Egyszerre voltunk terhesek, de az enyém elment

Borítókép: Egyszerre voltunk terhesek, de az enyém elment Forrás: pixy.org
Az egyiknek sikerül, a másiknak nem: két párhuzamos terhesség története.

Egy kerthelyiségben találkozott a társaság. Én a hatodik hétben jártam, és nem titkoltam a világon senki elől. Mondjuk nem is lehetett volna, mert amikor kijött a pincér, hogy felvegye a rendelést, rozéfröccs helyett limonádét rendeltem. Mindenki kérdően nézett rám, én pedig csillogó szemmel, lelkesen árulkodtam az állapotomról.

Ma már hallgatnék, mint a sír.

Szinti, a volt kolléganőm, aki Aperol Spritz-rajongó volt, vállalta velem az antialkoholizmus rögös útját. Szolidaritásból, mondta, nekem meg nem tűnt fel, mennyire kapóra jött neki a vallomásom. Csak magamat és áldott állapotomat dédelgettem, kihunytak az érzékeim más emberek vagy a külső történések irányába. Vidám volt az este, fogyott a bor és a limonádé, csevegtünk az élet legszokásosabb dolgairól. Szinti tíz éves fiáról mesélt, Csongor az új munkájáról, Tomi, az én barátom pedig zenekara legfrissebb felvételeiről. Harsányabb voltam, mintha hat fröccsöt ittam volna meg: talán soha korábban nem voltam ennyire felszabadult.
Hazamentünk, szeretkeztünk Tomival. Utána pisiltem, és a vécépapíron mintha rózsaszín csíkot pillantottam volna meg. Képzelődsz, intettem le magam, nincs ott semmi. És tényleg nem lehetett eldönteni.

Másnap megjött. Megkésett menstruáció volt, ahogy az orvos később elmagyarázta, nem volt még baba, csak egy üres petezsák. De én hetekig gyászoltam. 39 éves voltam, nem álltak már előttem korlátlan lehetőségek. Sőt. Olyan mardosó fájdalmat éltem át, amit nem ismertem, és amit véglegesnek tekintettem, s mint kiderült, nem véletlenül.

Mert az volt.

Egy hét múlva merészkedtem először utcára, és az első ember, aki szembejött velem, Szinti volt. A fia kezét fogta, a gyerek hevesen magyarázott valamit. Szerencsére nem vették észre szétsírt szememet, mert időben elbújtam egy kapualjba. Hihetetlen, gondoltam. Ez a nő a világ másik felén lakik, soha nem találkozunk a belvárosban, és most kibe kell belefutnom? Abba, akinek majd valamikor el kell mondani, vagy valahonnan, valakitől megtudja, hogy hát, a fecsegős Julinak, aki képtelen tartani a száját és kikotyogja, amit a bölcsek nem hiába titkolnak hónapokig, hát neki babája, az nem lesz.

Nyúlt az idő. Eltelt egy, majd két hónap. A sebek az elviselhetőségig hegedtek, elfedte őket a munka, a hajnali kelés, a mókuskerék. Aztán egyszer csak újra hallottam Szintiről. Közös barátunkkal ültünk be egy kocsmába, nyeltem megint a fröccsöt, mint kacsa a nokedlit. Hallottad, kérdezte. Szinti gyereket vár. Negyvenkét évesen! Ki hitte volna!

Gyors utánaszámolással hamar kiderítettem, hogy ott, akkor, a szórakozóhelyen már Szinti is terhes volt, és körülbelül ott tarthatott, ahol én. Megdermesztett a felismerés. Pedig nem jelentett semmi különöset, az események ilyetén egymásba folyása és különböző kimenetele mégis hatással van a legmateriálisabb lélekre is.

Felhívtam, hogy dumáljunk egyet.

Félénken, szinte bűntudatosan jött el. Ne viccelj, mondtam, nem te tehetsz róla, hogy nekem nem sikerült. Akkor is pokoli érzés, válaszolta. Annyira drukkoltam! Annyira örültem, hogy egyszerre sikerült nekünk! Égi jelnek éreztem, és már azt is elképzeltem, hogy majd együtt lökjük a hintát, és a két gyerek közösen homokozik a játszótéren.

Elmesélte, hogy Levi születése után nagyon szerettek volna a férjével még egy gyereket, de nem jött össze. Harmincas évei végére depressziós lett, és amikor egymás után kétszer is elvetélt, alig bírt reggelente kikelni az ágyból. Már a házassága is megingott, és akkor, váratlanul valamilyen felsőbb hatalom segítő jobbot nyújtott neki.

A baba jól van, simogatta meg domborodó hasát. Azért óvatos vagyok, de az orvosok csupa bíztatót mondanak. Minden rendben lesz, válaszoltam, mintha tisztában lennék vele, mi az univerzum szándéka velünk, percemberkékkel. Szomorúan nézett rám, de próbált mosolyogni. Nektek is biztos sikerül. Biztos, mondtam mindenféle meggyőződés nélkül.

Ez öt évvel ezelőtt volt. Szintinek született egy gyönyörű, egészséges lánya, azóta óvodás, és imád rajzolni. Nekem volt még egy vetélésem, aztán a nagy semmi. Az élettársam és én egy éve szakítottunk. Szinti és a férje ragyognak, egyre-másra osztogatják a Facebookon a fényképeket a kislány mindennapjairól. Tudjuk: az egyiknek sikerül, a másiknak nem.

De elég a közhelyekből. Nem leszek irigy. Ha úgy érzem, mégsem bírom visszagyűrni, majd törlöm Szintit az ismerősök közül a boldog családjával együtt.

Híres nők, akik nyíltan beszéltek a témában: