Borítókép: A volt nejem új pasija rosszul bánik a fiunkkal Forrás: Getty Images

A volt nejem új pasija rosszul bánik a fiunkkal

Áron nagyon nem szeretné, ha a volt felesége új barátja bántaná a fiukat.

Őszinte leszek. Mióta elváltunk, a feleségem, Kata valósággal kivirágzott. Ő hagyott el, amit megérdemeltem (nem voltam hűséges hozzá), de néhány hónapos gyász után gyorsan rátalált önmagára. Munkahelyet váltott, lefogyott, új ruhákat vett, jógázni kezdett, fodrásszal vágatta a haját. Megszépülésének másfél évvel később a gyümölcsét is leszüretelhette: összejött egy nála öt évvel fiatalabb pasival.

Ne értsenek félre, nem vagyok féltékeny. Én is rátaláltam életem nagy szerelmére, nemrég megkértem a kezét, hamarosan összeházasodunk. Akiért aggódtam, az Tomi, a tizenöt éves közös fiunk Katával. De most már ez is megoldódni látszik.

Tomi a válás után a feleségemnél maradt, de minden hétvégén találkozunk. Átjön hozzánk vacsorázni, elmegyünk moziba, néha hétköznap is beszélünk egymással. Érzékeny fiú, nagyon megviselte a válás. Szorongani kezdett, rágta a körmét, egyszer rajtakaptam, hogy a barátaival cigarettázik. Fél év alatt azonban nagyjából beállt egy új rendszer, és abban Tomi is megtalálta a helyét. Szerencsére a viszonyunk nem romlott meg. Továbbra is tőlem kér segítséget a matekleckében, és a menyasszonyommal, Erzsivel is jól kijön, akinek rajong a főztjéért.

Egészen más a helyzet Dáviddal, a volt feleségem új szerzeményével.

Dávid harminchét éves, de olyan, mintha huszonöt lenne. Én eddig kétszer találkoztam vele, és az volt a benyomásom, ő egy kamasz felnőtt testbe zárva. Tomi eleinte bírta, mert Dávid nagyon igyekezett bevágódni nála, az ő nyelvén beszélt vele, haverkodott, elhalmozta ajándékokkal. Kata ragyogott, amiért a fia és a pasija ilyen jó barátok lettek. Az idilli hónapok azonban elsuhantak gyorsan, s baljós eseményeknek adták át helyüket.

Tomi nem az a panaszkodós fajta, így először csak azt vettem észre, hogy egyre ritkábban mesél az otthoni dolgokról. Mikor egyenesen rákérdeztem, hogy jön ki Dáviddal, csak megvonta a vállát. Ilyet korábban sosem csinált. Faggatni kezdtem, és rögtön ki is derült egy s más a közös életükről.

Dávid egyre többször piszkálja a fiamat. „Beszólogat például. – mondta Tomi. – A hajamra, a jegyeimre, az öltözködésemre, hogy miért ülök annyit a gép előtt, hogy miért nem csajozok. Poénkodós stílusban teszi, így nehéz szembeszállni vele. Anyának se tetszik, látom rajta. Néha azt mondja, ne törődjek vele, egyik fülemen be, a másikon ki, máskor rászól, hogy viselkedjen. Az a baj, hogy tök odavan Dávidért, így kissé erőltetetten hangzik, amikor le akarja állítani. Dávid általában ki is röhögi.”

Egyáltalán nem tetszett, amit hallottam. Két nappal később felhívtam Katát, hogy megkérdezzem, mi igaz abból, amit a fiunk mond. Ingerült lett. „Jaj, Tomi eltúlozza az egészet! Dávid csak viccel, nem kell komolyan venni.” „Nem kell? Akkor hogy értékeled azt, hogy lúzerkének hívja Tomit? Miféle vicc ez?” „Jó, hát néha kicsit elveti a sulykot, de olyankor mindig leállítom.” „Ez akkor sincs rendben. Egy közel negyvenéves pasi ne beszéljen ilyen hangon a tizenéves gyerekemmel!” Erre felemelte a hangját. „Azért én még emlékszem arra, amikor Tomi tíz volt, és te a busz kellős közepén üvöltötted le a fejét!” Helyben voltunk. A régi sérelmek, féligazságok. Nem volt kedvem újra belemenni a játszmába, inkább kinyomtam a hívást.

