A legtöbb anya ismeri ezt az érzést – mintha az érzelmek túlcsordulnának, és hirtelen nem lehetne irányítani és megállítani őket. Miért van az, hogy néha könnyedén tudunk kezelni egy konfliktust, máskor pedig szinte tehetetlennek érezzük magunkat az érzelmeinkkel szemben?

A válasz az agyunk és az idegrendszerünk működésében rejlik. Az érzelmi túlcsordulás nem a rossz természet vagy a gyenge akarat jele, hanem az agyunk stresszre adott automatikus reakciója. Ha megértjük, hogyan zajlik le ez a folyamat bennünk – illetve minden más emberben is –, és miként ismerhetjük fel időben, akkor képesek leszünk sokkal tudatosabban kezelni ezeket a helyzeteket.

Az érzelmi túlcsordulás és az agyunk működése

Az érzelmi reakcióinkat az agyunkban elhelyezkedő, több szervegységből álló limbikus rendszer szabályozza. Ennek a része a veszély- és félelemérzékelésért felelős amigdala, ami minden olyan és/vagy hasonló helyzetben aktivizálódik, amit a korábban az elménk veszélyesnek élt meg. Mindegy, hogy a jelenben vélt vagy valós veszélyről van-e szó. Ráadásul a veszély- és stresszhelyzetekben az amigdala előbb aktivizálódik, mint a tudatos gondolkodásunk. Hovatovább, megakadályozza annak működését a túlélésünk érdekében.

Ez azt jelenti, hogy amikor egy helyzetet fenyegetőnek vagy túlterhelőnek érzékelünk, az agyunk nem logikusan elemzi a helyzetet, hanem automatikus reakcióba kapcsol. És ha a nap folyamán sok apró stresszhelyzet ér – márpedig minket anyákat ér bőven –, akkor ezek egymásra rakódnak. A végén pedig már egy egészen apró dolog is elegendő ahhoz, hogy elérjük a tűréshatárunkat. Ezért van az is, hogy este sokkal könnyebben borulunk ki, mint reggel.

Miért kell(ene) időben észrevennünk a jeleket?

Képzeljük el, hogy van egy képzeletbeli poharunk, amely minden egyes stresszhatásra egyre inkább telik. Egy kis konfliktus, egy éjszakai felébredés, egy kimerítő nap a munkahelyen – ezek mind eltérő mértékben töltik a poharunkat.

Dr. Bruce Perry gyermekpszichiáter és az agy fejlődésének kutatója 2002-ben ezt írta:
„Az érzelmi túlterhelődés olyan, mint egy lassan feltöltődő edény – ha nem engedünk le belőle időnként, akkor előbb-utóbb ki fog borulni.” Ezért van az, hogy amikor már tele van a poharunk, egy kis dolog is elegendő ahhoz, hogy kiboruljunk.

Az első lépés – Figyeld meg az érzelmi túlcsordulásod előjeleit!

A változás első lépése, hogy először megérted, mikor és hogyan történik meg az érzelmi túlcsordulás folyamata. Milyen testi jelek és érzelmek jelzik neked, hogy az elméd és az idegrendszered kezd túlterhelődni?

Ha képesek vagyunk felismerni az érzelmi állapotainkat, akkor egyre könnyebben befolyásolhatjuk a reakcióinkat. Viszont ehhez észre kell venni, és tudatosítani kell magunkban, hogy mi zajlik bennünk.

Szeretnék segíteni neked abban, hogy be tudd azonosítani az érzelmi túlcsordulásod jeleit. Ezért a következőben pár testi-fiziológiás jelet, gondolatot és viselkedési lehetőséget osztok meg veled. Korántsem biztos, hogy ezek a tieid, de példát adnak arra, hogy mit kell keresned önmagadban.

Ha időben felismered ezeket a jeleket, már azelőtt elkezdhetsz tudatosan lassítani és alakítani a helyzeten, hogy elérnéd a kritikus, robbanási pontot.

Galériánkban az érzelmi túlcsordulás jelei!

Cikkünk a galéria után folytatódik!

Sokszor találkozok a praxisomban azzal a gondolattal, hogy az édesanyák ennek elkerülése érdekében jobban akarják magukat kontrollálni. Ami sajnálatos módon nem, hogy nem segítség, inkább olaj a tűzre. A megoldáshoz vezető első lépés, hogy még azelőtt észrevegyük a telítődés jeleit, mielőtt elérnénk a kritikus pontot. És mindannyiunknak megvannak a sajátos, telítődést előrejelző mechanizmusai. A testi érzeteink és az érzéseink időben jeleznek, csak épp nem tanultunk meg hallgatni rájuk. Meg kell hát tanulnunk most, felnőttként, hogy a gyermekeinknek már meg tudjuk tanítani, és felnőttként kisebb érzelmi és mentális súlyt cipeljenek, mint mi.

Miért fontos, hogy ne azonnali megoldást keressünk?

Sokszor, amikor rájövünk, hogy túlreagáltunk egy helyzetet, az első gondolatunk az, hogy „ezt legközelebb máshogy kell csinálnom”. De ha nem értjük meg a folyamatot, amely elvezetett a túlcsordulásig, akkor a próbálkozásaink nem fognak sikerre vinni minket.

„A valódi változás nem azzal kezdődik, hogy elhatározzuk a változást – hanem azzal, hogy megértjük a folyamatot, amely eddig meghatározta a működésünket.” (Dr. Carol Dweck, pszichológus professzor, Stanford Egyetem) Ezért a legfontosabb lépés nem az, hogy egyik napról a másikra megváltoztassuk a reakcióinkat, és soha többé ne viselkedjünk úgy, ami nem tetszik. Hanem az, hogy először csak megfigyeljük önmagunkat.

Hogyan tovább?

Ha felismered magadban az érzelmi túlcsordulás folyamatait, rendkívül fontos, hogy megértő és elfogadó legyél magaddal. Az önítélkezés és önmagad kritizálása garantáltan nem fog előrébb vinni. Biztosra veszem, hogy a tőled telhető legtöbbet adtad, amit az adott szituációban lehetett. Tudatosan kell azonban átalakítanod az érzelemszabályozásodat és a reakcióidat. Ezt nevezem én az elme hekkelésének és az idegrendszer kapacitásának növelésének.

És hogy ez lehetséges-e? Természetesen igen. Azonban a megoldás túlmutat egy cikk vagy egy könyv keretein. Sok összetevős, de egyáltalán nem bonyolult. Csinálni viszont muszáj, mert anélkül, hogy cselekednél és csinálnád, nem jön el a vágyott változás. És épp ezt a csinálást támogatjuk a Mom Balance-on belül.

Tovább lépnél a következő szintre? Gyere, nézz körül a mombalance.hu-n, vagy hallgasd az ingyenes és hetente frissülő ANYA LELKE mindset podcastot! Lépésről lépésre segítünk, hogy átalakíthasd a reakcióidat, és megtanuld kezelni azokat a helyzeteket, amikor magával ragadnak az érzelmeid és a túlterheltség.