Zwack Sándornak saját bevallása szerint is boldog gyermekkora volt.

„Kiegyensúlyozott, boldog gyerekkorom volt Firenzében, ami szerintem egy gyereknek az egyik legideálisabb város, hiszen nem csak gyönyörű, de biztonságos is.”

Sándor hamisítatlan kozmopolita közegben nőtt fel: Olaszországban, olasz gyerekek között, magyar apa és angol anya gyermekeként, német dadussal. Magától értetődőnek tűnt, hogy a szülei nemzetközi iskolába íratják, ám mégsem így történt:

„Anyukám nem nemzetközi óvodába íratott be, hanem a kerületi intézménybe, ahová a helybéli gyerekek jártak. Közöttük, velük váltam én is igazi olasz gyerekké. Átvettem a szokásaikat, úgy éltem, azt csináltam, amit ők: fociztam, úsztam, vízilabdáztam. Persze így is kuriózumnak számítottam, már csak a nevem miatt is, mert a Zwack névben két olyan betű is szerepel (a z és a w), ami nincs az olasz ábécében és a Sándor név is ismeretlen ott.”

Mivel Olaszországról van szó, nem is olyan meglepő, hogy Sándor első gyerekkori emléke egy illat:

„Az egyik első és meghatározó emlékem egy illat: a frissen pörkölt kávé illata. Amikor reggelente anyukámmal kéz a kézben sétáltunk az óvodába és a környékre értünk, mindig nagyon erős kávé illat lengedezett a levegőben. Az intézmény ugyanis egy kávépörkölő üzem mellett volt. Számomra ez az illat azóta is az anyai szeretet illata és összekapcsolódik az anyukámmal.”

Sándor másik emléke egy, az életét azóta is traumatizáló esemény, négy éves korából. Az akkor történtek miatt a mai napig szorongásos tünetei vannak. Nézd meg, mit mesél erről!

Sándornak az édesanyjával nagyon szoros volt a kapcsolata, míg édesapjához kicsit más volt a viszonya:

„Anyukámmal nagyon szoros volt a kapcsolatom és persze apukámmal is, de vele máshogy, mert ő egy nagyon más generációhoz tartozott. Édesapám gyerekkora például még úgy nézett ki, hogy János nagypapám visszaért az irodából este 8-kor, amikor apám már pizsamában volt, kapott egy puszit, és elment aludni. „A gyerek látszódjon, de ne lehessen hallani” – őt is ennek az angol nevelési módszernek a szellemében nevelték fel, ez volt az ő hozott családi mintája, amelyen később is képtelen volt változtatni.”

Mi volt Zwack Péter sokat ismételt mondata, amit annyiszor elmondott, hogy az szinte beleégett a fia agyába? Miben maradt Sándornak hiányérzete édesapjával kapcsolatban? Nézd meg a beszélgetést!

Sándor már jellegzetesen modern apa, aki gyermekei születésének pillanatától kezdve mindenben aktívan részt vesz, és tudatosan ott szeretne lenni életük minden fontos pillanatában.

„Bár a nagyfiam, Pedro már tizenhat éves, mégis gyakran összeölelkezünk, a fizikai kapcsolat megmaradt közöttünk és én ennek nagyon örülök. Mint ahogy annak is, hogy intim dolgokat is elmond nekem. 5 éves kora óta mindig azt ismételgetem neki, hogy nincs az a rossz dolog, amivel ne fordulhatna hozzám, amiről ne beszélgethetne velem. Bármilyen problémáról is legyen szó, számíthat rám, együtt megtaláljuk rá a megoldást.”

Zwack Sándor elmeséli egy súlyos titkát is, amit azóta is nagyon szégyell. Mit tett, amire a mai napig is megbánással emlékszik vissza? Hallgasd meg a tanulságos történetet!

Amikor 1988-ban Sándor családja Magyarországra költözött, a tinédzser fiú egyáltalán nem beszélte a magyar nyelvet. Szülei ennek ellenére rendes, magyar iskolába íratták:

„Mindössze az „igen” és az „utca” szavakat ismertem. Pestlőrincen a Karinthy Frigyes Gimnáziumba jártam, tömegközlekedve Hűvösvölgyből, ami majdnem másfél órát vett igénybe. Minden reggel hatkor indultam, hogy ne késsek el.”

