Zoli, vagy ahogy legtöbben ismerik, Fördős Zé ezer szállal kötődik a gasztronómiához: nem csak azért, mert vendéglátós családba született, hanem azért is, mert gyermekkora legmeghatározóbb élményei is többnyire ízekhez köthetők, például Joli mama fánkjához, melynek ízét és illatát a mai napig próbálja újraalkotni vagy ahhoz a kovászos uborkához, amelyet édesanyjával a piacon járva kapott egy kofától.

Zoli már óvodás korában bejárt a nagymamája és édesapja által közösen vezetett étterembe, na nem oda, ahol a vendégeket kiszolgálták, hanem a konyhába, ahol az igazán lényeges dolgok történtek. Zé, saját bevallása szerint tulajdonképpen egy étteremben nőtt fel, ami akkoriban számára egészen csodálatos világnak tűnt:

„Már akkor nagyon tetszett az egész atmoszférája. Nagy volt a pörgés, és nekem ez a világ tetszett meg gyerekként. Ovi után mindig be akartam menni, és persze mindig láb alatt voltam, gyakran rám is szóltak, hogy ’Zolika, állj már félre, hagy dolgozzon a pincér!’.

Kíváncsi vagy, Zoliéknál ki főz a legjobban és ő kinek a főztjéért rajong gyermekkora óta? Elárulja!

Annak ellenére, hogy a felmenők vérbeli vendéglátósok voltak, Zolit soha nem próbálták rábeszélni, hogy neki is ezzel kellene foglalkoznia. A szülei lazán kezelték a gyereknevelést és nem érdekelte őket, milyen hivatást választ majd a fiuk.

„Boldog, felhőtlen gyerekkorom volt, a szüleimnek köszönhetően. Nem erőltettek semmit. Hagyták, hogy gyerek legyek, kísérletezgessek, játsszak és úgy gondolták, ha eljön az ideje, majd megtalálom, hogy mivel szeretnék foglalkozni.”

Zolit nem érdekelték soha a tárgyak, a nagy vagyon, soha nem függött tőlük. Mindig is az emberekre, a gondolataikra, a véleményükre volt kíváncsi.

Nemrég azonban megdöbbentő dolog derült ki Zéről egy személyiségteszten, ami még őt is meglepte. Nézd meg, mi volt ez!

Zé szerette volna kipróbálni a teljes szabadságot, a függetlenséget, ezért 21 évesen Ausztráliába költözött, eredetileg két hónapra, amiből aztán kilenc lett. Sikerült beilleszkednie, munkát is szerzett, sőt, még kocsit is vett. Csak azért nem maradt, mert rájött, hiányzik a családja, a barátai.

„A szüleimtől azt tanultam meg, hogy nem kell mindenkinek megfelelnem, vagy más által kijelölt cél felé haladnom, és hogy útközben is lehet módosítani. Meggyőződésem, hogy mindenki jó valamiben, legfeljebb még nem kísérletezett eleget és nem találta meg, amiben kiteljesedhet.”

Zoli többféle sportot is kipróbált, a karate egyik ágában kifejezetten tehetséges volt, ám élete első edzőtáborában az egész jövőjét meghatározó dologra jött rá önmagával kapcsolatban. Elmeséli, mire!

Zé végül a siklóernyőzésben, mountainbike-ozásban, terepfutásban, jellemzően a magányos sportokban találta meg önmagát. Vajon így van ez a munkájában is?

„A csapatmunkát meg kellett tanulnom. De nem akartam soha, hogy rólam szóljon minden és szerencsére könnyen belátom, hogy mikor van szükség kooperációra. A Street Kitchen-ben nem vívok egyéni harcot, a csapatnak én egy nagyon pici kis darabkája vagyok.”

Zoli az autoritást, a szabályokat mindig is nagyon nehezen tűrte, de tisztában van vele, hogy a társadalomban szükség van rájuk.

„Az volt mindig is a célom, hogy egy olyan világban, ami tele van szabályokkal és autoritással, meg tudjam őrizni a saját egyéniségemet és képes legyek együttműködni. Amikor kell, persze elfogadom és követem a szabályt, viszont utána fogom magam és elmegyek siklóernyőzni, ahol az én szabályaim működnek. Mindezt felnőttkorra sikerült elérnem, de az ovis Zolika még nem vágta, hogy ez neki problémát jelent.”

Milyen gyerek volt Fördős Zé? Vajon olyan társasági lény, aki már akkor is szeretett szerepelni? Hallgasd meg, mit mesél erről és garantáltan le fog esni az állad!

Zoli felnőtt korában kezdte el analizálni önmagát és választ keresni a miértekre és eközben jött rá arra, mi az ő legnagyobb feladata az életben. A változásra, változtatásra az élet is rákényszerítette:

„Visszahúzódó voltam, és egyszer csak azt vettem észre, hogy már semmi sem működik körülöttem. Akkor éreztem, hogy változtatnom kell. Amikor tönkrementünk, egzisztenciális kérdéssé vált, mi fog velünk történni a jövőben, ezért arra gondoltam, mi lenne, ha egy kicsit megerőltetném magam. Akkor jött az ötlet, hogy ha már ennyire szeretjük a gasztronómiát , meg ennyire fontosnak tartom, hogy az emberek otthon megtanuljanak főzni, akkor az öcsémmel készíthetnénk főzős videókat, és azt láttuk, tetszik az embereknek.”

