A londoni Michelle McGagh 10 éve gazdasági újságíróként dolgozott, de pénzügyi hozzáértése ellenére képtelen volt beosztani a saját jövedelmét. Egy szép napon úgy döntött, hogy egy éven át csak a legszükségesebbekre költ – és a tapasztalatait meg is írta egy könyvben. Ebből kiderül, hogy egy év alatt 23 000 dollárt – ami 6,7 millió forintnak felel meg – spórolt puritán életmódjával. Nézd meg, mire költött és mire nem:

„Megfigyeltem, hogy iszonyatosan sokat költök olyan dolgokra, amikre nincs is igazán szükségem: kocsmázásra, szép ruhákra, elviteles kávéra és így tovább. Ráadásul jelzálogot kell fizetnem és más komoly kiadásaim is vannak, amikre gondolnom kell.

Beszippantott a fogyasztói társadalom örvénye... De idővel elegem lett abból, hogy kicsúszik a pénz az ujjaim közül és elhatároztam, hogy új életet kezdek, és megtagadok magamtól mindent, amire nincs feltétlenül szükségem.

Ezeket a kiadásokat nem tudtam nélkülözni:

Jelzálog, közművek, egészségbiztosítás, szüleim segítése, jótékonysági kiadások, internet, mobiltelefon. Mindez nem egész 2000 dollárba (581 ezer forintba) került havonta.

Tisztálkodószerek (sampon, fogkrém, dezodor etc.), tisztítószerek, élelmiszer otthoni főzéshez. Minderre heti 35 dollárt (10 ezer forintot) szántunk a férjemmel.

Ezeket hagytam el:

Szórakozás: mozi, bárok, éttermek, elviteles kaja, kávéházak, utazások és finomságok a közértből. Edzőtermi kiadások. Új ruhák, parfüm, további szépségtermékek, fodrász. Közlekedési kiadások (taxi, tömegközlekedés és így tovább).

Ezeket az új szokásokat vezettem be:

# Mindenhova biciklivel jártam: munkába, meetingekre, a városon kívülre is. Piknikeztem a parkban, sátorral utaztam, ingyen kiállításokra és koncertekre jártam. A legegyszerűbb házias kajákat ettem, minden mást hanyagoltam, még a csokoládét is. Otthon edzettem (bár a mindennapos kerékpározásnak köszönhetően erre nem is volt olyan nagy szükségem).

# Megtanultam hatékonyan költeni élelmiszerre. Előre megtervezem, mit fogok ebédelni és vacsorázni és elkezdtem sütni. Régebben vacak szakács voltam, most már egész jól főzök.

# Nem fogom azt állítani, hogy könnyű volt – különösen az első hónap, amikor megpróbáltam úgy élni, mint addig, csak pénz nélkül. Időnként elfogott a kísértés, hogy hagyjam a csudába az egészet és álljak neki ész nélkül shoppingolni, rúgjak be egy bárpultnál vagy egyszerűen csak vegyek buszjegyet ahelyett, hogy biciklire üljek egy újabb szeles napon.

# Valami fontosat ugyanakkor megértettem: nem kell minden alkalommal kinyitnod a pénztárcádat ahhoz, hogy jól érezd magad.

# Rengeteg ingyenkoncerten és -fesztiválon vettem részt, végigsétáltam az összes parkot, amit csak tudtam, részt vettem millió utcai sporteseményen és több kiállítást láttam, mint valaha.

# Nyaraláskor végigbringáztuk Suffolk és Norfolk partjait a férjemmel és a sátrunkkal. Ha nem lett volna ez az egyéves projekt, sosem vágtam volna bele ebbe a túrába – és most alig várom, hogy újra ott legyek.

Voltak persze hátrányok is. Ezek hiányoztak a legjobban:

1. Az autentikus curry. Megtanultam ugyan főzni, de a currym még mindig messze van a tökéletestől.

2. Igazi virágok. Akkor jöttem rá, mennyire hiányoztak, amikor a barátaim virágcsokrokat küldtek a születésnapomra. Imádom őket.

3. Hidratálókrém. Nagy hiba volt, hogy nem írtam fel őket az alapvető szükségletek listájára. Az arcomon meglátszott az időjárás.

4. Parfüm. Embernek éreztem volna magam tőle, miután egyfolytában melegítőben és edzőcipőben kellett járnom a biciklizés miatt.

5. Buszozás. Jól jött volna esős-szeles időben, kiváltképp fontos meetingek előtt, amikor tényleg jól akartam volna kinézni.

Akárhogy is, egy év alatt sikerült az, ami első ránézésre lehetetlennek látszott: 23 000 dollárt spóroltam és részben előtörlesztettem a jelzálogomat. Micsoda öröm volt! Előtte azt hittem, 25 évig cipelnem kell ezt a terhet, de most már látom, hogy sokkal rövidebb idő alatt a végére járok akkor is, ha nem élek ilyen szélsőségesen önmegtartóztató életet.

Rájöttem arra is, hogy nincs szükségem a puccos ruhákra, amelyekre azelőtt annyit költöttem. Farmer, egy kis parfüm és hajvágás – ennél több nem kell. Amikor véget ért a kísérletem, nem rohantam rögtön a boltokba. Inkább meghívtam a barátaimat és a családtagjaimat egy sörre, hogy megköszönjem a támogatásukat. Aztán vettem egy repjegyet Írországba, ahol a nagypapám él.

De a legfontosabb tanulsága ennek az egy évnek az volt, hogy nyitottabb lettem a kalandokra és az emberekre. Megtanultam igent mondani. És már azt is tudom, milyen kevés kell nekem a boldogsághoz.

Te min, hogyan spórolsz?