Borítókép: Halász Judit, a Unicef podcastjának negyedik vendége: „Meggyőződésem, hogy minden gyerek egyformának születik!” Forrás: Unicef Magyarország

Halász Judit, a Unicef podcastjának negyedik vendége: „Meggyőződésem, hogy minden gyerek egyformának születik!”

Halász Judit évtizedek óta énekel, generációk nőttek fel a dalain. Biztos vagyok benne, hogy neked is van olyan emléked, ahogy lelkesen dúdolod vele a Csiribirit, a Micimackót vagy a Bóbitát. Az énekes-színésznő, aki a mindenki nagymamája címet is magáénak tudhatja, hetven felett is rendkívül aktív, de a magánéletéről, főként a gyerekkoráról nagyon keveset tudunk. A Unicef „Így lettem” című podcastjának negyedik adásában éppen ezért erről kérdezte őt Mészáros Antónia.

A beszélgetés házigazdája Mészáros Antónia, akire korábban közéleti műsorok kemény, olykor talán kérlelhetetlen kérdezőjeként emlékezhetünk, de 4 évvel az utolsó műsora után ez a beszélgetés valami egészen más. A 10 részből álló első évadban igazán mélyre ható történeteket, könnyeket fakasztó emberi dilemmákat, érdekes sorsokat ismerhetünk meg.

Halász Juditról nem is gondolnánk mást, mint hogy szereti a gyerekeket. Ám nem csak szereti őket, hanem értő figyelemmel is fordul feléjük, mert tudja, ez mennyire fontos. Judit úgy emlékszik vissza, hogy gyönyörű gyermekkora volt, annak dacára, hogy a második világháború közepén született és őrületes szegénységben éltek.

„Azért volt mégis csodás, mert rengeteg szeretetet kaptam és mert úgy gondoltam, bármi történik velem, anyámra lehet számítani, ő a bástya, ő megvéd engem.”

Persze a háború borzalmai nem múltak el benne sem nyomtalanul és bár pici gyerekként nem sokat értett a körülötte történő eseményekből, arra a hangra a mai napig emlékszik, amikor megérkeztek a Budapestet bombázó repülőgépek:

„Kétéves lehettem Budapest bombázásakor és hallottam, hogy jönnek a repülők és szerettem volna őket megnézni, a bunkerből kimenni, de nem engedték.

Érdekes módon a repülőzúgás a mai napig is megmagyarázhatatlan szorongással tölt el.
Forrás: Unicef Magyarország

Judit családjának bújtatniuk kellett az egyik családtagot, hallgasd meg, hogy miért és milyen vicces történet kötődik hozzá!

Judit első valódi emlékei már a háború utánról származnak.

„Emlékszem azt mondták nekem, hogy a háborúnak vége, már nincsenek katonák. Ám egyszer, amikor épp kint játszottam az udvaron, megjelent egy a kapuban. Rettenetesen megijedtem és lélekszakadva rohantam be a családomhoz. Amikor elújságoltam, hogy itt egy katona és be akar jönni, halálos csend lett. A nagymamám szólalt meg elsőnek: Biztosan a Feri – az ő legkisebb gyereke- érkezett meg a francia fogságból.”

Szerencsére Juditnak az édesapja is megmenekült és fantasztikus történetekkel érkezett haza az orosz frontról:

„Apámnak rendkívül jó humora volt. A történetei valójában tele voltak tragédiával, de úgy tudta őket elmesélni, hogy nevettünk rajta. El is határoztam később, hogy ezeket felveszem videóra, de mire oda jutottunk volna, már késő volt.”

Kíváncsi vagy, fennmaradtak-e végül az énekesnő édesapjának történetei? Nézd meg a teljes beszélgetést!

A háború után hatalmas volt a szegénység, nem lehetett kapni semmit, de Judit nem érezte ezt, mert ott volt neki a családja:

„Karácsonykor fa ugyan volt, gyertyák is égtek rajta és még a háború előttről megmaradt pár dísz is, de ajándékot hiába kerestünk volna. Amikor először kaptam ajándékot, arra nagyon emlékszem. Egy babakocsi volt. Amikor megszólalt a Jézuska érkezését jelző csengő, berohantunk a lakásba és már égtek a gyertyák. Csodaszép volt. De igazából az együttlét és a béke volt a legszebb benne.”

Judit gyerekként imádta a meséket, a legszebbeket és a legviccesebbeket a szlovák származású nagymamája mesélte neki:

„Azóta tudom, hogy azok a legjobb mesék, amiket az ember saját maga mesél az unokájának. A szlovák nagymamám saját történeteket mesélt, a másiknak lányregényei voltak, ő abból olvasott nekem.”

Judit nagyon jó gyerek volt, mert az akart lenni:

„Nagyon jó gyerek voltam, mert az édesanyámat nagyon szerettem és nem akartam neki fájdalmat, nehézséget okozni. A háború alatt, amíg édesapám a fronton volt, ruhákat varrt, hogy megéljünk valamiből és a háború után is egyedül nevelt, mert apám vidéken dolgozott.”

Hatévesen édesanyámnak szavaltam el azt a verset, amiben úgy éreztem, ő, én és az életünk is benne van.

Melyik volt ez a vers, amelynek aztán abban is nagy szerepe volt, hogy színésznő váljon Juditból? Nézd meg a beszélgetésben!

„Amikor elsős lettem, bérletet kaptam az Úttörő Színházba – ami a híres Várkonyi Művész Színház utódja volt-. A mai napig emlékszem az első darabra és az élményeimre: a bársonyfüggönyre, a piros bársonyszékekre, az aranyozott stukkókra, amelyek hihetetlen kontrasztban álltak a háború utáni szegénységgel. Olyan volt számomra a színház, mint másoknak a templom, vagy egy szentély.”

Judit számára a sorsdöntő színházi előadást a Pál Utcai Fiúk jelentette:

„Egyik barátnőmmel vettünk rá jegyet. Bokát Szabó Gyula, Nemecseket Békés Itala játszotta. És én akkor jöttem rá, hogy a színészet egy foglalkozás. Imádtam a verseket, rengeteg szavaló- és versmondó versenyen vettem részt és sorra meg is nyertem őket, de addig valahogy nem kapcsoltam össze a kettő: a verseket és a színészetet. Ott döntöttem el, a magam kilenc évével, hogy színész leszek.”

A színház mellett Judit életében a sport is nagyon fontos szerepet játszott. Csak kevesen tudják, hogy Európa bajnokságot is nyert az általa választott sportágban. Persze az odáig vezető út egyáltalán nem volt egyszerű, mert egyetlen gyermekként a szülei féltették és nem engedték kézilabdázni, atletizálni és evezni sem.

Kíváncsi vagy, hogy Halász Judit végül melyik sport szerelmese lett, amellyel aztán bekerült az ifjúsági válogatottba és megjárta az Európa Bajnokságot is? Kattints ide!

A színészet és a sport egy darabig párhuzamosan volt jelen Judit életében, de aztán egy súlyos baleset miatt döntenie kellett: folytatja a Színművészetit, ahová felvételt nyert vagy élsportoló lesz.

„Ez fordulópont volt az életemben. Bár a döntés nem volt olyan nehéz, hiszen kisgyerekkorom óta arra készültem, hogy színész leszek.”

A szülei támogatták Juditot a döntésében, hogy színész legyen, egy feltételt azonban szabtak neki.

Vajon mi volt ez a feltétel? Nézd meg a beszélgetést és megtudod!

Amikor Judit elkezdett koncertezni és gyerekverseket énekelni, akkoriban született meg saját gyermeke és az anyaság megváltoztatta.

„Színészként az ember eltakarja magát a többiek elől, fél, hogy a közönséggel találkozzon, hiszen nem tudja, mit gondolnak róla. Én bezárkóztam. Ám amikor a gyermekem megszületett, ez megváltozott, anyatigris lett belőlem.”

Színésznőként, a pályája csúcsán Juditnak is nehéz volt összeegyeztetni, hogy a saját gyermekével legyen, figyeljen rá, miközben esténként színpadra lép.

Nézd meg, mit mesél erről!

Már ismert színésznőként Juditnak nagy álma volt, hogy Illésék írjanak neki dalokat:

„A szívem vágya az volt, hogy olyan dalokat énekeljek, amilyeneket az Illésék és Bródy szövegei is nagyon tetszettek, de nem akartak nekem dalokat írni. Aztán mégis megszületett a Csiribiri és akkora sikere lett a rádióban, hogy állandóan azt játszották. Aztán pedig jött a Micimackó. És aranylemezem lett.”

Akkoriban keresték meg Juditot, hogy csináljon gyerekkoncertet, de elutasította a felkérést:

„Hogy képzelitek? Soha életemben nem voltam még úgy színpadon, hogy csak énekelek. Hát mi lesz ott?- kérdeztem, mire a válasz:

Semmi, fogod a mikrofont és elénekled a dalokat, mi meg lekísérjük.

A koncertjein Judit rengeteg dolgot tanult meg a gyerekektől és nagyon megszerette őket.

„Megtanultam, hogy figyelni kell rájuk, és hogy az a gyerek rosszalkodik, akire nem figyelnek. Meggyőződésem, hogy minden gyerek egyformának születik, a változást a környezet idézi elő, az a világ, amely körülveszi őket és az emberek, akik körülöttük vannak.”

Milyen anyának tartja magát Halász Judit? Mit gondol a technikáról, a kütyüzésről? És mit üzen gyermekkori önmagának? KATTINTS IDE és nézd meg a teljes beszélgetést! Vagy hallgasd meg a Spotify-on!

Eszedbe jutottak a szüleid, a testvéreid, egy régi tanárod, edződ, barátod, szomszédod, vagy más kedves ismerősöd, aki sokat tett érted vagy fontos volt Neked gyerekkorodban? Valaki, aki hatással volt az életedre? Üzend meg neki, hogy gondolsz rá – egy virtuális UNICEF képeslappal! Küldheted e-mailben de posztolhatod a közösségi oldaladon is.

Halász Judit szerint az értő figyelem az egyik legfontosabb dolog, amire a szereteten kívül a gyerekeknek szüksége van. Nézd meg, mely programok adnak minőségi időt az együttlétekhez!