Sándor édesapja szigorú elveket vallott a gyereknevelést illetően:

„Ne érezd magad kiváltságosnak, neked, magadnak kell megküzdened a dolgokért” – ez volt apám alaptétele. Bejártam a szamárlétrát legalulról a szakmámban is: Londonban kezdtem egy borkereskedőnél targoncásként. Ötkor keltem, hatkor már a munkahelyemen voltam. Nem kaptam az apámtól pénzt, négy olasszal éltem együtt, egy kis lakásban. Volt, amikor mérges voltam rá, de ma már értem, miért csinálta és ugyanezt az utat fogom követni a saját gyerekeimmel is, mert úgy látom, ez a helyes.”

Sándor számára eleinte egyáltalán nem volt magától értetődő, hogy a családi cégben fog dolgozni.

Mi szeretett volna lenni Sándor eredetileg? Elmeséli!

„Amerikában éltem, amikor el kellett kezdenem azon gondolkozni, mit akarok és édesapám említette, hogy létezik az az opció, hogy én a családi vállalkozásban veszem át a stafétát. Apám mindig azt mondta, hogy nyilvánvalóan nagyon boldog lenne, ha valaki a gyerekei közül venné át tőle a céget, de ha nem így történik, akkor sincs vége a világnak. Mindig azt mondta: ha a fiaim szeretnének majd a cégnél dolgozni, akkor ennek feltételei lesznek: el kell végezni az egyetemet, végig kell járni a szamárlétrát, és három különböző cégnél kell dolgozni, mielőtt a vállalathoz jöhetnének. Ha bizonyítanak, akkor jöhetnek – mint ahogy az én esetemben is így volt.”

Sándornak van egy lánytestvére: Izabella, akivel a mai napig nagyon szoros a kapcsolata, ám gyerekként rengeteget civakodtak:

„A testvérem mindig jobb volt nálam, mindenben. És ezt ő sokszor az orrom alá is dörgölte, ezért sokat veszekedtünk. De most már nagyon jóban vagyunk, mert hasonló az értékrendünk, hasonlóan látjuk a dolgokat morálisan is.”

Sándor életében egyszer kapott pofont az édesapjától. Pont a húga miatt és nagyon igazságtalanul. Elmeséli, hogyan történt!

Sándor számára a család a legfőbb kincs:

„A család a legfontosabb dolog számomra. Ha nincs család, nincs boldogság. Ha nincs otthonod, ahol várnak téged a szeretteid, akkor nem teljes az életed. Én biztosan nagyon magányos lennék, ha nem lenne családom.”

Sándornak nemrég, 2021. június 14-én született meg a harmadik gyermeke, ezúttal egy kislány.

Mennyire és miben változtatta meg ez a késői apaság őt? Mit lát másként, mint 30 évesen, amikor első ízben apává vált? És mi a legnagyobb félelme kislányával kapcsolatban? Nézd meg a beszélgetést!

Sándor életében több fontos személy is volt, aki meghatározta világszemléletét, személyiségfejlődését, de a legfőbb minta az édesapja volt:

„Apám volt számomra a fő minta. Annak ellenére, hogy nem mindig figyeltem rá eléggé, a legfontosabb szavait ma is magamban őrzöm: „Minden helyzetben embernek kell maradni, úgy kell élni, hogy reggel tükörbe tudj nézni.”

Ha kíváncsi vagy, mit kíván gyermekeinek, mit üzenne gyermekkori önmagának és mitől fél leginkább Zwack Sándor, KATTINTS IDE és nézd meg a teljes beszélgetést vagy a Spotify-on is meghallgathatod.

A Zwack nevet említve nekünk, magyaroknak elsőre biztosan az Unicum ugrik be, de nézd csak meg, mennyi olyan magyar finomság van még, amit az egész világnak ismernie kellene!