Ezek az emberek felnőttként is értéktelennek érzik magukat, szoronganak, nehezen teremtenek kapcsolatot, nehezen bíznak meg valakiben, esetenként mentális zavarokkal is küzdenek.

Az alábbi vallomásokat a themighty.com oldal gyűjtötte össze közösségének tagjaitól. Ők elmondják, hogyan látják, mik a legsúlyosabb tényezők, amelyek most is jelen vannak a gyerekkori érzelmi erőszak miatt.

1. "Képtelen vagyok elviselni bármilyen konfrontációt, a hirtelen zajokat, a kiabálást, üvöltést vagy az agresszió bármilyen formáját. Ilyenkor azonnal szembesülök azzal, hogy vagy harcolnom kell vagy menekülnöm."

2. "Nem tudom elfogadni a bókokat. Amikor valaki megdicsér vagy szépet mond nekem, csak annyit válaszolok: öhm aha... vagy csak kényszeredetten mosolygok. Nemrég jöttem rá, miért van ez. Gyerekkoromban az emberek csak a hibáimat vették észre, ha valami eredményt értem el, azt nem. Ezért nehezemre esik elfogadni egy bókot."

3. "Semmi sem elég jó nekem. Az élet minden területén túlteljesítek. Muszáj bebizonyítanom, hogy elég jó vagyok. Megszállottan próbálok tökélyre vinni egy munkát vagy feladatot. Aztán megszállottan gyötrődöm azon, hogyan csinálhattam volna még jobban. Túlságosan aggódom mások véleménye miatt."

4. "Úgy érzem, mindig mindent rosszul csinálok. Nagyon nehéz meggyőzni engem arról, hogy jó vagyok valamiben."

6. "Valóságos remete vagyok. A házam az erődöm. Bipoláris zavarban, poszttraumás stressz-szindrómában és szorongásban szenvedek. Kemény munkába kerül, hogy rászánjam magam, hogy iskolába menjek vagy részt vegyek az életben. Mindentől rettegek magam körül."

7. "Problémát jelent, hogy megbízzam emberekben. Mindenkit kartávolságra tartok magamtól. Sosem engedem be őket az életembe. Nem hagyom, hogy tudjanak az egészségügyi problémáimról, a mentális betegségeimről. Ha beengedem őket, az ritka eset, és csak azokat, akik már évek óta ismernek. Hosszú ideig tart, amíg kiépül bennem a bizalom irántuk."

8. "Határozatlanság. Úgy érzem, képtelen vagyok helyes döntést hozni még akkor is, ha valaki megmondta nekem, hogyan döntsek. Félek attól is, hogy szülő legyek, mert nem akarom elrontani a gyerekemet."

9. "Mindent megteszek, hogy ne kelljen olyat mondanom, amivel mások ne értenének egyet, vagyis sosem vagyok önmagam. A teljes semlegesség maszkját viselem mindenféle helyzetben, mert annyira rettegek attól, hogy valakinek negatív véleménye legyen rólam."

10. "Defenzív vagyok, ami úgy jöhet le másoknak, hogy hűvösen vagy undokul bánok velük. Sok mindent negatívan fogalmazok meg, ezt használom védekezésként, hogy ne sérüljek."

11. "Nehezemre esik bármilyen fajta szeretetet elfogadni, mert amíg felnőttem, a szeretet mindig feltételekhez volt kötve, vagy manipuláció eszköze volt. Nem bízom abban, hogy mások képesek feltétel nélkül szeretni engem, ezért hol ezt, hol azt a részemet rejtegetem, sosem engedem meg magamnak, hogy megtapasztaljam a sebezhetőséget, ami azzal jár, hogy mások szeretnek, engem választottak és elfogadnak."

12. "Meg akarok felelni mindenkinek, akiről azt gondolom, hogy valamilyen autoritással bír és ezért a saját szükségleteimet elhanyagolom. Túl keményen küzdök a tökéletességért, ami pedig nem létezik, és amikor túl sok dolog nem ér fel a múltban felállított mércéimhez, akkor összeomlok."

