Anyósom el akarja szeretni mellőlem a gyerekem

Borítókép: Anyósom el akarja szeretni mellőlem a gyerekem Forrás: Getty Images (Morsa Images)
Tisztában voltam vele, hogy egy gyerek érkezése megváltoztatja az egész család dinamikáját. De hogy minden a feje tetejére áll, hogy az anyósom anya akar lenni, én pedig bejárónő és szoptatósdajka pozícióba kényszerülök… Nah, arra álmomban sem gondoltam volna. Olvasónk, Kriszta története.

Édesanyám a tinédzserkorom elején elhunyt. Gábor, az osztály legjobb tanulója lett a támasztékom azokban a nehéz időkben. A mély barátságból szerelem alakult ki, majd eljegyzés, végül házasság. Gábor családja a legkiegyensúlyozottabb szövetség volt, amibe engem is könnyedén befogadtak első perctől fogva. Olyan egyensúly jellemezte a kapcsolatunkat, amit semmi nem tudott kibillenteni. Mindaddig, amíg meg nem született a kislányunk.

Anyósom két fia mellé mindig is szeretett volna egy harmadik gyermeket, egy kislányt. Ez nagy bánatára nem adatott meg. Mikor megtudta, hogy első unokája lány lesz, madarat lehetett volna fogatni vele. A várandósságomat a szívén viselte. Bármit kívántam megfőzte, a babakelengyét hipp-hopp összeállította, csak kapkodtam a fejem, mennyire rutinos. Azonban ez a lelkesedés Lili megszületése után sem csillapodott.

Azóta, hogy hazaértünk a kórházból szinte közelharcot vív az etetésért, a büfiztetésért, a pelenkázásért, a ringatásért, az altatásért, a sétáltatásért. Kezdetben azt hittem, hogy csak beképzelem, hogy csak a gyermekágyi hormonoknak köszönhetően érzem azt, hogy elfelejti, hogy én vagyok Lili anyukája, ő pedig „csak” a nagymamája. Egyre többet tartózkodott nálunk, versenyhelyzetet alakított ki. Mintha egyfolytában azt akarta volna bizonygatni, hogy ő hamarabb meg tudja sírás után nyugtatni a kislányom, hamarabb el tudja altatni és, hogy nála többet, több fajtát is eszik. Mintha az lenne a célja, hogy bebizonyítsa, hogy az unokája számára nagymamaként ő legalább olyan fontos, mint én édesanyaként.

Nem az zavar, hogy imádja Lilit. Természetes dolog, hogy nagyszülőként kialakul egy szoros kötődés. De ez már több annál. Ez beteges! Mintha egy anya-gyermek komplexusa lenne.

Majdnem egy év telt el mire Gábor is beismerte, hogy az anyja rivalizál velünk. Egy alkalommal, amikor a közös játékból minket a szülőket mindenféle trükkel ki akart zári - kisajátítva ezzel a kicsi figyelmét - eldöntöttük, hogy meg kell húznunk a határainkat.

A találkozások számát heti egyre csökkentettük, de minden egyes alkalomkor küzdenem kell, hogy ne szóljak be neki. Bevallom egyre nehezebben viselem a viselkedését. A leginkább az bosszant fel, amikor a másfél éves kislányunkat kérdezgeti arról, hogy „Anya és Apa miért nem hagy itt Téged a mamikánál egész hétvégére?”. Lili még mindig anyatejes. Nem érti meg, hogy jelenleg ez még nem opció. Bevallom nem is akarom, hogy opció legyen.

Rettegek attól, hogy galád módon telebeszéli a gyerekem fejét. Félek attól, hogy a vágyott leánygyermek pozícióját az unokájával akarja betöltetni. Kétségbeesek már csak a gondolattól is, hogy az anyósom elszereti tőlem a gyerekem. Gyűjtöm a bátorságom ahhoz, hogy egy szakembert vonjak be a családi béke visszaállításához.

Tudod mi a legkellemetlenebb ajándék, amit anyóstól kaphat az ember lánya? A galériába megmutatjuk.