Este megkérdeztem Erzsit, mit gondol, túlreagálom-e a helyzetet. Végighallgatott, aztán megrázta a fejét. „Szerintem nem árt odafigyelnünk arra, amit Tomi mond. Lehet, hogy nem az a típus, aki elzokogja magát, de biztos vagyok benne, hogy nagyon mélyen érinti Dávid piszkálódása. Meg kell értetned Katával, hogy ezt egyszer s mindenkorra le kell állítani!”

Egyetértettem vele, de nem volt kedvem ilyen rövid idő alatt kétszer is csevegni a volt feleségemmel, ezért egyelőre nem piszkáltam a dolgot.

Eltelt két hét. Tomival nem találkoztunk, mert elutaztak hármasban nyaralni Görögországba. Amikor újra eljött hozzánk, csokibarna volt és vadonatúj farmert viselt, de volt a szemében valami, ami nem tetszett nekem. „Mesélsz az útról, milyen volt? Hogy jöttetek ki Dáviddal?”

Türelmesnek kellett lennem, mert Dávid eleinte hallgatott, mint a csuka, de végül kibújt a szög a zsákból. Ő és az anyja is rémesen érezték magukat a nyaraláson. Krétán voltak, a világ egyik legszebb szegletében, de Dávid pokollá tette minden percüket. „Állandóan siránkozott. Hol melege volt, hol a feje fájt, hol aludni akart, hol máshol lenni, vagy megcsípte egy méh. És mindenért mi voltunk a hibásak. Legfőképpen én. Egyfolytában gúnyolódott rajtam. Szerinte túl lassú vagyok, túl ügyetlen, nem tudok tájékozódni, gyáva vagyok, mert nem úszom be mélyre a tengerben, nem bírom az alkoholt, rá se nézek a görög csajokra, satöbbi. Egyfolytában csesztetett. Anya eleinte leugatta, de aztán belefáradt, mert olyankor meg az ő szülői képességeire tett célzásokat. Egy percig nem volt nyugtunk tőle. Alig vártam a hazatérést, hogy bezárkózhassak a szobámba végre, és ne kelljen ezt az embert tovább hallgatnom.”

Elöntött a pulykaméreg. Valaki, aki így viselkedik, még mindig ott lakik a fiammal egy lakásban?

Kizárt, hogy ez tovább folytatódjon, Kata úgy rontja el az életét, ahogy akarja, de a fiamat nem hagyom belerángatni. Azonnal felhívtam a volt nejemet. Persze nem vette fel sem először, sem tizedszer. Írtam neki egy hosszú e-mailt, amiben kérdőre vontam, hogy történhet meg mindaz a rémség, amiről Tomi mesélt nekem?

Három nap múlva válaszolt, körülbelül három oldalas levélben. Kifejtette, hogy én voltam a világ legrosszabb, legelhanyagolóbb, leghűtlenebb férje. Ellenben Dávid őt a tenyerén hordozza. Lehet, hogy néha kicsit pokróc, de maximálisan tekintettel van az érzéseire, és nagyon szereti őt. Tomi néha valóban kissé nyámnyila, erről én tehetek, én neveltem ilyennek, szóval ráfér némi férfierő. Hadd edződjön. Ismerjük a mondást, teher alatt nő a pálma.

Rá sem ismertem a feleségemre.

Beszéltem Erzsivel, utána felhívtam Tomit, és kerekperec megkérdeztem, akar-e nálunk lakni egy ideig. Hosszú csend volt a telefonban, aztán egy határozott igen. Nagyon szeretnék, apa. Akkor jössz, válaszoltam kurtán. Megírtam a döntést Katának. Ezúttal persze azonnal visszahívott. Elküldött az anyámba, tombolt, bírósággal fenyegetőzött. Megmondtam neki, hogy nem érdekel a műsor. Én Tomi érdekeit tartom szem előtt, ő pedig el akar jönni onnan. Megpróbálhatja megakadályozni, amennyiben azt szeretné, hogy végleg meggyűlölje őt a fia. Erre lehiggadt. Meg kellett ígérnem, hogy gondoskodom róla, Tomi minden nap felhívja őt. Egyelőre így csináljuk, aztán majd meglátjuk, mi lesz.

Másnap délután átautóztam hozzájuk. Tomi két nagy bőröndöt hozott. Kapkodva megölelte az anyját, akinek csupa könny volt az arca. Nem nézett hátra, sietett az autó felé. Dávid az ajtóban állt. Mereven bámult rám, és miközben a fiam beszállt az autóba, felém intett. Visszaintettem, bár szívem szerint valami egészen mást csináltam volna vele.

Kösz apa, mondta Tomi hálásan, és begyömöszölte a bőröndöket a hátsó ülésre.

Vajon miért példaképe valakinek a 8 éves fia?