13. "Minden lépésemet meg kell magyaráznom. Miért vettem meg valamit, miért tettem azt, amit, satöbbi. Úgy érzem, az emberek azt hiszik, hazudok nekik, ezért részletes magyarázattal tartozom nekik. Továbbá ha nemet mondok valakinek, biztosan utálni fog. Tehát akkor is igent mondok, ha ez rám nézve egyértelműen kellemetlen következményekkel jár."

14. "Ha tehetem, kerülöm, hogy segítséget kérjek másoktól, mert nem bízom senkiben. Ha valaki felajánlja nekem a segítségét, biztos vagyok benne, azért teszi ezt, mert kérni fog valamit cserében. Vannak barátaim, de nincs legjobb barátom. Távolságot tartok az emberektől. Fal vesz körül, amelyről mindenki visszapattan."

16. "Félénk vagyok társaságban és nehezen találom meg a hangom. Meg vagyok győződve róla, hogy senki sem akar meghallgatni."

17."Soha, senki sem láthatja a sötét oldalamat."

18. "Folyamatosan azt gondolom, hogy nem vagyok elég jó, nem vagyok elég okos. Egész gyerekkoromban ezt hallgattam. Visszamentem az egyetemre, hogy bebizonyítsam magamnak, elég okos vagyok, de még így is ott motoszkál az agyam hátuljában: nem vagy elég jó, nem vagy elég okos."

19. "A gyerekkorom, úgy, ahogyan volt, érzelmi erőszakkal telt. Kivihetetlen nehézségekbe ütközik elfogadni, hogy vannak emberek, akiknek fontos vagyok. Ez a legrosszabb. A saját szememben egy senki vagyok, miért számítanék hát másoknak?"

21. "Szorongással és depresszióval küzdök gyerekkorom miatt. A legnagyobb nehézség az, hogy nem tudok jól kommunikálni és kifejezni az érzéseimet, mert annyira hozzászoktam, hogy magamban tartsam őket. Nem volt szabad feltárnom az érzéseimet. Feszült helyzetekben émelyegni kezdek, a tetőfokára hág a szorongásom. Persze egy csomó érzelmi sebhelyet viselek magamon, nagyon nehéz ezeket begyógyítani."

22. "Soha, soha nem vágok vissza. Még ha ki is zárom a mérgező embereket az életemből a csodálatos barátaim és szakemberek segítségével, akkor is az a helyzet, hogy ha felbukkan egy konfliktus, amelyben valaki a személyemet támadja… teljesen bezárkózom. Hagyom, hogy átmosson, amit mondanak, és várom, hogy mikor hagyják abba. Ezt kellett csinálnom gyerekként. Megtanultam, hogy hagynom kell, hadd üvöltözzék ki velem magukat."

23. "Mindenért magamat hibáztatom. Ellen kell állnom a késztetésnek, hogy folyamatosan ostorozzam magam. Úgy érzem, nem vagyok elég jó, ami nehézzé teszi az iskolát, a randizást és az álláskeresést."

24. "Nem igazán tudom, ki vagyok vagy mit gondolok valójában. Bármit mondok, a magam számára is úgy tűnik, hogy hazugság, amit csak ahhoz a konkrét helyzethez igazodva találtam ki. Nehezemre esik azonosítani, hogy mit érzek."

25. "Több dolog is, de a legfontosabb, hogy éveken át őrjöngtem a közösségi médiában. Ellentmondásos vagy indulatos posztokat írtam, amlyekkel a dühömet akartam kiadni magamból. Még őrzök sms-eket, amiket egy barátnőmnek küldtem, arról, hogy milyen nyugtalanító düh az, ami itt hullámzik a mellkasomban. Az iskolatársaktól vagy rokonoktól elszenvedett érzelmi erőszak eléggé gallyra teheti az embert. Nemrég találtam végre egy terapeutát, aki segített, és azóta hosszú utat tettem meg."