Ez a cikk a Gyereklélek magazin egy korábbi számában jelent meg.

Kozma-Vízkeleti Dániel család- és pszichoterapeuta, klinikai szakpszichológus szerint egy rátelepedő szülő (mert legyünk igazságosak, nem csak anyákról, hanem apákról is lehet szó) legfőbb ismérvei közé tartozik, hogy szeretne mindenbe belelátni és mindent meghatározni. Ezt egyszerre éri el direkt (folyamatos rákérdezés, utánajárás) és indirekt eszközökkel (a gyerek holmijának ellenőrzésével, átkutatásával, a leveleibe, üzeneteibe való bepillantással). Totális kontrollt gyakorol, ami erős érzelmi befolyásolással egészül ki: az ilyen szülő a legapróbb ellenszegülést is bűntudatkeltéssel torolja meg, sőt, ezt a fegyvert olyankor is képes bevetni, amikor a gyerekben föl sem merül az ellentmondás lehetősége. Mondjuk anyuka egyszerre két inget is vásárol a fiának, és amikor az az egyiket fölveszi, a mama számonkérő hangsúllyal megkérdezi: „A másik talán nem tetszik?”

Mindenki

Kozma-Vízkeleti Dánielnek az a szakmai hitvallása, hogy kapcsolati kérdéseken úgy a leghatékonyabb dolgozni, ha a történet összes szereplője jelen van. Érdemes, sőt, szükségszerű elhívni terápiára a szülőt, akinek olykor elég csak annyit mondani, hogy „közösen szeretnénk gondolkodni az életünkről, és jó lenne, ha te is jönnél, hiszen te is része vagy”. A rátelepedő szülő ugyanis a saját szorongása miatt legalább annyira segítségre szorul, mint azok, akik éppen tőle szenvednek.

Történet

A rátelepedő szülői viselkedés akkor érthető meg igazán, ha tudjuk, hogy az efféle attitűdnek nem oka, hanem története van. Vannak olyan esetek, amikor a „szoros emberfogás” több generációra visszavezethető bizonytalanságból, szorongásból, feldolgozatlan belső félelemből, akár történelmi kényszerhelyzetből fakad. Nem csoda, ha valaki ilyen előzmények után igyekszik mindent a legapróbb részletekig bebiztosítani a gyermeke életében. Kozma-Vízkeleti Dániel elmondása szerint jellemző adalék, hogy a zsarnoki szülő nem is akar zsarnoki lenni, hiszen alapjában véve jó szándék vezérli.
Ő csak egyet akar: mindenből a legjobbat adni a gyerekének. De ha ez a jó szándék párosul azzal a rossz szülői felfogással, hogy „a gyereknek csakis az lehet a jó, amit én mondok és adok neki”, akkor máris előttünk áll egy tirannus, aki extrém szorongást kelt a saját sarjában. Szerencsére az efféle extrém szorongások is feldolgozhatók szakember irányította családterápiával.
Az átörökített belső félelmek, családi szorongások felülírhatók és csökkenthetők, ha egy új generáció a jelenséget fölismerve vállalkozik a munkára. Kozma-Vízkeleti Dániel dolgozik például holokauszttúlélő családokkal is, és az a tapasztalata, hogy a harmadik generáció képes megszakítani azt a láncot, amely a túlélőket az átélt borzalmakhoz köti.

A rátelepedő anya archetípusai

Ismerjük őket például a filmekből, ahol többnyire szórakoztató módon jelennek meg, vicces sztereotípiákból épül fel karikatúrába formázott karakterük, és történetmesélők szívesen azonosítják őket nemzetekkel, etnikumokkal: