Érdemes megismerni a belső kertünk állapotát: ha kell, megmetszeni a hátráltató elemeket és öntözni a benne található jót

Borítókép: Érdemes megismerni a belső kertünk állapotát: ha kell, megmetszeni a hátráltató elemeket és öntözni a benne található jót Forrás: Mélylevegő Projekt
A maga nemében újabb hiánypótló kötettel jelentkezett a Mélylevegő Projekt: ezúttal egy kimondottan az olvasóról szóló önismereti munkafüzetet adnak a kezünkbe az önmagunkkal, mentális egészségünkkel, „kertünkkel” való rendszeres foglalkozásra buzdítva. A beszédes című Öntöző ehhez mutat utat, a fiatal pszichológus csapattól már megszokott módon: a tudományosságot, a könnyen befogadhatóságot egy erősen grafikus megjelenítéssel ötvözve. Legújabb könyvükről egyikükkel, Pető Dorinával beszélgettünk.

Elmerülő című első könyvetek tavalyi megjelenését követően hogyan született meg a következő kötet gondolata?

Onnan indítanám, hogy mi is a pszichológia tudománya. Azt gondolom, hogy alapvetően két dolog: egyrészt ismeretek, többek közt az emberi működésről, a mentális betegségekről, társadalmi folyamatokról. Ezzel az oldallal foglalkozott első könyvünk, az Elmerülő, ami egy könnyen fogyasztható “kézikönyv” a leggyakoribb lelki problémákról. Az ismeretterjesztésen túl már itt is törekedtünk arra, hogy gyakorlatban hasznosítható tippekkel segítsük az olvasót.

A pszichológia másrészt egy eszköz: olyan alkalmazott módszerek és eszközök gyűjteménye, amelyek segítenek a mentális betegségek tüneteivel való megküzdésben, illetve a mentális egészségünk fejlesztésében. Mindkettőnek az alapja, hogy ismerjük a saját, egyéni, csak ránk jellemző helyzetünket, és a helyzeten túl önmagunkat: hogyan reagálunk egy-egy szituációban, mi okoz nehézséget, milyen belső erősségekre támaszkodhatunk, mi tölt fel igazán. Ez az alap önismeretünk fejlesztésével érhető el.

Ehhez igazodóan éreztük azt, hogy bár az Elmerülő - a visszajelzések alapján - hasznosnak bizonyult az általános ismeretterjesztésben, mellette épp olyan szükség van arra is, hogy tudjuk, mit kezdjünk ezekkel az információkkal a saját életünkben.

Ehhez a vizsgálódáshoz kínál útikalauzt új könyvünk, az Öntöző.

Az igényt erre Ti magatok láttátok; vagy a külső környezet jelezte számotokra? Esetleg mindkettő?

Annak a munkának, amit mi a Mélylevegő Projektnél végzünk, tagadhatatlan hátránya, hogy nem képes figyelembe venni az egyéni sajátosságokat, speciális helyzeteket, például, hogy egy mentális betegség az esetek többségében x következménnyel jár. Amikor ezt olvassa valaki, aki adott mentális betegséggel él együtt, de esetében nem járt x következménnyel, akkor értetlenül állhat az új információ előtt, összezavarhatja. Az ilyen széleskörű ismeretterjesztésnél ez sajnos elkerülhetetlen. Ennek a másik végpontja, ha az ember pszichológushoz fordul, hiszen ott elsősorban az egyéni sajátosságok kapnak szerepet. Viszont sokaknak nem áll módjukban pszichológushoz fordulni, vagy tartanak tőle valamilyen okból, számos ilyen visszajelzést kapunk.

Forrás: Mélylevegő Projekt

Az Öntöző önismereti munkafüzetünk éppen úgy készült, hogy ne az általánosságokról, hanem az olvasóról szóljon, egy önismereti folyamat felépítését követve (természetesen az egyéni tanácsadást, terápiát nem pótólva!). Ilyen szempontból a környezet jelezte az igényt, egy olyan munkafüzetre, mint az Öntöző, amivel mi is teljesen egyetértünk.

