Bombera Krisztina: változni és változtatni
Az önreflexió nehéz, kínlódós munka. Mégis elkerülhetetlen, ha az ember arra vágyik: olyasmit csináljon, amire ha egyszer majd visszagondol, méltónak tartja önmagához.
Számba vettem, mi igazán fontos nekem és mi nem. Mi szerez sikerélményt? Hogyan tudom a meglévő tapasztalatomat, tudásomat és készségeimet új formába gyúrni a régi értékeimmel? Egyszerűbben fogalmazva: friss kaját főzni a hűtőben lévő, jó állapotú maradékokból. (A kotyvasztás mágiája az egyetlen, amiben jó vagyok a konyhában, a családom őszinte elismerésére, jóízű eredménnyel.)
Vállalkozásba fogtam a legjobb barátnőmmel, Bondor Gabival, az ex-Wall Street-i vagyonkezelővel, aki egyébként – kis túlzással – a dzsungelben él a családjával Indonéziában. (Negyednapos időeltolódással dolgozunk egymással.) Értékmarketingcégünkkel olyasmibe vágtunk vele, amely ismeretlen terep volt mindkettőnk számára. Nekem például, az örök munkavállalói lét után, félelmetes volt a vállalkozás kockázata. Hogy vezetői utasítások helyett önmagamnak adom a feladatokat, mások által szabott határidők helyett a saját határidők önfegyelmével. Na jó, azért ez nem is mindig sikerül…