Borítókép: Istenes Bence, az Unicef podcast-sorozatának második vendége: „Habzsolom az életet, mert rettegek, hogy egyszer csak véget ér” Forrás: Unicef Magyarország

Istenes Bence, az Unicef podcast-sorozatának második vendége: „Habzsolom az életet, mert rettegek, hogy egyszer csak véget ér”

Fiatal, tehetséges és kétgyermekes édesapa. Sokan a sikeres műsorvezetőt látják benne, ám egyáltalán nem ismerik. Nem tudják, hogy azért habzsolja az életet, mert iszonyatos halálfélelemmel küzd. Hogy hisz a sorsban, de abban is, hogy minden fejben dől el. Hogy nagy álmát adta fel a családjáért, mert azt szeretné, ha feleségével, Csobot Adéllal nekik sikerülne az, ami a szüleinek nem, és amelynek a sebét a mai napig hordozza. Az Unicef Magyarország Így lettem című podcast-sorozatának második vendége: Istenes Bence, a maga ember mivoltában.

A beszélgetés házgazdája Mészáros Antónia, akire korábban közéleti műsorok kemény, olykor talán kérlelhetetlen kérdezőjeként emlékezhetünk, de 4 évvel az utolsó műsora után ez a beszélgetés valami egészen más. A 10 részből álló első évadban igazán mélyre ható történeteket, könnyeket fakasztó emberi dilemmákat, érdekes sorsokat ismerhetünk meg.

Istenes Bence szülei még kisgyermekkorában váltak el, saját bevallása szerint önálló és csibész gyerek volt:

„Anyukám szerint eleven, a tanáraim szerint hiperaktív kisgyerek voltam. Imádtam feszegetni a határokat és hatalmas volt bennem a szabadságvágy.”

Miután szülei elváltak, a család Németországba költözött, ahol édesanyja egyedül nevelte Bencét és testvérét.

„Arra emlékszek, hogy a testvéremmel nagyon sokat voltunk egyedül és hatalmas űr volt bennem, hogy nincs velünk az édesapám.”

Mivel akkoriban még nem volt mobiltelefon, Bence és az édesapja levélben tartották egymással a kapcsolatot. Kint Bence másfél évig integrációs osztályba járt, hogy tökéletesen megtanuljon németül, utána rendes osztályba került, amire nehéz időszakként emlékszik vissza:

„Bajorország, vidék, kisfalu… Egyetlen idegenként, pimasz és eleven gyerekként igencsak fura volt a megítélésem, nagyon kilógtam a sorból.”

Ameddig ebben az országban vagy, húzd meg magad!
ordította egyszer az igazgató egy csínyemet követően.

Hogyan élt kint Bence, édesanyja és testvére Németországban? Mennyire érezték magukat kirekesztettnek? A teljes beszélgetésért kattints ide!

Bence már gyerekként is úgy emlékszik vissza magára, mint aki állandóan a figyelem középpontjában akar lenni, hangoskodik, bohóckodik, a konfliktushelyzeteket pedig humorral kerüli ki, de hogy ez minek a hatására alakult ki benne, a mai napig kutatja.

„Vezéregyéniség voltam és már gyerekkoromban kitűntem. Ma napig emlékszem rá, hogy hat-hétéves gyerekként gyurmázunk és megkérdezik tőlem, hogy az én gyurmám hol van, én meg teljes természetességgel felelem: Hát a plafonon. Hát valahogy ilyen gyerek voltam.”

Bence pár éve kezdte azt érezni, hogy valami nincs rendben vele, valami másra vágyik és más utat kell keresnie, ezért elkezdte figyelni önmagát, a teste jelzéseit. Az önismereti munka számára azért is fontos, mert rémálma, hogy az élete hirtelen véget ér és úgy gondolja, ennek a félelmének a gyökereit a gyermekkorában kell keresni:

Nagyon szeretek élni, pont emiatt van halálfélelmem is, hogy egyszer csak vége lesz. Az életigenlés és a szorongás, hogy mindent elveszíthetek egyik pillanatról a másikra, egyszerre van jelen az életemben.

Bence ma már kétgyermekes édesapa és visszatekintve, úgy gondolja, akkor vált végleg felnőtté, amikor szinte egy időben halt meg a nagypapája és született meg első gyermeke:

„A gyerekkorom végét a gyermekeim születése és a nagypapám halála jelentette. Egyszerre láttam az elejét és a végét az életnek.”

A műsorvezető a mai napig dolgozik magán és meggyőződése, hogy a gondolatainknak, az önmagunkba vetett hitnek teremtő ereje van. Bence már 14 évesen tudta, hogy televíziós műsorvezető lesz vagy legalábbis a média világában fog mozogni, nem is akárhogy:

„Hittem a gondolataim teremtő erejében, például mindig elképzeltem magam, ahogy ott állok az X-faktor színpadán. Hiszem, hogy minden fejben dől el. Mindig azt mondtam magamnak: Meg tudom csinálni és meg fogom csinálni! Elhiszem, hogy képes vagyok rá. Ha pedig valami mégsem jön össze, annak oka van, jel, hogy nem nekem való, másik utat kell választanom.”

S hogy mit gondol Bence a boldogságról?

„A legfontosabb, hogy megtaláld azt, amiben tényleg tehetséges és ügyes vagy. A másik az őszinteség, amely az előrehaladás kulcsa.”

Az őszinte, építő kritikát kifejezetten jól bírja, sőt, igényli! Adélnak és a barátainak azért különösen hálás, mert mindig visszahúzták, amikor el akart szállni és figyelmeztették, nem jó úton jár.

Sokan vetik Bence szemére, hogy neki bezzeg könnyű, hiszen édesapja vitte be a médiába és utána is sima út vezetett a televíziós műsorvezetésig. De elmeséli, hogy abban bizony rengeteg mélység, munka és kompromisszum volt.

„Ha tudnák, hogy hányan ordibáltak velem! De megérte, hiszen mindig is nevettetni, szórakoztatni szerettem volna az embereket – ez volt az álmom. ”

Ám van olyan álma, amelyről úgy érzi, végleg lemaradt és már csak egy következő életben lesz rá lehetősége.

Ha kíváncsi vagy, mi Bence álma, amiről úgy érzi, már lemaradt, kattints ide!

„Nagyon szerettem volna a német televíziózást, a kinti karriert, de meghoztam egy döntést és a családomat választottam. Mert én ott akarok lenni a gyerekeimmel, jó apa szeretnék lenni. Szeretném, ha együtt maradna a család, mert ez se nekem, se Adélnak nem adatott meg gyerekként.”

„Alapvetően hiszek abban, hogy a lelkek minket választanak. Tudják, miért születnek le hozzánk. A mi feladatunk, hogy segítsünk nekik, neveljük, terelgessük őket.”

Ha kíváncsi vagy rá, milyen apának tartja magát Bence és mi volt az a súlyos trauma, ami miatt átértékelte az egész életét, akkor kattints ide a teljes beszélgetésért!

Eszedbe jutottak a szüleid, a testvéreid, egy régi tanárod, edződ, barátod, szomszédod, vagy más kedves ismerősöd, aki sokat tett érted vagy fontos volt Neked gyerekkorodban? Valaki, aki hatással volt az életedre? Üzend meg neki, hogy gondolsz rá – egy virtuális UNICEF képeslappal! Küldheted e-mailben de posztolhatod a közösségi oldaladon is.

Nézd meg, kik azok a hírességek, akiknek tragikus gyermekkoruk volt!