Az Öntöző címe magában is elég beszédes, sokat sejtet arról, hogy mi lehet a szándékotok, célotok vele. Mesélnétek mégis egy kicsit erről, hogy egyértelmű legyen? Miért ezt a címet adtátok a kötetnek, s hogy ezt hogyan fordíthatjuk le a hétköznapjainkra?

A cím az önmagunkkal való foglalkozásból jött. Kicsit távolabbról indítva: a mentális állapotunk olyan, mint egy kert. Ha ápoljuk, rendszeresen kertészkedünk benne, akkor valószínűbb, hogy egy rendezett, virágzó ligetünk lesz. Ha nem foglalkozunk vele, letagadjuk a jelentőségét vagy éppen a létezését, akkor is alakulni fog: gyomok, kártékony fajok könnyebben találhatnak otthont benne.

Bárhogyan is alakul a belső kertünk, az akár észrevétlenül is, de hatással lesz arra, ahogyan önmagunkhoz viszonyulunk, ahogyan a mindennapokban érezzük magunkat, és ahogyan a környezetünkkel bánunk.

Érdemes tehát megismerni, milyen állapotban van a kertünk, és szükség esetén rendszeresen visszajárni megmetszeni a hátráltató elemeket (pl. halogatás, perfekcionizmus csökkentése), és öntözni a benne található jót (pl. hatékonyságunk növelése, öngondoskodás). A könyv éppen ehhez ad segítséget.

Manapság - amikor a könyvesboltok polcai, az internet is rogyásig tele különféle önsegítő anyaggal, irodalommal - nem kockázatos egy hasonlóval előállni? Szerintetek miben tud egyedit, különlegeset adni az Öntöző?

Persze, kockázat mindig van, ha az ember valami újjal rukkol elő. Mi nagyon boldogok lennénk, ha nem lenne szükség arra, hogy az emberek önsegítő könyveket olvassanak, hiszen ez azt jelentené, hogy tökéletes környezetben nőhettek fel gyerekként, minden eszközt megkaptak ahhoz, hogy igazán ismerjék a belső világukat, kihasználják a bennük rejlő összes potenciált, különösebb nehézség nem érte őket, látják a pszichológushoz járás jelentőségét, és van is lehetőségük arra, hogy kimagasló minőségű szakemberhez járjanak, illetve a környezetükben is mindenki ezt teszi, így az ő elakadásaikat, régi sérelmeiket sem vetítik ki.

Forrás: Mélylevegő Projekt

Mindenfajta előképzettség nélkül, bárki számára könnyen befogadható mind az Elmerülő, mind az Öntöző. Előbbieken túl különlegessége még, hogy rendkívül grafikus. Ez közel sem egy fehér lapokkal teletűzdelt, fekete szövegű könyv. Az illusztrációk segítik a megértést, és szórakoztatóvá teszik a folyamatot. Nem találkoztunk még olyan pszichológiai könyvvel a magyar könyvpiacon, ami ötvözi a tudományosságot, a könnyen befogadhatóságot és mindezt erősen grafikusan teszi. Amire kifejezetten büszkék vagyunk, hogy az Öntöző ajánlóját az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization, WHO) főigazgatója írta.

A két eddigi könyvetek összeállítása, megírása szempontjából volt-e bármiféle különbség számotokra? Ha igen, akkor ez miben volt tetten érhető?

Az első könyvünk, az Elmerülő esetében a közösségi média tartalmainkból indultunk ki: megnéztük, milyen témák érdeklik a legtöbb embert. Ehhez természetesen a szakmai statisztikákat is csekkoltuk, pl. a mentális betegségek előfordulását. De a meglévő posztokbol indultunk ki, azokat bővítettük ki, dolgoztuk át, helyeztük koncepcióba. Az Öntözőnél teljesen a nulláról álmodtuk meg a koncepciót, ami egy újfajta kihívás volt, de sokkal nagyobb szabadságot adott, hogy olvasónak kedvező módon építsük fel a struktúrát.

Szülőknek szóló könyvek galériánkban!