Mert van, aki néha dühös és oka is van rá, mások viszont tele vannak elfojtással és állandóan indulatosak. Szóval, van különbség aközött, hogy a kollégád mérges valami miatt, vagy alapjáraton dühös típus. Időnként mindenki érez haragot, és ez egészséges is, hiszen sok esetben ki kell tudnod kifejezni a haragodat, de fontos, hogy ezt tudd kontrollálni. A dühös ember elveszti az önkontrollt, de sosem mondja, hogy valójában mi a baja. Egyszerűen csak dühös, a haragja sokszor önmagáért van, azaz ok nélkül is feldühíti magát. Magában fortyog, mert a többi ember iránt érzett indulata eltereli a figyelmét a saját problémáiról. És itt ért körbe a dolog: valójában saját problémái okozzák a dühöt.

A kontrollálatlan düh megmérgezi a logikát és a kreativitást, erodálja a kapcsolatokat és az egészséget is. Hogy mást ne mondjunk: a rák előszobája is lehet. Rövid távon pedig megakadályoz abban, hogy bármit megoldj és teljesíts. Ha van benned hajlam az agresszióra, vagy úgy érzed, hogy túl sokáig hurcolod magadban a problémát, akkor legjobb, ha monitorozod a rossz szokásaidat. Bizonyos mértékig mindenki elköveti azt a hibát, hogy fejben játszik le indulatos dialógusokat, azaz felépíti a haragját. Fantáziál. Még nem is történt semmi, de már ráhangolódik a lehetséges konfrontációra, végigjátssza, hogyan reagál majd a vitapartnere – lásd a klasszikus Nyuszika és a porszívó című viccet (Cseszd meg nyuszi a porszívódat, nem is kell!).

A dühös emberek folyamatosan a düh-fantáziákban élnek és már a követező veszekedésükre készülnek. Fontos, hogy ezeket a fantáziálásokat ne alakítsd át valódi veszekedéssé! Kérdezd meg magad, hogy miért hibáztatsz másokat! Próbáld meg átértékelni az indulataidat! A dühnek - ahogy minden más érzelemnek - van egy spektruma. A kis bosszankodásból indul, eljut a frusztrációig, majd esetleg az „éktelen haragig”. Ha hajlamos vagy az idegeskedésre, alakíts ki az érzelmeidre egy szótárt, és rakj a szavak mellé frappáns válaszokat. A dühös embereknek nincs eszköztáruk, nincsenek „szerszámaik” az érzelmeik kezelésére, ők mindent egy képzeletbeli kalapáccsal oldanak meg. Kétségtelen, hogy rövid távon domináns tudsz így lenni, elérheted a célod a dühvel, de hosszú távon a feszültségkeltés kontraproduktív. Higgadj le, „számolj el tízig”, mielőtt konfrontálódsz!

Persze a józan, megfontolt embereknek sem kell mindent megbocsátani, és elfelejteni. Nem kell mindenkivel jóban lenned, aki átvert. Nem kell kedvelned, még csak tisztelned sem kell a főnöködet. Hagyd hogy az átjárjanak az érzelmek, viszont minden körülmények között urald azokat. A mérges emberek dédelgetik, „nevelik” a haragjukat, újra és újra átélik, mindenkinek ugyanazokat a sztorikat mesélik el, visszacsatolásra várnak és mindenkit megpróbálnak megnyerni az „ügyüknek”. De - és itt ugrik a majom a vízbe- nem akarnak bocsánatot, feloldást. Meg akarják semmisíteni az „ellenségeiket”, de nem teszik meg, viszont elmennek a határig, miközben az egész felemészti őket.

Míg a jól karbantartott érzelmekkel rendelkező emberek maguk döntik el, hogy a gondolataikban „kikkel élnek együtt”, addig a dühös emberek azokkal „élnek együtt", akiket gyűlölnek. Szándékosan félreértelmeznek mindent és mindig keresnek valami ürügyet, amin felhúzhatják magukat. Állandóan ellenségeket keresnek, üres fenyegetésekkel bombázzák a környezetüket, és ha nem veszed őket komolyan, újra csak felhúzzák magukat, de hát végül is ez volt a céljuk. A düh végül is nem rossz dolog, ha tudod kezelni, az elfojtás szintén nem szerencsés, de a legjobb mégis az, ha megpróbáljuk uralni a helyzetet.

A kamasz dühe csillapítható, ezt kell tenned érte