Felnőttként is szerezhetünk még új barátokat? – Miért is ne!
Judit barátnőm jó néhány éve költözött Németországba, eredetileg a párját, Robit követte, akit odakötött a munkája, de ő is egész hamar talált munkát és már maga is dolgozik. Nem vitás, hogy hiányoznak neki az itthoni barátok, a régi arcok, akikkel pár havonta biztosan összeültünk egy kis csevejre, társasozásra, borozásra vagy épp nyári grillezésre. Ahogyan gyakran panaszolja nekem a telefonban, a párjának van ugyan néhány munkahelyi barátja, de ezzel nagyjából be is fejeződött azon ismerőseik listája, akikkel esetleg összejárhatnának.
Pedig Judit pont az a fajta házigazda, aki imádja, ha nyüzsgés van az otthonukban, legszívesebben mindig mindenkit meghívott volna magukhoz régebben is, ha lett volna elég hely. Az ő munkahelyén állítólag már megvannak a „baráti klikkek”, akikhez valamiért nem akar túlságosan közeledni, illetve vannak a szomszédaik, akik egész jó fejek és néha szoktak beszélni, ha találkoznak.