Bori néhány évvel utánam érkezett a céghez, én pedig azonnal hasra estem tőle. Tekintélyt parancsoló, oroszlánsörényű, jeges tekintetű nő volt született hatalmi ambíciókkal. Az egyetlen probléma az volt, hogy mindezt nem rejtette véka alá, ezért a főnökünk mindent megtett, hogy Bori gátlástalan természetét minél inkább korlátok közé szorítsa.

Pedig az az igazság, hogy még ő is félt tőle.

Bori gyorsan ráérzett, hogy könnyű préda vagyok – ma már látom. Akkor csak tetszett, hogy ez a gyönyörű, gránitkemény nő épp velem barátkozik. Gyakran mentünk kávézni, ebédelni, Bori a kollégáinkat szidta, úgy egyáltalán az egész élet jelenlegi berendezésével komoly baja volt. Hát persze, hiszen nem kapott a képességeinek való lehetőségeket. Legalábbis ő így érezte. Aztán egyszer mégis ellenem fordult.Az ok? Azt hiszem, az volt a bűnöm, hogy elmentem kávézni egy másik lánnyal. Olyannal, akit Bori gyűlölt. Az ő szemében ez rettenetes árulás volt. De az is lehet, hogy egyszerűen csak gonosz volt, bárminemű komolyabb ok nélkül. Nem érzékeltette velem közvetlenül, hogy én is a célpontjává váltam, csak szép csendben nyomozni kezdett.

Sosem felejtem el, egy szerdai nap volt. Bori bejött a munkahelyünkre, és szokatlanul elégedetten mosolygott. Kedves volt a többiekkel, szorgalmasan végezte a rá eső feladatokat. Aztán bejött hozzám. Már abból éreztem, hogy felhő telepedett a napra, ahogy megállt fölöttem.- Te Vanda – mondta mézesmázosan. – Sétáljunk egyet.A hanghordozása fenyegető volt, és valahogy rögtön tudtam, mit akar mondani.A parkban egy padon ülve mesélte el hosszúra nyújtva, hogyan szedte ki Melindából, a volt osztálytársamból az információkat. Kéjjel taglalta, mit tudott meg, én pedig nemes egyszerűséggel elájultam egy mondat közepén. Nem nagyon találkoztam addig az emberi gonoszsággal. Tizenhat éves koromban kerültem összetűzésbe a törvénnyel. Rákaptam a drogra: igen, ez az igazság. Nekem a szüleim korán meghaltak, a nagymamám nevelt, nagyon sok mindent pótoltam a szer okozta gyönyörrel. Amikor már mélyre csúsztam, betörtem a keresztapám házába, és elloptam a spórolt pénzét. Alig emlékszem azokra a hónapokra, de arra igen, hogy a keresztapám nem haragudott, csak sírt és magához ölelt. Épp az ő határtalan nagylelkűsége vezetett rá, hogy szakítanom kell a kábítószerrel, különben a semmibe vezet az utam. Elmentem egy rehabra, és sikerült leszámolnom a korábbi életemmel. Tizenkét éve nem nyúlok semmilyen szerhez, még alkoholt sem iszom.

Az ő szemükben a rendes, becsületes Vanda vagyok. Néhány hónapja találkozgattam Gergővel, akit egy társkeresőn ismertem meg, és akinek szintén nem meséltem el, mit tettem. Úgy éreztem, a lehetőségbe is belehalok, hogy Bori szétkürtöli a múltamat.

Minden nap rémálommá vált számomra. Bori ettől kezdve apróbb szívességeket kért tőlem a pénztől kezdve az ingyen munkáig. Sosem mondta, hogy mi várhat rám, ha nem engedelmeskedem, de pontosan tudtam, hogy nem kegyelmezne. Így a rabszolgája lettem, még úgy is, hogy felmondtam a munkahelyemen. Ezután telefonon keresztül zsarolgatott, nem is az anyagi haszonért cserébe: egyszerűen élvezte, hogy a markában tart. Egészen addig csinálta, amíg Gergővel végül komolyra nem fordult a kapcsolatunk, és egyszer elmeséltem neki, mivel töltöttem az időmet tizenöt-tizenhat éves koromban.

- Csak nem képzeled, hogy ezért elhagytalak volna – álmélkodott, amikor a kételyeimet is megosztottam vele, én pedig hirtelen rájöttem, hogy teljesen felesleges volt hónapokon át Boritól rettegnem. Az emberek megbocsájtják, amit fiatalon elkövettél. Úgyhogy ettől kezdve nem vettem fel a telefont. Bori pedig néhány hét múlva megkereste Gergőt Facebookon. „Olyan dolgokat kell megtudnod a barátnődről, amire talán nem vagy felkészülve.” – kezdte, de Gergő csípőből visszaírt. „A drogra és a betörésre gondolsz?”

Bori nem írt neki többet. Később hallottam, hogy felmondott ő is, és egy másik városba költözött. Csak remélni tudom, hogy soha de soha nem kap a kezébe igazi hatalmat. Isten óvjon mindannyiunkat, ha így lesz.

Galériánkban öt sztárt találsz, akik a barátjuk exével randiztak!