Zoli sokáig álom gyerek volt: általánosban és a középiskolában is jól tanult, a szülei pedig beigazolódni látták a koncepciójukat, hogy nem kell vele arról beszélgetni, mi legyen, ha nagy lesz, hiszen járja a maga útját.

Ám akkor jött a sötét kamaszkor és Zoli életében minden megváltozott. Hogyan kezelték őt a szülei ebben az időszakban? Mi az, amit Zoli biztosan másként csinál majd a saját gyermekével? Nézd meg a beszélgetést!

Zoli végül a televízióba is bejutott, tulajdonképpen akaratán kívül:

„A Konyhafőnökbe az utcáról, outsiderként lettem bevonva. Nem tanultam tévézést, nem jártam beszédtechnika órákra. Nekem az egészhez az adott muníciót, hogy ehhez a szakmához semmi közöm, tulajdonképpen ez tesz lazává, és ezért nem görcsölök. Nem kell hoznom egy elvárt szintet, nem kell bizonyítanom, nincs rajtam teher. Egy dolgom van: önmagamat kell adnom.”

Zoli látszólagos lazasága mögött azonban nagyon sok szorongás és önismereti munka van:

„A mai napig nagyon sokszor analizálom magamat és a mai napig tetten érem azt a szorongó Zolikát, aki voltam gyerekként. Azt érzem, hogy ez a személyiségjegy nem eltűnt, hanem kordában van tartva. Nekem az a nagy személyiségfejlődés sztorim, hogy ezt én magamban helyre tudtam tenni.”

Hogyan dolgozott önmagán Fördős Zé és mit gondol arról, hogy végül mi segített neki abban, hogy ne csússzon félre az élete a zűrös éveiben? Őszintén mesél róla!

Zoli életében mindig is meghatározó szerepet játszott az édesapja:

„Édesapám gasztronómiai vállalkozása volt a példa és a cél, hogy ott tevékenykedjek. Korán jött az elképzelés, hogy üzletileg az édesapám társa legyek. Megbíztam benne, jó volt a kapcsolatunk, emberileg és szakmailag is referencia volt számomra. Felnőttként is azt láttam, hogy van egy sörözője, ahová be tudok járni dolgozni, indított egy catering vállalkozást, ahol én pincérként már 14 évesen besegítettem. Pohárleszedőből a ranglétrát végigjárva csoportvezető szintig jutottam és végül társak lettünk apuval.”

Zoli számára édesapja egy referenciapont a mai napig, mégsem ő a példaképe. Mi lehet ennek az oka? Mi az, amivel nem tud azonosulni vele kapcsolatban?

Zoliban hatalmas a szabadságvágy, talán ezért sem meglepő, hogy ha választania kellene a karrier, a vagyon és a szabadság között, akkor habozás nélkül az utóbbit választaná:

„Ha azt mondanák, hogy elvesznek tőlem mindent, amit eddig felépítettem, és a pénzt is, amit eddig összegyűjtöttem, viszont megtarthatom a siklóernyőzést, a természetjárást, az utazást vagy garantálják nekem, hogy nagyon sikeres leszek, nagyon sok pénzt fogok keresni, de soha többet nem bringázhatok meg siklóernyőzhetek, akkor nem lenne kérdés, hogy a fenébe vesszen el minden, amit felépítettem, csak hagyják meg a szabadságom. A csönd, a természet, az erdők, a hegyek. Ez vonz ma is.”

Zoli két évvel fiatalabb húga már háromgyermekes édesanya és Zoli ezért is hálás a szüleinek, mert nem kérdezgetik tőle, hogy ő mikor alapít már végre családot.

Mit gondol Zoli a gyermekvállalásról, hogyan képzeli el magát apaként? Elárulja mindezt valamint arról is beszél, hogy milyen konkrét lépéseket tett már a gyerekprojekt ügyében és mi a legnagyobb félelme ezzel kapcsolatban!

Zoli bakancslistáján a gyermekvállaláson kívül még sok dolog szerepel, de úgy gondolja, ezekről még egyáltalán nem késett le:

„Nagy vágyam, hogy igazán magas hegyek csúcsára eljussak és repülésben is szeretnék még elmélyedni. Hatvanévesen a Namíbiai sivatagban képzelem el magam, ahogy vitorlázó repülővel ezres háromszögeket repülök. Persze a Föld körül megtett pálya is megfelelne, csak annyi kikötésem lenne, hogy mindenképpen térjünk vissza a Földre.”

Ha kíváncsi vagy a teljes beszélgetésre, KATTINTS IDE és nézd meg a teljes beszélgetést vagy hallgasd meg Spotify-on!

Szülőnek lenni az egyik legszebb, egyben legnehezebb feladat. Nézegess elgondolkodtató idézeteket a gyereknevelésről!