Azért hívtak be a műsorba, hogy beszélgessünk az érintés és az ölelés jelentőségéről. Nem sok időnk volt, és persze bennem is megvolt az első élő adás drukkja. Valljuk be, a tévés jelenlétet is tanulni, szokni kell, hogy az ember teljességében jelen tudjon lenni.

De talán nincs ez másként a párkapcsolatainkban sem. Ott is elsődleges fontosságú a jelenlétünk, és annak minősége. Nem mindegy, milyen energiával ölelünk, vagy érintünk, hiszen belépünk az emberek intim terébe, és hatást gyakorlunk rájuk. Ha nem megfelelő a szándék, akkor nem is lehetséges az elképzelt, kívánt hatás elérése.

Kezdjük az elején. Mi kell egy jó érintéshez, egy jó öleléshez?

Szükséges a bizalom, és a biztonságtudat. Önmagunk és a társunk felé. A jó érintéshez kell ez a duális stabilitás. Önbizalom és megfelelő szándék. Igen, de mi a helyzet, ha sérülést szenvedtünk érzelmi kapcsolatainkban, kezdve édesanyánktól, édesapánktól, és ezt folytatjuk társas kapcsolataink bármelyikében? A sérülések feldolgozása függ az egyén személyiségétől, és attól is, hogy milyen eszközöket, tudást kapott a gyermekkorától kezdve adott stresszel való megküzdésre.

Az ölelésben „megfogalmazódik” lelkivilágunk, s benne van a teljes lényünk. Még akkor is, ha épp azzal, hogy valójában távol maradok tőle. A jelenlétünk minősége megmutatja sérüléseinket, hozzáállásunkat az öleléshez, az intimitáshoz, a befogadáshoz. Megmutatja azt is, milyen minőségű az ősbizalmam, a biztonságtudatom. A megélésem, jelenlétem minősége tükörként is értelmezhető, amibe belenézve megérthetjük, mivel van dolgunk a lelkünk mélyén. Egészen a kötődési minőségünk mélységéig nyúlhatunk, hogy kellő önmunkával megéljük a biztonságos érzelmi kötődés lehetőségét, és ezáltal a harmonikus, egészséges párkapcsolatot.

Általában nem vagyunk tudatában, de mindig valamilyen szerepet vállalunk az ölelés során. Lehetek adó, megtartó, biztonságot nyújtó szerepben. Lehetek befogadó, mely során egyik alapszükségletem elégül ki. Lehetek félénk, bizonytalan, szorongó, aki ugyan adja a testét, de képtelen lelkileg, érzelmileg jelen lenni, megélni, átélni az ölelés és az intimitás tápláló pillanatát. Ez utóbbi is többféle formában tud megjelenni.

A két szélsőség egyik pólusa a teljes elutasítás, elhatárolódás az érintkezés, az ölelés, az intimitás iránt. Őket hívjuk távolságtartónak. A másik pólus a túláradó igény folytonos kielégülésének szükséglete. Őket pedig matricának, ragacsnak, needy-nek.

Mindkettő alapja a belső szorongás, melyet személyiségüknek megfelelően igyekszenek csillapítani.

Furcsa módon - vagy talán mégsem - a tudatunk legfontosabb feladata az önvédelem, és ezen kontextusban értelmezve a stresszel való pillanatnyi megküzdés. Tehát szorongó helyzetben nehezünkre esik a jelenlét, miközben valójában a stresszhez, a belső feszültségünkhöz kapcsolódunk, ezzel ellehetetlenítve a jelen csodás pillanatát, és az ölelésben, érintésben kapcsolódó két lélek töltését, megerősítését, szerethetőségét.

Az ölelés során három fő helyzet alakulhat.

Az első, amikor két kiegyensúlyozott egyén ölelkezik. Ilyenkor lehetséges a teljes értékű kapcsolódás és megélés, befogadás, és kialakul az intimitás.

A második, amikor az egyik fél jelenléte erősebb, és vállalja a segítő, a megtartó szerepét, a másik fél pedig tudja, hogy „gyengébb”, és megengedi, hogy támaszkodjon a segítőre, akár erőt, bátorságot merítsen a másik erejéből, alázatából, megtartó képességéből. Ebben is megjelenik a szeretet, a törődés, a gondoskodás és az intimitás lehetősége.

A harmadik, amikor az egyik, vagy mindkét fél elutasító. Félelem, bizonytalanság van a térben, és a feleknek nehezükre esik az intim terébe engedni-fogadni egymást. Az ölelés fizikailag ugyan megtörténik, de a lélek zárt marad. Ez maga a gesztus: „megtettem a dolgom”, de ennyi. Nem kívánok, nem tudok kapcsolódni. Jelzem, távol maradok, és tőled is azt várom, maradj távol! Az ilyen minőség üres marad, nem történik érzelmi tranzíció, így az ölelés értelme értelmetlenné válik. Ez utóbbi esetet érdemes elkerülni. Ha azt érezzük, nem szeretnénk érintkezni, merjünk nemet mondani, megtartani saját határunkat, így elkerülve a kényelmetlen szituációkat.

Fontos, ha vágyunk az érintésre, az ölelésre, merjük kifejezni, teret adni neki, és kezdjük el gyakorolni a bizalmat. Minden egy kis lépéssel kezdődik, így a lelki-érzelmi nyitás képessége is. A megelőlegezett bizalom, és némi bátorság segít megtapasztalni a befogadó minőséget és a teljes megélést. Vagy akár az intimitást.

Szeretetteljes ölelést és érintést kívánok Nektek tudatos jelenléttel!

Ha szeretnél még többet tudni a témáról, az intimitáshoz vezető útról, a harmonikusan működtethető párkapcsolatról, készültem nektek egy előadássorozattal Intimitás Workshop néven. Kattints ide bővebb információért.

Galériánkban az ölelés gyógyító hatásáról: