidat. Ahogy írtad, igazán mozgalmas életet élsz a gyermekeiddel, és jól látod, hogy a bezárkózás nem lehet jó megoldás.
Pontosan értékelted leveledben: a feszültség-érzés, aggodalom, fejfájás, fáradékonyság, gyomorfájás, emésztési problémák, koncentrációs zavar, elalvási, átalvási nehézségek valóban szorongásos tünetek, amelyek figyelmet igényelnek.
Azt gondolom, fontos első lépés lenne, hogy elfogadd, hogy itt tartasz, és tudd, hogy mások is küzdenek hasonló tünetekkel. Ebben a rovatban mi mentálhigiénés levelezést vállaltunk, ebben a minőségünkben nem tudunk, és nem is lenne helyes egy levél alapján diagnózist felállítanunk, ezért fontos lenne, hogy keress egy szakembert, aki támogat az okok feltárásában és a tünetek enyhítésében.
Addig is érdemes lehet kipróbálni a pánikroham tüneteinek enyhítésére szolgáló légzőgyakorlatokat, amelyek nagyon sokat tudnak segíteni a nyugalmi érzés visszaszerzésében.
Bár ez a levelezés önmagában nem alkalmas ezeknek a gondoknak a megoldására, azonban nem szeretnénk elengedni a kezed, ha további segítségre, támogatásra van szükséged az elinduláshoz, vagy a megfelelő szakember megtalálásának folyamatában, mi szívesen segítünk! Amennyiben ezt igényled, a szerkesztőségen keresztül fel tudod venni velünk a kapcsolatot.
Azt javaslom, ne várj sokáig, mert ezekre a tünetekre többféle hatékony segítség és megoldás létezik. Miért szenvednél tovább, ha van választásod?
Üdvözlettel:

Ájus Annamária

tanácsadó

A szorongás sokféleképpen megnyilvánulhat: